"...és hnap teljesítem 1 kivánságodat..."

.:: Foo Fighters - DOA ::.

Alone...

.:: Nine Inch Nails - The Hand That Feeds ::.

"Running out of ways to run
I can't see, I can't be
Over and over and under my skin
All this attention is doing me in!

Fuck it all! Fuck this world!
Fuck everything that you stand for!
Don't belong! Don't exist!
Don't give a shit!
Don't ever judge me!

Picking through the parts exposed
Taking shape, taking shag
Over and over and under my skin
All this momentum is doing me in!

Fuck it all! Fuck this world!
Fuck everything that you stand for!
Don't belong! Don't exist!
Don't give a shit!
Don't ever judge me!

You got all my love, livin' in your own hate
Drippin' hole man, hard step, no fate
Show you nuthin', but I ain't holdin' back
Every damn word I say is a sneak attack
When I get my hands on you
Ain't a fuck thing you can do
Get this cuz you're never gonna get me
I am the very disease you pretend to be

I am the push that makes you move "

.:: Slipknot - Surfacing ::.

[ Szerkesztve ]

Nahh pont ezért utálom magam...
KIT AKAROK ÉN BECSAPNI??
...végem.

.:: Massive Attack - Smalltime Shot Away ::.

Remegek, egész testem beleborsózik, a zene lüktető mégis nyugodt üteme járja át füleimet...
Szívemig hatol és az agyamban tudatosodik, minden hiábavaló...
Csak az elmúlás létezik, a fájdalmas rögös, kínszenvedés...
...végén pedig a belefásult egykor boldog ember, feladja összes tervét, összes reményét, már érzelmek jelei sem mutatkoznak szemében, magábafolytva azt...
...megfullad saját lényét rombadöntve, és végül feladja.
Önzően mit sem törődve a világgal szeméből már könny se csurog.
Úgyérzi elárulták, saját maga volt az aki tévhiteket táplálva, álomvilágba és mérhetetlen naívságtól megvakulva hitette el magával, hogy minden szép és jó...
...végül csalódottan, elfolytott érzelmei lesznek azok, melyek saját végzetét okozzák.
Már semmi nem érdekli, többet már nem néz vissza...
...nem kíváncsi, nincs benne félelem, csak értelmetlenül rohan, fut saját sorsa elöl...
...gyáván, kimerülten összeesik és többé nem kel fel.....

.:: Kate Havnevik - New Day ::.

[ Szerkesztve ]

Ez az út nem visz sehová, csak a nagy büdös végeláthatatlan semmibe.
Ittragadtam, nekem ez nem megy...még mostse.
Akármennyire is azt mondom csak, hogy nem érdekel, hogy mit hisz, mégis zavar, hogy nem tudja vagyis, hogy a rólam alkotott képe úgymond eltorzult...
Végülis teljesen mind1, hogy mivan, milesz...mert reménytelen.
Az egyetlen ember aki számomra fontos mégis tévhitben él velem kapcsolatban.
Oly sok dolgot tudnék írni, mégis annyira értelmetlennek tűnne, mindíg csak a backspace en van az ujjam...
"Két énem van nekem, két énem. Az egyik megtenné, de a másik nem..."

Méghogy ő "rossz ember" ehh...Ha tudná, érzené amit én, akkor felvilágosulna ezzel kapcsolatban.
A dolgok mögé látna és megértené az egészet...
Furán elbaszott egy ember vagyok én, erre már rájöttem.

.:: Limp Bizkit - Behind blue eyes ::.

Egyszerű:

Mai napom korán kezdődött (magamhoz képest), már 10 kor fentvoltam, tök punnyadt vasárnapnak nézek elébe.
Aztán egy hirtelen pillanatban elkezdett füstölni az agyam és egy "laza" másfél órát elég idegebeteg hangulatban töltöttem.
Kicsit sikerült lenyugodnom, jól belaktam és most ismét punnyadok, de már nyugalomban.
Kéne ma valami hasznosat csinálni, mert ez így nem állapot. Majd eldől, hogy lesz-e valami értelmes program mára, reménykedem, hogy lesz

.:: Rancid - Out of Control ::.

[ Szerkesztve ]

Ha tudtam volna...
Jobban kiélveztem volna minden egyes édes percét, minden egyes örömét.
Utólag már tisztábban látok, mégis köd fedi szemem. Csak rá gondolok, betonba öntve lábaim, szívem a múltba húz...képtelen vagyok továbblépni.
Egyik felem aztmondja, ugyan legyél már erős, szedd össze magad, másik felem viszont csak az emlékekben él örökké.
Az idő múlik...én viszont itt ragadtam.
Egy végeláthatatlan emlékképben, mely tökéletes, mégis oly fájdalmas rádöbbenni elmúlására.
Érzéseim mit sem változtak iránta, sőt mintha mégjobban csak erősödnének.
El akarom hitetni az emberekkel,.hogy igenis jólvagyok...Mást könnyű "átverni" ,de magamat vajon be tudom csapni?
Kétlem...

.:: Vad Fruttik - Nekem senkim sincsen ::.

A taxi, mely nem haza, hanem a reménytelen lassú halálba vitt...
...nem sejtettem, hogy ez már akkor halott volt, még akkor is naív voltam.
Csak néztem ki az ablakon, néztem a kihalt utcák fényeit, fülemben csak a rádió recsegése és az autó kerekeinek suhanó hangja volt.

A következő kép már a sötét szobában van, fekszem az ágyon...a plafont nézem és forog az egész szoba.
Nemtudom mit gondoljak, szédültem, de aztán nagy nehezen álomra csuktam szemeim.
Borzasztó mégis csodás éjszakám volt, vele álmodtam.
Mikor felkeltem, egy másodpercen belül bevillantak a tegnapi nap eseményei, mintha ledöftek volna, éreztem szívem heves dobbanásait, összezuhantam...
Csak egy mondat járt a fejemben, egy mondat, melyből merítettem reménykedésem utolsó cseppjeit...

2007.November 9-10.

.:: Jurga - 5th season ::.

[ Szerkesztve ]

Hó borította, fényes kihalt utcák...
Nyugodt mégis oly sok fájdalom rejlik "a hó alatt" .
Feldolgozni is nehéz, megérteni meg maga a képtelenség, hogy jutottam idáig?
Másfél hónapja még maga a tökéletes valóság volt az életem, egy álomvilág...
Csak egy dologban változtam, másban nem...az elmúlás fájdalmának démoni karmai mardossák szívem, tépik apró cafatokra minden szegletét.

Semmi vagyok...

.:: Drifter - Sunseeker ::.

Egy tárgy, kép, zene annyi mindent felszínre tud hozni, emlékeket, melyek csodaszépek, de a jelenben mégis kínzóan hatnak ránk...
Egy apró hétköznapi dolog, valaki számára, egy csodás pillanat gondolatát ébreszti...

Két választási lehetőségem van, melyből csak az egyik út járható, mert a másik maga a sötétségbe vezető ajtó mögötti világ...
más számára érthetetlen sorok ezek, de a lényeg, hogy én tudom, érzem, értem ezeket a sorokat, mert nem másnak írom...
Minden gondolatom végén falba ütközök, zsákutca minden elágazás. Csak állok középen és egy kérdőjel villog a fejem fölött...reménytelen.
A színek is szürkébbek, elenyészőbbek. Nincs már meg bennük az a mérhetetlen ragyogás mi olykor volt.
Talán jobb lenne, ha nemtudnám az okát...mindíg a miértekre kerestem/keresem a merteket. Most megtaláltam és rádöbbentem, hogy ha egy egész életen keresztül keresném, még az is jobb volna.
A dolgokat megérteni, feldolgozni és elfogadni sokkal nehezebb, mint meg sem kapni rá a választ.
Áldott tudatlan elmeállapot......

.:: OB1 - Jasmine Nights ::.

Egy olyan dolog amiről soha nem gondoltam volna, hogy érzéseket, emlékeket kelt bennem...
fura érzés volt felfedezni.
Elkezdtem újra hinni, egy olyan dologban ami úgyérzem örök...
...sajnos örök.
Még most is csak magamnak mondok ellent, mert hogyan is tudnék dűlőre jutni, ha ebben a dologban mind2 tényező "jó", de a normális jobb nekem valahogy rosszabb.
Inkább élek örökre úgy, hogy őt szeretem, minthogy normális legyen az életem és elfejetsem...
Képtelen vagyok rá, de nem is akarom. Ez az egyetlen dolog jelenleg az életemben, ami életben tart, akármennyire is fáj.
Inkább törődök bele abba, hogy imádom, mint sem abba, hogy elvesztettem azt az embert akit mindíg is kerestem.
A hangulat egy egy adott pillanatban változhat, de ez az érzés nem...

.:: Moby - Why Does My Heart Feel So Bad ::.

Nemtudok aludni, gondolkodok, elmélkedem...
Minden ember számára mást és mást jelent a Karácsony, máshogy élik meg, más gondolatok fogalmazódnak meg a fejükben mikor ezt a szót hallják, Karácsony.
Számomra idén egy emlék volt a legnagyobb ajándék, melyet egy olyan embertől kaptam, aki erről nem is sejt semmit....
Naív gondolat, de remélem számára is épp oly sokat jelent ez az emlék, mint számomra.
Köszönöm...

Sokmindenre jöttem rá a napokban és bizony jópár kérdést feltettem magamnak...
Ha tudnád, hogy egyetlen egy hét van vissza az életedből, mit tennél?

Feladnád az életed egyetlen pillanatért?

.:: Moby - Porcelain ::.

[Nagyban]

Nagyon nagy buli lesz, és mint láthatjátok fellépek én is [HuRkä]
Ez is csak egy olyan nap, ami egy időre feledteti velem a dolgokat...
Bővebb információk itt: [Purestyle Division homepage]
Mindenkit szeretettel várunk

.:: Cupi - Promomix ::.

[ Szerkesztve ]

.....::::::: 2 0 0 8 :::::::.....

Nos ismét itt egy új év, tele lehetőségekkel és reményekkel, kíváncsi vagyok mit hoz számomra.
Életem első olyan szilvesztere volt a mostani amit úgy töltöttem otthon, hogy nem volt szar kedvem, nem volt bennem az a szokásos, "áhh megint egy új év, pff" érzés.
Érdekes volt, de kifejezetten jó, viszont ami rossz volt, hogy ezt az évet betegséggel kezdtem/kezdem, szerencsére már kezdek jobban lenni.
Ami viszont eléggé aggaszt, az az, hogy nagyon rosszul alszom mostanába, szinte alig tudok álomra szenderülni. Most is már egy jó fél órát hánykolódtam az ágyamban, mire felkeltem és rágyújtottam és gondoltam írok valami hasznosat.
Újévi fogadalom?Hmm, hát nagyon húztam a számat, de aztán sikerült egy olyan dolgot megfogadnom, amit talán be is tudok tartani, mégpedig, hogy ebben az évben tényleg komolyan rágyúrok a Beatbox témára, szeretnék stúdiófelvételeket csinálni és kiadni egy kisebb beatbox betétekből álló EP-t.
Ezúttal tényleg oda kell tennem magam, ha ezt tényleg meg akarom csinálni.
Le kell foglalnom magam valami hasznossal, el kéne érnem végre valamit, kiadni a kezeim közül egy olyan anyagot amire méltán lehetek büszke...
Csak reménykedem, hogy összejön.

Néha úgyérzem, hogy bárcsak lenne már vége ennek az évnek is, talán, mert türelmetlen vagyok és szeretném előre tudni, hogy mi fog történni velem ebben az évben...? Hmm, érdekes.
Hát így utálag visszanézve a 2007 es év eléggé eseménydús évem volt, többek között nagy jelentőséget játszott ez az életemben.
Valami elkezdődött, valaminek vége lett, végülis nem épp úgy alakultak a dolgok, mint ahogy én terveztem, dehát ezen már nem nagyon tudok változtatni...sajnos.
Egy szó, mint száz, bele kell törődnöm és továbblépnem, mert az élet nem áll meg, muszáj lesz feldolgoznom és nyelnem egy nagyot.

Igazából amint nagyon várok az a tavasz, végre feléled a természet, megújúl minden és talán én is visszanyerem régi önmagam.
Minden esetre türelmesnek kell lennem és addig is hasznosan töltenem az időmet, akkor hamarabb ittlesz, mint hinném.

Ez még csak a kezdet...

.:: Papa Roach - Snakes ::.

" Hét Pillanat
Az elsõ pillanat, mikor megszületsz, társunkká szegõdsz egy idegen világban. A második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemekkel rácsodálkozol a világra. A harmadik pillanatban még túl fiatal vagy, hamis álmokban hiszel rossz utakra kalauzolnak. A negyedik pillanatban magányos leszel, mint egy kõ, társat választasz magadnak, mindörökké szeretni. Az ötödik pillanatban küzdesz, ezer ellenében, s bár nem egyedül vagy, segítségre mégsem számíthatsz. A hatodik pillanatban a tested láthatatlan sereg kínozza, gyötri, tiporja, megmarkol az idõ vaskeze. A hetedik pillanatban meghalsz. Mi elfelejtünk. "

"...egyedül ülök a sötétben és csak magam vagyok, száll a füst melyen át nézve még elhagyottnak, ködösebbnek látszik minden,
Egyedül, már egy ideje, megtörve, eltiporva, létkérdését pedzegetve, minden nyögve nyelős napon
Kit soha többé nem látok, ő egyetlen ki kellene, ki minden gondot feledtetne elmémmel...
Nagy levegőt véve, nyelem tovább a kínok gyötrelmes fájdalmát, kívülről felszabadultnak látszok, de szívem fagyos láncokkal, tüskés drótokkal körbetekerve, lakatra zárva szenved, minden érzelmemet eltitkolva a világ elöl
Emlékeim rám rám törnek, minden áldott nap, de egyből eltiporva reményinek gondolatát, csak megyek tovább, megyek a végeláthatatlan sötét sivatag süppedő homokán.
Nem szabad visszanéznem, már soha többet, néha...
...néha azt kívánom, bárcsak sose történt volna, magammal szembeszállva, küzd 2 felem egymással, minden egyes ellentmondás, egyre mélyebbre taszít.
Számomra sötét a világ, színtelen, és értelmetlen, egyetlen biztos örömöm forrása mely bő vízzel csobogott, hamar kiapadt, és csak a száraz patak meder maradt utána, melynek földje szikkadt, töredezett...
Már nincs remény, talán már csak az idő múlása verheti le, vas kalapácsával azt az átkozott, lakatot, mely megfújtva kínoz, egy örökké valóságon át...

...na ja, csak mostmár sikerült a külvilág elöl teljesen visszafolytanom
és talán még magam is elhiszem hogy minden tök jó, pedig dehogy...."

by: me

.:: Sacred Spirit II - Black Progress ::.

[ Szerkesztve ]

nemtudok aludni...
Egész héten itthon fogok rohadni, betegvagyok, csodálatos, hogy ez nekem mennyire hiányzott...
áhh nem is tudok mást írni.

.:: Foo Fighters - The Pretender ::.

Hiányzik a nyár, jöhetne már Márciusba kezdem a jogsit, és igeeeeen laza nyaram lesz, csak lenne már mondjuk Május

.:: Spineshank - Begining of The End ::.

Annak ellenére, hogy sok okom nem lenne rá, hogy szarullegyek, vagy panaszkodjak, mégis ígyvan. Néha még most is úgy érzem, hogy bekerültem egy olyan gödörbe, ahonnan nem tudok kimászni.
Lehet, hogy valami pszihés bajom van, amire van megoldás? foggalmam sincs, de mostanában eléggé ki tudok akadni ok nélkül és ez nekem egyrészt félelmetes, mivan velem?
én rohadtul nem ilyen vagyok...voltam.
Abban bízok, hogy a jóidő megjelenésével, eltűnnek belőllem ezek a fura dolgok.
Amúgy jelenleg egy kapcsolat elején vagyok és emiatt is parázok, nem akarom hogy megtörténjen az ami ezelőtt, nem akarok ismét még szarabbul lenni, vagy ebből áll az élet?
Mert a régi önmagam keresem, de most, hogy telt az idő, talán ez végleg megszűnt és innentől már ez lesz életem hátralevő részében? Az élet nem fair...
Egyre jobban kezd tudatosodni bennem, hogy szerelmes vagyok, de nem merem kimondani, pont annak akivel együttvagyok, már attól is félek, hogy felvállaljam az érzéseimet, mert teszem ezt mivan, hogy ha pont ezzel fogom elilyeszteni?
Már megint ez a sok megválaszolatlan kérdés, jahh az meg a másik, hogy egyre több ember szerint a pesszimizmusom elég érdekes korlátokat lép át...
Egyszerűen már nem tudok úgy tekinteni semmire, hogy abba van valami jó is.
Az évek során egyre jobban tudatosodott bennem, hogy amibe én belekezdek az jól nem sülhet el, ezek után szerintem ez érthető.
Néha viszont mikor elhatározom magam és tényleg felállok a padlóról, akkor naív leszek és a végén csattanok, de hatalmasat.
mi lesz így velem? Televagyok ötletekkel, tervekkel, de minden egyes előre tervezés mögött egy rohadtnagy kérdőjel áll, felmerül bennem mindíg, hogy " de mivan ha megint megszívom...? " És máris nem olyan könnyű valamit véghezvinni, ezzel az érzéssel a fejemben...

Másnak minden olyan rohadtkönnyen összejön, ez velem miért nincs így? Én miért vagyok ilyen szerencsétlen mindenben?...reménytelen
Néha azt kívánom, hogy bárcsak ma este lenne az a pillanat, mikor utoljára lehunyom a szemem...

.:: Bomfunk MC's - Something goin' on ::.

" úgyérzem hogy a fájdalom tart életbe, mégis az dönt nyomorba..."

by me

.:: Max Graham ft. Jessica Jacobs - I know you're gone ::.

Tegnap éjjel végre sikerült erőtvennem magamon és végre elhatároztam, hogy mától tenni fogok annak az érdekében, hogy végre 100% ban a régi legyek. Szeretnék már végre tényleg fellélegezni és megnyugodni. Kezdésnek megpróbálom a világszemléletemet és elveszett optimizmusomat visszaszerezni, ha ez megvan akkor tiszta fejjel fogok tudni a többi gondra, problémára koncentrálni.
Fura, de eddig a mai napom egész jól alakul, vagyis kinézetében majdnem tökéletesen olyan, mint például a tegnap, de a közérzetem valahogy sokkalta átlagosabb, nem mondhatom, hogy jó, de én már annak örülök, hogy nem rossz ( érdekes megfogalmazás ) .
Nagyon hiányzik kicsim, szerencsére ma tudtunk egy keveset beszélni telefonon és ha hazaért akkor újra felhív. Persze legszívesebben megölelném, de mivel ez ma sajnos nem kivitelezhető, ezért próbálom azzal nyugtatni magam, hogy van egy ember aki szeret és én is viszont szeretem és ez a tudat jobb kedvre derít.
Ma végre tudtam foglalkozni barátom blogjával is (The Dj), mondhatni bepótoltam az olvasgatást
Nagyon meghatott az álma amit leírt, és teljes mértékben át tudtam érezni a csalódással és félelemmel kapcsolatos mondanivalóját. Én is egyre nehezebben bízok meg emberekben, talán kicsit ettől a kapcsolattól is féltem, igaz nagyon az elején vagyunk ilyenkor természetes, hogy van bennem egy bizonyos mértékű félelem, de idővel ez is el fog múlni.
Minél több csalódás éri az embert annál nehezebb feltápászkodni arról a bizonyos padlóról, de előbb vagy utóbb csak sikerülnie kell, nem lehet úgy élni, hogy minden nap azt kívánod bárcsak meghalnál, az nem élet...
Mondhatni most kezdem felismerni a dolgokat, most kezdem el kívülről látni magamat és egyre jobban azon vagyok, hogy végre vége legyen ennek az állapotnak.
Lassan 4 hónapja, hogy itthon ülök és jóformán nem csinálok semmit, megelégeltem, amikor már nem is ismertem magamra, akkor jöttem rá, hogy már nem az az ember vagyok aki egykoron, először persze kiakadtam, de miután sikerült azt mondanom magamba, hogy NEM NEM és NEM ez így nem folytatódhat, mostmár tudatában vagyok, hogy mit kell tennem.
Gőzerővel azon vagyok, hogy ismét minden szép legyen, hogy felhőtlenül legyek boldog, szerencsére mellettem van kicsim, aki nagyban segít, hogy újra magam legyek...
Várom a tavaszt, nagyonis, hogy végre kikerüljek a sötétből és a hidegből, szerintem ez is nagyban segítségemre lesz. A lényeg a felismerés, és mivel ez sikeresen teljesült, ezért már csak a tettek vannak hátra.
Próbálom értelmesen eltölteni az időmet, lefoglalni magam, így méggyorsabban elszalad az a kis idő ami visszavan a tavaszig
Amúgy hamarosan újra lesz egy fergeteges Hip-Hop party az álltalunk igen kedvelt DSP prezentálásában, amit persze szintén nagyon várok. Egy ilyen buli visszaad egy szeletet az életemből...

Mára ennyi jutott, végre mondhatom, hogy kiírtam magamból minden olyan dolgot ami eszembejutott. Mivel mostanában eléggé hanyagoltam a blog témát, szóval ennek épp itt volt az ideje.

Peace!

.:: Christina Milan Feat. Joung Jeezy - Say I (Clean) ::.

new gangsta' shiT

.:: DSP - Az utca embere km. Revolution ::.

[ Szerkesztve ]

Teljesen OFF-on van az agyam, nem is értem ezt igazán, talán a fáradtság. Igazából még nem nagyon volt velem ilyen, olyan mintha ébren álmodnék, nem nagyon vagyok képbe. Egyszerűen csak ülök, olvasgatok neten, szól a zene, de arra is alig figyelek.
Úgy elment 2 óra, hogy nem vettem észre, mint mikor délutáni alvás után felkel az ember és hirtelen nemtudja, hogy milyen napszak van.
Egy kis esélyt azért látok arra, hogy kidőlök picit, lehet, hogy jót tenne és kicsit felfrissülnék.
Vagy engedek egy kádnyi forró vizet és kicsit relaxálok.
Poénosan fogalmazva, mintha nem tudna bootolni az agyam egy shutdown után... kicsit ilyesztő/fura. Nem is eröltetem ezt tovább, majd csak bebootól

.:: DSP - Társadalomklinika ::.

Egy kis utólagos beszámoló a hétvégéről.

Péntek:
Suliban már alig bírtam megmaradni egyhelyben, annyira vártam már, hogy végre kicsöngessenek és találkozhassak kicsimmel, de mégis kényszerből punnyadt voltam, nem éreztem valami jól magam, fájt a torkom, úgyérzetem lázam is van.
Aztán végül csak eltelt az idő és arra eszméltem, hogy a buszra várok. Amint megérkezett a busz, rohadtam fel és kicsim nyakába "ugrottam", igaz még akkor sem voltam éppen a toppon, de legalább a kedv mutatóm az egekbe ugrott .
Amint beléptem a lakás ajtón, az első dolgom az volt, hogy bekapjak valami csodatévő pirulát. Bíztam benne, hogy végre elérek egy olyan fizikai állapotot ami átlagosnak mondható, perzse szerintem ebben kicsim is nagy szerepet játszott. Sajnos hamar elment az iőd és indulnunk kellett. Végigdumáltuk az egész utat, de valahogy minden egyes megtett lépés csak azt éreztette velem, hogy újra el kell engednem...

Fantasztikus idő volt, ezért gó fel buszra, irány hazának, moci elő és amíg el nem fogy az út Aztán kis idő multán felhívtam szivem, hogy mikor végez a koreppel, ő pedig tudatta velem, hogy mivel már végzett ezért guruljak az OTP hez, mert épp ott gengelnek. Nem is kellett kétszer mondani, végigszaggattam a betont és már ott is voltam. Oázis előtt, kajára várós, súlytós, visítós, elsokallós.... szerintem
Aztán elindultam haza és már vártam az estét, tudván, hogy haverokkal megyünk Grabowskyba DSP koncertre, sajnos kicsim nem jöhetett el, amit azért sajnáltam, hisz úgy lett volna csak tökéletes az este, de azért mi megadtuk a módját, hogy jól érezzük mangukat.
Drágalátos Mađ barátom szülinapja is pont arra a napra esett, ígyhát túinván party volt
Fél négyre sikerült hazaesnem, esküszöm eddig ez volt a legpörgősebb, lekeményebb Hip-Hop party ami eddig volt, fergeteges tombolás az első sorban, mintha direkt nekünk bérelték volna xD
Mindent összegezve, fenomenális péntek volt.

Szombat:
Az idő kellemesen tavaszias 16-20° között, ígyhát semmi sem akadályozhatta meg, hogy együtt töltsük a délutánt. Kutyasétáltatás, véget nem érő beszélgetés, motorozás, egyszóval ez a nap is tökéletesen kezdődött Aztán miután be kellett mennie, én még mentem pár kört a városba, nyúztam szegény dögöt ahogy azt illik
Este MSN en, konzultáció kicsimmel, aztán fel buszra, be városba, tali és gó Parkerdő ahol spanok ünnepelték Matyi haver névnapját, nem maradhattunk sokáig, mondjuk már sötét is volt, meg kezdett hűvös is lenni.
Vissza be városba, Mekinél vártuk kicsim muterját, aki engem is hazahozott kocsival
Itthon még dumáltam Mađdel MSN en, aztán tudván, hogy másnap meló, ezért be is dőltem az ágyba.

Vasárnap(ma):
Nyögvenyelős koránkelés után, futás melóba és gyors kajálás után neki is láttam a teendőknek. Akármennyire is 3-4 felé volt a fejem, végig csak kicsim járt az agyamban, de tudtam, hogy nem szabad percenként nézegetnem az órám, mert akkor csak vánszorog az idő, ezért inkább megpróbáltam a munkára koncentrálni.
És amint a tapasztalat is mutatja, hamar elérkezett az a bizonyos dél, mikoris szabadultam haza.
Otthon gyors ebéd, MSN konzultáció Kontival+még pár spannal, aztán ismét elővettem a mocit és első utam a benzinkútra vezetett, mert már nagyon szomjazott a dög
Tali Kontival, megdumáltuk a péntek esti partyt, közbe pedig a kormányvégsúly problémán szöszmötöltünk. Aztán egy fél órás gányolás után, sikerült megoldanom a gondot, hogy ne szoruljon az a fránya gázkar, mert már egy jóideje elég tempomat style ba nyomta. full gázon rárántom erősen, elengedem és nem rántja vissza, vígan duruzsol tovább max fordulaton, de ez már a multé
Miután ezzel készen voltunk a város felé vettem az irányt, hogy addig is menjek pár karikát erre arra, míg meg nem csörren a telefonom.
Összefutottam zikkével és dumáltunk egy jót, meg nosztalgiáztunk egy kicsit az elmúlt 2 évről, mit ne mondjak rámfért már az a beszélgetés.
Aztán jött a telefon, amire vártam és már száguldottam is Ebergénybe kicsimhez
Ez a délután is hasonlóan telt, mint a tegnapi, csak sajnos most nem tudtunk olyan sokat együtt lenni, de akkor is fantasztikus volt.
A fájdalmas búcsú után, még elnézegettem pár helyre, olyan levezetőkör képpen.
Összefutottam két motoros spannal akikkel dumáltam egy pár percet, aztán hazajöttem, mert már kezdett hűvös lenni és már rohadtul éhes voltam.
Nagyjából itt tart a mai napom, mit ne mondjak elfáradtam, már most érzem, hogy jót fogok aludni.
Ma még azért remélem tudok beszélni szivemmel telefonon, nem kicsit koronázná meg az egész hétvégén
Olyan jól esik ez a kis punnyadás most, csak ülni a székben, zenéthallgatni és nézni ki a fejemből (nomeg persze ezeket írni ).
Igaz mégcsak vasárnap van, de már most várom a csütörtököt, hogy újra megölelhessem, karjaimba zárjam és fülébe súgjam, hogy "szeretlek"....
Mivel én egy türelmes ember vagyok (ami persze nemigaz ), ezért tudom, hogy hamar eljön a nap

Huhh, azthiszem mindent leírtam amit akartam, igen tudom, tudom, nagyon részletes lett, de meg akarom őrizni magamnak ezt a 3 napot teljes egészében, hogy minden apró részletére emlékezzek.

.:: Spineshank - Seamless ::.

Minden nap várakozás, minden alkalom egy lebegés...egy leírhatatlan szabadságérzés.

sötétség....hmmm....
elszívja minden életkedvem, homályosságba és ködbe merül teljes elmém, tompán hallatszódó zene szól, de szívverésem dobogó, szinte már visszhangzó hangját nem tudja elnyomni. Erős ugyan, teljesen élettel teli dobbanások ezek, mégis...
...mintha a kék neon fénytől világító falra vetítené árnyékát minden egyes szívverésem.

Magabiztos vagyok, mégis bennem él az állandó félelem, a félelem mely egész életem során ottvan, volt és lesz is, az a tipikus sötét érzés, mikor úgyérzed, mintha a tüdődet szorongatnák, préselnék ki belőlle az összes levegőt, kapkodsz ugyan utána, de hiába, mert nem fog enyhülni...
Nem félreértendő, boldog vagyok, nagyon is és végtelenül szerelmes, de a félelem végigkísér nyomorúságos utamon a sötét végtelenbe.
Egy tudatalatti út, melyet körül tudnék írni a legeslegaprólékosabban, mert látom, érzem, járok rajta. Hideg nyirkos aszfaltján csak a cipőm surlódó hangja hallatszik vissza...
síri csend, mind2 oldalról fa rengeteg és mély sötétség....
csak pár útmenti pislákoló lámpa fénye világít be egy-egy apróbb területet.
Halkan vonulok rajta végig, mintha a végtelen kapujának kezdete lenne, születésem másodperce. Egyre csak hagyom hátam mögött a mérföldköveket ezzel egyenes arányosságban növekszik bölcsességem/tapasztalatom.

Sietni felesleges, futhatnék ugyan, de minek, egyedül én tudom, hogy hol a vége....

.:: Concord Down - Broken Eyes ::.

Megtorpanok és elgondolkozom, vajon ezt akarom? Vajon jó ez így nekem? Nemszabad a jövőn gondolkodni, ezt már megtanultam, de akarlatlanul is átfutnak bizonyos képek az agyamon, ez a tipikus mi lesz akkor ha, szituáció...
utálom ezt a rühes feltételesmódot, de még hogy.
Nyiltan beszélni az érzéseimről annak akit szeretek, egyre nehezebben nyílok meg, mert bennemvan a jólismert félelemérzés. Nem akarom még1szer ugyanazt átélni, ugyan azokat a "hibákat" elkövetni, ezért olyan nehéz ez az egész.

Néha úgyérzem, kezd visszahúzni a sötétség, az a mély gödör, amiből sikerült kilábalnom, de még valahol mélyen mindíg bennem él, és érzem azt a bizonytalan aljas jelenlétét...
Vannak pillanatok, mikor elhatalmasodik rajtam, előjön rejtekéből és megpróbál magával ragadni, mikor úgyérzem, hogy az összes teher a vállamra nehezül és nemtudom mit lépjek.
Próbálom felismerni az adott helyzetben és kezelni, úgymond...
a pihenés erre egy jó gyógyszer, de mindíg az van bennem, hogy ha lefekszem aludni, azzal csak menekülök előlle, mintha már félnék szembenézni vele és aztmondani, hogy ittvagyok tessék, gyere bátran, mert én bizony nem félek....

Az a mérhetetlen bizonytalanság ami keresztül fut néha egész lényemen, az fog nyomorba dönteni, persze ebből a külvilág mit sem lát, nem érzékeli. Erősnek kell mutatkoznom, mégha nem is olyan könnyű...
Az ismeretlen jövő, mennyi félelemmel teli jövőkép fut át agyamon, mely az őrületbe kerget azzal a sok feltételes miértjével. Nos igen, élj a mának, valahogy ez nem sikerül nekem soha, vagyis sikerül, de van, hogy a múlt vasbilincse láncol oda valamihez, olyakor pedig a bizonytalan jövő vájja szívembe éles fogait...
Valahogy mindíg is éreztem, hogy ez a globális egész bizony, nem nekem való. Változtatni oly nehéz ezen, szinte már képtelenség és talán ilyennek kell elfogadnom magam, jobb a beletörődés? Egyszerűbbnek sem mondható, de valamilyen szinten kényelmesebb.

" A problémák 80% át az idő megoldja..." szokta mondani, egyik kedves barátom, részben egyetértek vele, de ez vajon jó nekünk? ....nemhinném. Amit megtanultam viszont már egy jóideje, hogy a mai biztos az holnapra a legbizonytalanabb dolog lehet, viszont erre nem lehet felkészülni, váratlanul döfi szívedbe rozsdás pengéjét, a gonoszság ezernyi sötét italával átitatva...

.:: Timbaland - Apologize (feat. One Republic) ::.

A fájdalom szükséges az életben maradáshoz...

A sima izzót, felváltja a kék neon és a sötétség, az agyam pedig OFFon, üzemi hőfok alatti hőmérsékleten muzsikál tovább...

.:: Roni Size Reprazent - Lucky Pressure ::.

Azt hittem változtak a dolgok, azt hittem minden más lett, pedig valójában nem...

.:: Stereophonics - Maybe Tomorrow ::.

20 Centivel a föld fölött járok, wáááá, rég voltam ennyire önfeledten boldog, isteneeem, nemhiszemel. Itt ugrálok a szobámba Dzsízösz
Készenvagyok

.:: DSP - Betegebb ::.

A haraggá fajult fájdalom, az elkeseredettség okozta düh és a mérhetetlen globális gyűlölet és bosszúvágy...
A tökéletes balansz csak egyes pillanatokban él, mikor átnézel a múlt okozta sebeken és a végeláthatatlan jövőn, az adott pillanatnak hódolsz, átjárja egész tested és nem törődsz már semmivel.
Ideiglenes állapot ez, nem fogalmazható meg napban, de ritkán még órákban sem, csupán töredékei egy globális egésznek, mit tán úgy "oszt" be... hogy egész életed során kapj belőlle néha egy szeletet. Időszakokra tagolódva, netán túladagolódna, hogy utána milesz? Észbekap, hogy hoppá ez így hirtelen együtt túl sok volt, aztán leáll és bepótolja a lemaradást , kitölti az űrt a sötétséggel és fájdalommal.
Hogy létezik-e rendszeresség?....nemhinném, nem lehet kijelenteni, hogy ez egy adott algoritmus alapján ismétlődik és ez benne a "szép" ( )......

Mivan, ha tényleg igaz? és valójában semmi sem létezik, ha minden mind1....
Képtelenség a semmit definiálni, feldolgozni sem lehet, csak mondjuk és valahogy formát önt mindenkiben, de valójában senki nem tudja reálisan elképzelni.
Mátrixképzet, olyan dolgok amik fizikálisan meg sem történnek és nem is fognak soha, ha így vesszük, akkor semmire nincs magyarázat és értelmetlen minden....az öngyilkosság is csak egy disconnect lenne? Érdekes tézisek ezek, de szerintem érdemes belegondolni, akárcsak pár percre is, megpróbálni más szemszögből nézni a világot, az életet és minden olyan dolgot ami magát a létezést jelenti. különös...

Nem szándékozom, egy jelenbe visszatérő gondolattal lezárni ezt a bejegyzést, maradjon csak egy hatalmas kérdőjel a vége ennek az elrugaszkodásnak....

?

.:: Enigma - Page of Cups ::.

Kihajoltam az ablakon, szólt a zene, a füstöt horda szét a hideg, fákat, bokrokat megmozgató szellő. Tekintetem a végtelenben elveszett, fejben máshol jártam, egy gyönyörű helyen egy gyönyörű lánnyal voltam... Az idő megállt, a végtelenben éltünk ke(LL)ten, boldogan....

Szeretlek szivem, egy élet nem elég rá hogy kifejezzem mennyire, de ha nem bánod én azért megpróbálom...
Felhőtlenül boldognak lenni, maga az álom, maga az örökkévalóság...Ha veledvagyok úgyérzem, minden pillanatban visszakapok egy darabot az életemből, a fájdalomtől meggyötört szívem újjáépül, újra kiteljesedik és általad lesz egész.
Nem is reménykedtem már abban, hogy valaha újra ezt fogom mondani, de boldogvagyok és ez valahogy mégis más, kifejezni ugyan nemtudom, de érzem és szerintem te is, olyan mint egy valós álom, aminek ezúttal tényleg van jövője. Naív vagyok?...tényleg érzem, sőt tudom, ez nem naívság, ez egy megérzés.
Hiszek benne, úgy még mint soha.

Szeretlek. <3

.:: Deniz - Elmesélem (km. Deego) ::.

2007.02.08. :
Az első csók a legőszintébb, legszebb, legigazabb.
Meg lehet élni sok féle képpen, de a mondanivalója ugyan az marad, a levegő megáll, a zene lehalkul, az idő végtelen, örök pillanatba zárja be ezt a fantasztikus érzést.
Egy apró szikra, ennyi kell...
Fekszünk az ágyon, gondolataink egymásra találnak, összefonódnak, szinte érzed, hogy egyé válltok. Apró kis bizonytalan mozdulatokból mindkettőnkben tudatosodik igazán, hogy a másik is akarja, végül megtörténik. Romantikus tüze hullámszerűen fut végig az ágyon, a szobán. Minden gondunk szertefoszlik, elfelejtjük minden bánatunkat, csak hódolunk teljes szívünkkel a pillanat varázsának. Felejthetetlen...

Egyetlen szerelmemnek <3

.:: Black Eyed Peas - Anxiety (feat. Papa Roach) ::.

....A zene mely felidézi, magával ragadja és örökre magába foglalja...

[Nagyba]

Mert Szeretlek szivem!!!

.:: Celldweller - So Sorry to Say ::.

[ Szerkesztve ]

Mélység...
Állok, mintha várnék valamire, mintha várnám, hogy valaki meglökjön, vagy tán még magam se tudok dönteni? Másra próbálom hárítani a felelősséget?Mivan velem? Mi ez a mérhetetlen határozotlanság?
Már megint csak ez a sok megválaszolatlan kérdés...
Most kezdődik el életem hátralevő része, erősen hiszek, bár néha elkalandozik elmém...
...félelem, naívításom határtalan, vagy ez maga a realitás?
Keresek, keresek, egyfolytában csak kutatok, mintha nem is ebben a világban élnék, mintha még kéne valami, talán egy indok a miértre.
Nap mint nap bővül, szélesedik látóköröm, de mind hiába, mert a megfogalmazhatatlan kérdésre a választ nem találom.
Nézek, de nem látok igazán, szemem rejti el előllem azt amit látnom kéne.
Maga a létezésem lenne az indok mindenre? Én lennék az? Kényszerképzetekbe hajszolom magam, vagy valójában tényleg létezik ilyen gondolat bennem?

Fránya kérdőjelek, bár ne lennének, sokaságuk pusztítja el elmém közömbös hétköznapi gondolatait.
Fel nem adom soha, mind untalan csak keresem a választ, mely talán mindent megváltoztatna.
Nézni oly felesleges, ha nem látsz...
...egy megkerülhetetlen fal, muszáj áttörni. Lehet, hogy a válasz már birtokomban van, csak még felkészületlen vagyok, még félek bevallani magamnak, hogy tudom.
Tán idővel felnyílik szemem és látni fogom azt, mit még senki nem látott.

Láss!

.:: Rob D - Clubbed To Death ::.

...szerintem nem is ember, sokkal több annál, egy testet öltött csoda, egy angyal.
Ilyet még álmodni sem lehet, annyira gyönyörű, kívül belül egyaránt és ez benne a legcsodálatosabb, szinte tökéletes.
Annyira nehéz ezt elhinni, de így van. Hozzámküldték, értem, hogy végre sötét mély fájdalmaimtól megszabaduljak és boldog legyek, ő segített kimászni a gödörből, éreztette velem, hogy vagyok valaki, hogy még számítok, hogy nem hiábavaló létezésem.
Kérni sem kérhettem volna ennél fantasztikusabb, gyönyörűbb, csodálatosabb ajándékot az élettől....
...nem is kértem, mégis kaptam.
Köszönöm<3!

.:: Sacred Spirit - No More Cotton ::.

Bjútiful Frájdéj

...Nehéz volt a búcsú, de a pillanatképek bennem éltek, élnek örökké.
Napok, hetek, hónapok, gyorsan szállnak el, mégis oly eseménydúsak. Át kell élni ahoz, hogy fel tudd fogni, ez nem megfogalmazható, nyers egyszerű szavakkal. Több rejlik mögöttük, nem csak szimplán betűk, érzéseket próbálnak meg kifejezni, mégha ez nehéz is olykor.
Egy szó, amely mindenkinek mást jelent, de alapjában véve ugyanazt, de mit érne egymagában, ha nem volna mögötte valódi őszinte érzés.
Szeretlek <3

.:: Bullet for My Valentine - Welcome Home (sanitarium) ::.

Mind You!!! No Rules !!!

.:: Slipknot - The Heretic Anthem ::.

[Nagyba]

A sötétség, az váltja ki belőllem, legjobb barátom és egyben legeslegnagyobb ellenségem.

Lassan kinyitom szemeim, felébredek, amint "magamhoz" térek, mintha összedőlne bennem minden...
Ülök a sötétben egyedül, szétszed a zene, mar belülről egy érzés...
Jó, ebben a pillanatban viszont más... apró darabjaimra tép szét minden egyes gondolat.
Múlni nem akaró, megkeseredett érzés ez mely teljesen leépít, bár fel se keltem volna.

Alone in the đaRk...

.:: Bullet for My Valentine - All These Things I Hate (Revolve around me) ::.

[ Szerkesztve ]

Született egy gondolat, de delete lett a vége....srry

.:: Bullet for My Valentine - Cries in Vain ::.

Mert akármennyire is szar az élet (olykor), ha te velem vagy, ebből én semmit sem látok, nem érzem, hogy bármi gondom lenne.
Szeretlek, kimondhatatlanul...
...csak téged.

.:: Linkin Park - The Shines ::.

7-én voltam rendőrségen és végre kiderült, hogy mivel kapcsolatban jelentettek fel, igaz nemtudom, hogy nyomozták ki, vagy, hogy ki köpött, de a lényeg, hogy feljelentettek. Hétfőn pedig megtettem a beismerő vallomásom és csináltak jegyzőkönyvet is.
Kedden (8-án) megtörtént az un. Rabosítás, fénykép+ujjlenyomat rögzítése...
Eléggé megviselt ez lelkileg, de azért minden szép és jó, most várom a második idézésemet, egy másik pitiáner szopatás miatt, nemvolt nálam a mocinak a biztosítási papírja ezért feljelentettek... (Hülye szőke k**vája )

Az első ügyet nem igazán szeretném részletezni, aki ismer az tudja, csak annyit mondok, hogy: Hódoltam a sajnos illegális hobbimnak, ami egyes emberek szemében rongálás mások szemében művészet.
Kicsit elvette az egésztől a kedvem, ígyhát találnom kell egy olyan helyet, ahol nem zavar senkit...majd megoldom vhogy.

.:: Nirvana - Heart-Shaped Box ::.

[#698]
Dj barátom legújabb bejegyzése eléggé megérintett, félelmetesen ismerős minden egyes leírt szó, minden gondolat...
Elég régóta ismerjük egymást és bizony van bennünk elég közös vonás. Pont a minap gondolkodtam rajta, hogy még mindíg ő az egyetlen olyan barátom, akinek feltétel nélkül bármit elmondok, akiben megbízok 100% osan.
Fura nem? Kicsiny országunk 2 távoli pontjában, 2 ember akik barátra leltek a másik személyében.
Soha nem láttuk még egymást személyesen, de mégis...
Talán ő az egyetlen olyan ember, aki igazán ismer, érdekes.

.:: Paul Oakenfold - Creamfields ::.

Gondtalan korai gyerekkor, szűz, elkorcsosulatlan lélekkel, mit még nem járt át a gonoszság sötét füstje.
Aztán lassacskán elzüllünk, valaki nagyon, mások kevésbé, de mindenki züllik, talán feltétele az érettségnek. Még gyermeteg álmokat kergetünk, nem gondolkodunk eget rengető dolgokon, egyszerűen csak élünk.
Nem látjuk még a rosszat, rózsaszín ködbe borul a világ...
...aztán idővel lehullik a lepel és bizony rájövünk, hogy kezdünk felnőni és egyre nagyobb felelősség van a vállunkon.
Mindenki változik, kifejlődik egy "tudat", mely már sokkalta fejlettebb, mint rég volt.
Aztán jön az első szerelem, első csók és még biztosak vagyunk benne, hogy semmi nem történhet velünk.
Aztán az első csalódás, talán mind közül a legfájdalmasabb. Még bizakodunk, nemtudjuk feldolgozni, hogy mi is történik igazán. Sorozatos csalódások után, beborul fejünk fölött az ég, a reménytelenség villámai csapdossák vállainkat. Elveszítjük naívságunkat és tiszta szemmel fogjuk látni a világot.

Dejó is volt, egykor, talán....
Felhőtlen gyerekkor. Jobb a tudatlanság? Lehet...

.:: Marilyn Manson - Coma White ::.

Az ember néha elgondolkozik azon, hogy vajon ha máshogy alakulnak a dolgok, akkor most hol lenne, mit csinálna, milyen lenne a világszemlélete. Igaz ez a jelenen már mit sem változtat, csak puszta, már be soha nem következő tézisek maradnak, amiket az idő szépen lassan felemészt.
Idővel felejtünk, elfelejtjük milyen is volt az a gondolat, milyen érzések uralták akkor szívünket mikor megfogalmazódtak fejünkben.
Enyészet martalékává válik minden mire valaha is könnyes szemmel emlékeztünk vissza.
...Értelmetlen?!?!.....

.:: Avenged Sevenfold - Afterlife ::.

[ Szerkesztve ]

újraélni, tán az egészet, könyörgöm csak még1szer....
Nem akarok "látni"...

.:: Connections - Mit is (Rizkay remix) ::.

To be continued...

Elsőnek is szertném leszögezni, hogy semmi bajom a Prohardver rel, csupán úgy gondolom, hogy az írásaimnak ideje egy új környezetbe kerülnie. Ezáltal talán jobban ki tudom majd magam fejezni, képeket hozzáfűzni egy egy bejegyzéshez, meg már tényleg ideje volt egy ráncfelvarrásnak.
Ígyhát ezúton szeretnék tájékoztatni mindenkit, aki esetleg olvassa, hogy kísérletet teszek a blogom "átköltöztetésére".
Aki rendszeres olvasója, vagy csak szimplán szeretné megtudni, hogy még miket tudok összezagyválni, az küldjön egy privit és adok neki további elérhetőséget.

Másodsorban szeretném megköszönni a PH! nak, hogy oly sok éven át adott otthont a blogomnak és szeretném megkérni az illetékeseket (MOD) hogy a régi bejegyzéseim továbbra is elérhető legyen az oldalon. (Köszönöm)

Üdvözlettel: HuRkä (neongorack)

.:: Soil - One Last Song ::.

Valahogy nem vált be, gondolkodtam rajta, de aztán ennyi, itt kezdtem itt is fogom befejezni ezt a blogot, mondhatni visszatértem, hmm hülyén hangzik, mintha többszáz ember olvasná a kis nyomorult életemet, pedig nem, csak írok, néha visszaolvasok...
Mondjuk rájöttem, hogy nemszabad a múlt sebeit feltépni.
...mind1, ittvagyok és kész.

.:: Pendulum - Out Here ::.

Túl késő van már, vagy kora? Egyszerűen nemérdekel....
"Tiltott zenét" hallgatni, már nem is tudom, most jönne az, hogy lefekszem, elalszok és mikor felébredek, jókedv...blablabla.
Menekülés? ehh... Mi elöl? Problémák?....miről beszélünk?
......nc

Lassan végetér a nyár jön az ősz, tél, ki tudja mi lesz....Nembírok semmi értelmeset írni, úgyérzem, hogy ezt csak én érthetem, senkinek semmi köze hozzá, vonz a múlt?
Nem is az emberek miatt, csak mintha....mintha minden szép és jó lett volna, minden napom csodás, most meg.....
szürke, unalmas, nemtudom...nincsmeg az a hangulatom ami akkor volt.
Tán magam sem tudom, hogy mit beszélek, változnak az emberek, de még mennyire (sajnos...).
Kéne valami értelmeset kezdenem magammal, nagyon elmaradtak a rég kitűzött célok, ehh, ennyi vagyok, jaj de ismerem már magam. Erre mindenki azt reagálja úgyis, hogy "jaj, mert nem így kéne hozzáállni" "Légy optimistább" bla bla bla...
Nagyon is jól ismerem ezeket a mondatokat. Nincs értelme tovább taglalni...
Nemsokára kel a nap, én meg megyek aludni!? ...baromság.

Akármennyire is akarja az ember, nem lesz jobb, mindíg megmaradnak ugyan azok az értelmetlen hülyeségek, amik hozzátartoztak még valamikor az életéhez.

Bánom....

.:: Avenged Sevenfold - Gunslinger ::.

Annyira éreztem, hogy ez lesz, nem bírtam elaludni, ígyhát hagytam az egészet, nemrég lezuhanyoztam és felöltöztem. Óriási késztetést érzek arra, hogy lemenjek Balatonra Nyuszimhoz, amúgy csak Péntek este jönnének haza.
Haveromék is nemrég hívtak mobilon és mondták, hogy menjek le Lellére, azt sajna, lehet hogy kihagyom, de erősen gondolkozok, hogy szivemhez elmenjek...
Majd elválik mi lesz, nuku alvás+buszozás+Balaton... hát érdekes lenne/lesz

mod.: 300 ik bejegyzés

.:: Lostprophets - Shinobi vs. Dragon Ninja ::.

[ Szerkesztve ]