hát nézd, én is rühelltem a katonaságot, azt az ostobaságot ami ott terjengett, mikor sorkatona voltam. meg is volt a gondom. mondjuk én jól megvertem pár idősebb katonát, aztán nem ugattak többet, meg nem kóstolgattak. csöndben voltam és segítettem a többieket akik befordulni készültek. megkerestem azokat a lehetőségeket ahol tudtam, hogy jót teszek, én ott ezekben találtam meg a saját világomat, a tahó cigánykölköt meg szájbabasztam, hogy tudja merről fúj a szél.

megmondom miben hiszek, a kemény munkában, abban hogy felkelek és megyek és dolgozom, utána edzem mint a barom, hazaérek hulla fáradtan, kajálok, fürdök és alszom. és ezt heti 5x. csajok? romokban a magánéletem, mégsem sírok, nem rinyálok, de küzdök itt is és noha nagyon kétesélyes a helyzetem, de nem adom fel, megteszek mindent annak érdekében, hogy elnyerjem a leányzót. ha nem sikerül? akkor mégsem volt közös jövőnk. de én elmondthatom, hogy megtettem mindent amit csak lehetett.
abban hiszek, hogy reális apró célokat kell kitűzni, nem egy baszott nagyot, mert azt mondjuk csak évtizedek múlva éred el max, és a motiváció kell, ahhoz pedig folyamatosan motiváltnak kell lenned. apró kis célok, apró sok kis sikerélmény.

az a baj veled is, mint ahogy itt a topicban az emberek 98%-val, hogy csak az önsajnáltatás megy. való igaz, ez a könnyebb, mint a csokit kivenni a szájból és beállni a hideg zuhany alá és kitűzni dátummal a reális célokat és elérni.
amíg ezt nem csinálod meg, amíg nem így kelsz fel, addig esélyed sincsen változásra.
de ha ezt megteszed, utána azon fogod kapni magad, hogy jobb a közérzeted és meglepődsz, hogy előbb utóbb elkezdenek a dolgok maguktól is működni...
akkor kezded majd ezt az egészet megérteni

...egy fecske nem csinál nyarat, viszont egy hülye százat csinál...