"Akik nagyra nőttek valszeg ő vállalták az innováció első kockázatát. Számítás bejött és megvették a termékeiket.
Persze ha harmadik generációban lépsz be akkor hihetetlenül le vagy maradva. Ha nem alkotsz valami csodát akkor esélyed sincs max sírhatsz."

Ez igaz magukra az ökoszisztémákra, de a kérdés itt az, hogy ez a (megérdemelt) piaci előny feljogosítja-e a platform tulajdonosokat, hogy minden az ökoszisztémához kicsit is kötődő területen ők szabják meg a feltételeket az egyedi szabványaikkal?

A kikényszerített szabványosításra már van működő példa.
Anno az EU sikeresen rákényszerítette a telefongyártókat, hogy egységesen usb töltőket alkalmazzanak, mert addig márkánként már töltőket kellett használni az egyedi csatlakozó szabványok miatt. A töltőknek egyértelműen semmi közük nem volt az ökoszisztémák működéséhez, az egyedi töltő csatlakozók egyetlen oka az volt, hogy a másokét ne lehessen használni.
Ebben a kérdésben végül megegyezésre tudtak jutni, mert nem a telefonon lévő aljzatot szabványosították, hanem a töltő oldalit, így nem kellett a telefonokat áttervezni. Pl. az Apple megmaradhatott a lightning-nál, de garantálnia kellett, hogy a telefon egy átalakító kábellel bármilyen usb töltővel kompatibilis legyen.

Persze egy töltő viszonylag egyszerű kérdés.
Amikor viszont más, komplikáltabb szabványosítási igények felmerülnek, mindig mérlegelni kell, hogy a kényszerített szabvány nem nyúl-e bele túlságosan az ökoszisztémák működésébe.
Így pl. nem írhatják elő, hogy holnaptól minden mobil appnak minden mobil eszközön natívban futtathatónak kell lennie, hiszen onnantól mind a hardver, mind az OS szempontjából túlságosan beszűkítenék a platform fejlesztők mozgásterét.
De azt már előírhatják, hogy mondjuk egy okosotthonban a különböző eszközök vezérlése adott kommunikációs szabvány szerint történjen, hogy a platform fejlesztők ne tudják az OS módsításával egyik napról a másikra ellehetetleníteni a konkurens termékeket.