jól hangzik. remélem sikerül megcsinálni.

It's not a bug until it is in production. | Wake up and smell the ashes.

Hmm erről már hónapokkal, talán évekkel ezelőtt hallottam.
Bár úgy tudtam h már ki is próbálták... Bár ezt is, csak nem élesben.
Szondáknál akarják főként alkalmazni.
Pont ez a gond vele, hogy lassú, gyenge. Idő kell a felgyorsításra. De ha 39 nap alatt elmegy a Marsra, akkor okés

Az a fél kg tolóerő nem túl komoly. Túl nagy előrelépést ez nem jelent, egy emberes űrutazáshoz nagyon hurka. A Spirit-hez hasonló robotot eljuttathat ennyi idő alatt a Mars-ra, de azt is csak akkor, ha előtte egy jó erős kémiai rakétával felgyorsítjuk azt második kozmikus sebességre... És egy ilyen rakéta bizony batár nagy kell, hogy legyen. A Holdra jutáshoz Saturn V, vagy N1 méretű és teljesítményű rakéták kellettek. Az Apollo űrjármű ugyanis 45t-t nyomott. A Saturn V valamivel több, mint 3000t-jából 2761t csak arra kellett, hogy ezt a 45t-t plusz a gyorsításához szükséges S-IVb-t földkörüi pályára állítsa.

Egy marsi emberes expedíció járműve ennek legalább 2-3x-a tömegben, és akár van surlódás, akár nincs, akkor is fel kell gyorsítani. Eleve nem a surlódás a legfőbb probléma (ez csak az emelkedés első 15-20km-én mondható jelentősnek), hanem a Föld gravitációja. Márpedig azt le kell kűzdeni, és minél nehezebb egy jármű, annál nagyobb rakéta kell alá, hogy erre képessé váljon. Az Apollo űrjármű 45t-ját a Földkörüli pályáról egy 119,9t-s rakéta volt képes a már említett második kozmikus sebességre gyorsítani. Amennyiben a marsi űrjármű ennek 2-3x-a tömegre, akkor legalább ennyire meg kell növelni a marsi megközelítési pályára állító rakétát. A Hold gravitációs tere most irreleváns, azt az Apollo programban is kihasználták. Viszont a Hold gravitációs tere megint egy lekűzdendő akadály, ez megint növeli a szükséges teljesítményt. Majd ha már a Föld és a Hold gravitációs terén is túljutottunk, akkor lehet létjogosultsága egy ionrakétának. De addigra nem kevés kémiai hajtóanyagot el kell égetni. Szóval ez a 0,5kg tolóerejű kis micsoda sok változást nem hozhat. Majd ha ~100-200 szorosára növelik a tolóerejét, akkor talán. Jelenleg kb olyan, mintha széllel szembe fingana az ember.

A lábjegyzetek számait azért kiszedhetnéd a szövegből.

A Star Warsban is ionhajtóműveket használnak.
Legalábbis a nagyobb csillaghajók leírásából az tűnik ki.

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

Hogyan fognak kísérletezni ha kidobják a kukába az ISS-t?
Meg kellett volna tartani azt a MIR-t

A Mir-en nem volt mit megtartani, szép lassan már önmagától darabjaira hullott.

Az ISS-t üzemeltetését meg nyugodtan átvehetné mondjuk az ESA, ha már állandóan akkora az arcuk. Elvégre nem NASA űrállomásról van szó, hanem nemzetköziről.

[ Szerkesztve ]

Az ISS-t nem azért fogják kidobni, mert megunják, hanem mert a szélsőséges körülmények miatt elfárad, nem lesz biztonságos maga a szerkezete sem. (hőmérséklet ingadozás, részecske sugárzás eszi, mint a rozsda)

ez is csak hatás-ellenhatás hajtómű

dobatnának már egy nagyot

MO. RIP. - az utolsó kapcsolja le a villanyt.

Jaja: ez kis tolóerőt tud hosszú ideig, a másik meg nagyot néhány percig.

Bennem az merült fel, hogy viszont az ion hatásfoka sokkal rosszabb, mert: a kilőtt anyag ugyanazt az impulzust tudja, ha fele a tömeg, de kétszeres a sebesség, ugyanakkor 2szer több energia kell hozzá -> I=m*v=(m/2)*2v, viszont E=1/2(m)*(v)^2, vs E=1/2(m/2)*(2v)^2
(Ionnál pedig elenyésző a tömeg, és hatalmas a sebesség)
Az látszik is, hogy egy 50-200kW-os motor simán felgyorsít egy autót 10-15mp alatt 100km/ó-ra, ami 27m/s, vagyis a gyorsulás 2-3m/s^2. Ha ezt tudná az ion éveken át, az már döfii lenne, hiszen ezt az energiát felhasználja. De csak a töredékét tudja.

[ Szerkesztve ]

Ezt írták is a cikkben, meg logikus is. A gravitációs térből való kijutás kémiai hajtőművel megy majd, míg a nagy távolság megtétele ionhajtóművel.

Igazán föltalálhaták már a teleportálást, nem kéne ennyit vacakolni ezekkel.

Az utolsó modult a jelenlegi tervek szerint 2011 decemberében építik be.

Egyébként 2016-ban (a tervezett lehozás idején) az első két modul 18 éves lesz. A Mir legidősebb modulja 15 éves volt a visszatéréskor, a legfiatalabb 5. Szóval nem lesz feltétlenül korai a halála. A jelenlegi NASA adminisztráció mindenesetre szeretné meghosszabbítani az élettartamot. Csak ugye az orosz modulokat ki kell akkor majd cserélni más gyártásúakra, az oroszok ugyanis 2016-ban mindenképpen elhagyják a programot.

A sugárzás annyira nem probléma, attól jórészt megvédi a Föld mágneses tere. A mikrometeoritok már inkább okoznak problémát, plusz ugye az űrszemét.

Tolóerőről: ahhoz, hogy egy nagy tömeget felgyorsíts egyáltalán akkora sebességre, hogy akár csak Föld körüli pályára állítsd bizony (bazi)nagy tolóerő kell. Ha el akarod szakítani a Föld gravitációs terétől, ahhoz megint jó nagy tolóerő. Ahhoz, hogy az így megszerzett sebességet megtartsd már jóval kevesebb is elég. De ahhoz előbb fel kell gyorsítani. Erre az ionhajtóművek egyelőre alkalmatlanok. Csak űrbeli menethajtóműnek jók, és kisebb eszözökhöz. Vagy jó sokat kell beépíteni belőlük.

A számolgatás szép és jó. Csak az a probléma, hogy specifikus. Nehezebb részecskék esetén nem szükséges a nagyobb sebesség. Mondjuk nem értem, hogy ha Xenon-t használnak, akkor minek ennyire felgyorsítani. Illetve ha ennyire felgyorsítják, akkor miért ilyen kicsi a tolóerő? És egyáltalán mennyi a fajlagos impulzusa ennek a hajtóműnek?

Plusz ugye egy kémiai rakéta önmagában (pontosabban a tüzelőenyagban) hordozza a szükséges energiát, míg ehhez külső energiaforrás kell.

lúzer: Ahhoz nem is kicsi tudományos áttörésre lenne szükség.

Crystalheart: Áttörés majd akkor lesz, ha a kémiai rakétákat minden körülmények között el tudjuk hagyni.

Egyébként meg szép és jó az ionhajtómű, csak ugye külső energiaforrást igényel. És az mi lesz? Mert akkuk nem lesznek elegek, illetve a szükséges tolóerőhöz napcellából is egy termetes erdő kellene. Elkerülhetetlen valamilyen nukleáris eszköz használata, mondjuk egy RTG. És akkor már erre lehetne bízni az egész marsi jármű energiaellátását.

[ Szerkesztve ]

"Elkerülhetetlen valamilyen nukleáris eszköz használata, mondjuk egy RTG. És akkor már erre lehetne bízni az egész marsi jármű energiaellátását."

Ezt is írja a cikk, szóval ja.
Én ezekhez technikailag nem értek, a fizika azon kevés dolog közé tartozik, amiben síkhülye vagyok; de az sem volna elhanyagolható áttörés, ha végre ember lépne a Marsra.

"Ezt a tervek szerint egy miniatűr atomreaktorral oldanák meg. Ilyen reaktorokkal a szovjet tudósok már a hatvanas években kísérleteztek, de az utóbbi évtizedekben nem igazán foglalkozott senki a technológiával."

Ez így pl baromság. RTG van a Pioneer 10 (1972) és 11 (1973), a két Viking (1975 mind a kettő), a két Voyager (1977 mind a kettő), a Galileo (1989), Ulysses (1990), Cassini (1997) és a New Horizons (2006) fedélzetén.

Az idézet max annyiban igaz, hogy tisztán nukleáris energiaellátású űreszköz mindössze kettő volt eddig, a szovjet RORSAT és az amerikai SNAP-10A. Az egy darab ameriaki eszköz sikeresen működött az űrben. Az időpont megjelölése viszont pontatlan. A SNAP-10A 1965-ben lett felbocsájtva, míg a szovjetek 1967 és 1988 között indították a saját eszközeiket.

Az ember Marsra lépése nem igazán lenne önmagában áttörés.

Nehezebb részecskék esetén nem szükséges a nagyobb sebesség.
Végül is mindegy milyen nehezek a részecskék, az össztömeg számít.
Bár azt meg én hagytam ki, hogy nem kell még plusz tíz tonna üzemanyagot cipelni. Ez javít valamit.

Sztem a Mars áttörésnek számít. Mert csak valami új technológiák tömkelegével lehet elérni. (Sugárzás elleni védelem: én ezt tartom a legrázósabbnak pl.)
A '70-es évek optimizmusa jócskán alábbhagyott.: Jövőre kellene indulni a Jupiterre, megtudni mi lett HAL 9000-rel.

Néhány apróság, igazából nem érek rá, majd később, elnézést.

RTG != atomreaktor. Néhány nagyságrendnyi eltérés van pl. a kimenő teljesítményben, hogy a működési elvről már ne is beszéljünk.

A ruszkik RTG kisérletei már mintha szabályozott, kritikus állapot közeli magreakcióról szóltak volna, a részletek kissé homályosak a dolog körül.

Az, hogy milyen tömegű részecskékkel dolgoznak, közömbös. A részecskék lendülete számit.

Természetesen le lehet lépni az orbitálisról ionhajtóművel.Ilyenkor az eszköz szép kis spirális pályát csinál, egyre növekvő földtávolsággal. Visszaesni csak az orbitális elérése előtt szokás.

Az űrállomások fémtestjei elég hosszú ideig bírják. Tönkremenni inkább a felszerelés szokott. Az üzembentarthatóság is inkább a rendszeres szervizről szól.

/// Nekünk nem Mohács, de Hofi kell! /// Szíriusziak menjetek haza!!!