Ma megnézem a világ összes meséjét. A barátom ma vizsgázott, és most a fiúkkal ünnepel. Fiúbuli. Mondtam neki, hogy akkor én a tesómmal rúgok ki a hámból, mire ő azt felelte, hogy csak jól viseljem magam, mert a tesóm egy kicsit fiúzós fajta, és még engem is belevinne a rosszba. Márpedig akkor részegen megkeresne engem, és kénytelen lenne nagyon ellátni a bajomat. De a lánybulit későbbre halasztottam, mert egy egész pirinyót babonás vagyok. Szóval addig nem szervezek bulit, amíg nem sikerült minden. Vagyis addig nem mondhatom senkinek, hogy majd holnap bulizzunk, ha a barátomnak sikerül a vizsgája, mert nem szeretném még egy picit sem elkiabálni a dolgokat, még csak efféle felelőtlen ígéretekkel sem. Ennyi. Egyéb dolgokban nem hiszek, de ezt az egyet igyekszem mindig betartani.
Szóval ezért vagyok most egyedül itthon. De nem unatkozom. Már a harmadik mese dvd-t nézem. Persze jobb lenne, ha a barátom is velem nézné, mert ő is imádja a meséket. Sőt még nálam is sokkal-sokkal fanatikusabb. Még az új japán, vagy milyen rajzfilmeket is szereti. Sőt, még Yu Gi Oh kártyákat is be kellett szereznie, de szerencsére a barátja hasonlóan idióta, szóval csináltak egy nagyon komoly asztalt, aztán a folyosón játszottak. Mint a tízévesek.
Ma egész sokat beszélgettem telefonon a barátom apukájával. Ő és a család többi tagja sem éppen könnyű eset. De velem kedvesek. Szóval a barátom nem repes az örömtől, hogy az apukája velem tárgyal, mert persze leggyakrabban róla van szó. És persze annak sem örül, hogy az apukája az én telefonszámomat is kiderítette, mert így nem tud elbújni. Mert ha ő nem veszi fel a telefonját, akkor majd engem hív.
Azt hiszem, innom kellene még egy csésze teát, mert kezd megint fájni a torkom.

Mindig ez van!