"Az egyik szem sír, hogy tempó, meg ár"

Ha szomorú vagy lehangolt vagyok, mindig a prohardver család fórumaira jövök vigasztalódni.

Egy low-end Androidos készülékhez érkezett hozzászólások ("2017-ben miért egy gigabájt RAM-ot / 8 gigabájt belső tárhelyet tesznek bele, nem kell, szar") garantáltan fel tudnak vidítani.

A gyártók veszik az adást, elkezdenek kétszer/n-szer annyit beléjük pakolni. Csak hát a gyártókapacitás véges, ezért az árak elkezdenek felfele kúszni, a microSD-k/pendrive-oké tavaly óta nyolcvan százalékkal emelkedett.

És amikor felvetem, hogy ha vesszük az Apple vagy Microsoft akár páréves telefonjait (nekem iPhone 5C-m van egy gigabájt RAM-mal, vagy tavaly volt egy Lumia 550-es ugyanennyivel), és ott pattogós a rendszer, nincs olyan erőforráshiány, mint Androidon, akkor engem néznek hülyének?

Aztán eljövök mondjuk ennek az SSD-nek a hozzászólásaihoz, itt meg csodálkoznak, hogy miért ilyen drága a RAM/háttértár? Tényleg ennyire nehéz észrevenni az összefüggéseket?

Ha a Microsoftnak/Apple-nek sikerült megoldani, a Google-nak miért nem? A tisztelt kommentelők miért több memóriát követelnek (aztán meg sírnak, ha drágul), ahelyett, hogy az Android fejlesztőket rugdosnák, hogy tanuljanak meg programozni?