Sosem az alávalók számítanak. Az én példaképem Széchenyi. Amíg léteznek ilyen emberek, addig érdemes a hazára gondolni. Ráadásul a kultúra határokon átível, és mégis jól elkülöníthető. Vegyük pl. a japán kultúrát, akik még most is ápolják a hagyományaikat, és a család is fontos részét képezi az életüknek, pedig technikailag jóval felettünk állnak. Az egész hozzáállás kultúra kérdése.
"magányos volnék*magányos lennék...nem?" - Tökéletesen helyes mindkettő.
ArchElf:
"S ha valamely tudomány méltó és férfihoz illő, bizonyosan annál dicsőbb nem lehet s egyszersmind édesb, mint embertársai java s boldogsága okainak nyomozása s kifejtése. Dicsőbb nem, mert az erénynek, mely szó erőbűl származik,* legnagyobb fénye az, hogy az erős nem egyedül akar megelégedett lenni, örvendeni, szerencsésnek érteni magát, ami magányosan lenni nem is tudna; hanem hogy másokon is segítni törekedik, jólétekre kezet nyújt, s többeket kíván boldogságra juttatni. Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében!"
