Hirdetés

2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Fórumok  »  Logoszféra  »  Miranda blogja (téma lezárva)

Hozzászólások

(#1) miranda


miranda
újonc

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.
Szóval megint ott vagyok, ahol kábé 7 hónapja: hogy nincs a közelemben senki, akinek el lehetne mondnai, hogy mi a bajom. Jó, persze itt van a tesóm, de ... Szóval nem akarom a barátaimat terhelni minden kis hülyeséggel, meg az az igazság, hogy én a barátommal akarok beszélgetni, de vele nem sikerül. Együtt élünk, de az utóbbi időben alig beszélünk. Az a film jut eszembe, mi is a címe? Igen, Éjjel-nappal fiatalok. Amikor a srác már nem is tudja, hogy együtt van-e még a barátnőjével, mert egy lakásban laknak ugyan, de más műszakban dolgoznak, és nem is találkoznak. Esetünkben azért nem ilyen szélsőséges a helyzet, de lehet, hogy ez csak idő kérdése. Jó, persze tudom, hogy már megint eltúlzom a dolgokat. Az is a bajom, hogy ha nem tudom magamból kibeszélni a problémáimat, azok elkezdenek bennem nőni, és a végén már mindent kilátástalannak látok. De hol is tartottam?
Szóval az van, hogy felkelünk, a barátom máris ül a gépe elé, aztán, ha nem vagyok éppen morcos, akkor megkér, hogy csináljak reggelit neki. Aztán indul dolgozni. Ilyenkor megkapom a puszimat, azzal érjem be estig, mert legközelebb csak akkor látom. Csak persze ennek az ideje is egyre inkább kitolódik. És a rossz az, hogy nekem nem is szól, hogy néhány órával később jön haza. Most nem feltétlenül arról van szó, hogy én arra gyanakszom, hogy megcsal, mert ez csak a legrosszabb pillanataimban jön elő, hanem hogy fene rosszul esik, hogy már nem én vagyok az első a rangsorban. Lehet, hogy ez természetes, de az semmiképpen sem az, hogy néhány hónap alatt változott meg minden. Mert én elhiszem, hogy fontos a dolgozat meg a többi, de hogy emiatt már megölelni sem lehet. És hogy amikor elmegy, akkor sincs idő összebújni, mert sietnie kell...
Persze már megint bőgök. Mostanában elég gyakran.
És ezt megpróbáltam már elmondani neki, de arra meg nem válaszol, vagy ha igen, akkor úgy, mintha én bántani akarnám azzal, amit mondok. Pedig én szeretem, és nemrég még azt hittem, hogy sikerült végre megtalálnom az igazán hozzám illő pasit, de akkor még éreztem, hogy hiányzom neki, ha hosszabb ideig nem lát. Meg ő is bújós volt.
Biztosan én is hibás vagyok, hogy most ez a helyzet, és abban is, hogy nem igazán tudom ezt vele megbeszélni, mert hát persze lány vagyok: bőgős, meg sértődékeny a javából.
Na de össze kellene szednem magam, mert lassan nekem is mennem kell dolgozni, ott legalább nem fog eszembe jutni ez a sok hülyeség, mert lesz egy csomó egyéb dolog, amit meg kell oldanom.

Huh, hát ez jól esett.

Mindig ez van!

(#2) miranda


miranda
újonc

Szárítottatok már hajat kézszárítóval? Én ma kipróbáltam. Tudom, ez nem teljesen normális dolog, de néha a szükség hülyeségekre is rákényszeríti az embert.
Na igen, jó az, ha az embernek van valami dolga, mert akkor elfelejti a saját gondjait. Már én sem látom annyira sötéten az életemet. Sőt most egész jó kedvem van, és remélem, marad is még jó darabig.
Este lehet, hogy elmegyek a csajokkal trécselni.

Mindig ez van!

(#3) miranda


miranda
újonc

Tegnap azt álmodtam, hogy meleg vízzel mosogattam, és csuda jó volt. Na igen, ha az ember egy teljes hétig kénytelen nélkülözni a meleg vizet nappal, akkor legalább álmában élvezze ki, amennyire lehet!
A barátommal normalizálódott a viszonyunk. Nem mondom, hogy minden tökéletes, de kizsaroltam tőle egy ígérete, miszerint amikor hisztis vagyok, vagy nyűgös a viselkedése miatt, akkor igyekezzen megnyugtatni, mert akkor elég hamar lehiggadok ám, csak ő persze egész idáig nem alkalmazta ezt az egyszerű módszert, inkább ő is felhúzta az orrát. Hát igen, ez a titok; nagyon egyszerű, és máris könnyen kezelhetővé válok.
Elhatároztam, hogy igyekszek leszokni a kapkodásról. Szerintem ugyan soha nem kapkodok, egyszerűen kicsit sietek, de erről sajnos a páromat nem sikerül meggyőzni. Na de itt a tervem: felnövök végre, mármint komoly és megfontolt leszek, és ez minden egyes mozdulatomon meg fog látszani. Csak két dolog van, ami ezt megakadályozni látszik. Egy: ezer apró-cseprő teendőm közben bizony el-elfelejtkezek a nagy elhatározásról. Kettő: nem szeretem a tökéletes embereket, és valljuk be, ha ezt sikerülne véghez vinnem, és még főzni is megtanulok, akkor bizony tökéletes lennék, márpedig annál szerintem nincs unalmasabb. Talán csak két unalmas ember. De valljuk be, a barátomat ez a veszély nem fenyegeti, ő bizony túl hirtelen haragú, na és nem tud túl sokáig higgadtan viselkedni, vagyis számomra aprónak tűnő problémákon úgy felhúzza magát, hogy a száját elhagyó kifejezések bizony nem tűrnek még virtuális nyomdafestéket sem. És persze megpuszilni ilyenkor sem nagyon lehet, mert .....??? Ezt talán neki kellene elmagyaráznia.
Na mindegy, ezek vagyunk mi.
Már megint alig van időm, szóval sietnem kell, de legalább igyekszem ezt minél kimértebben tenni.

Mindig ez van!

(#4) miranda


miranda
újonc

Éppen most robogott el életem párja, akinek tegnap éjszaka végre elmondtam, hogy mi is az én problémám vele, velünk. És szerintem nagyon ügyes voltam, mert nem bőgtem, nem borultam ki. Ő viszont részben a megszokott módon reagált: pici dolgokba kötött bele, és úgy csinált, mintha nem értené, hogy ezek az egész szempontjából nem olyan fontosak, és mintha nem lenne egyértelmű, hogy mit is akarok mondani. Pedig a végén még egyszer elismételtem a legfontosabb gondolatokat. (Hamarosan kész szónok lesz belőlem.) Másrészt viszont egyáltalán nem válaszolt semmit. Még ma reggel sem sikerült belőle kihúznom semmit. Szóval most megint itt vagyok, és nem tudom, hogy mi van. Szerintem neki jó úgy, ahogy van, és idegesíti, hogy én mit zargatom őt a hülye igényeimmel. Ha nem élne bennem a nagy elhatározás, hogy megkomolyodok, bizony mondom, bőgnék, hogy hogy lehet valaki ennyire fafejű, és pont velem, és megint kezdnék gondolkodni, és megint jönnének a hülye gondolatok; de most inkább igyekszem tárgyilagosan nézni a dolgokat.
Na, minden esetre újra elkezdek tornázni. Fú, ez gonosz volt! A csajok szerint ugyanis azért szoktam drasztikusan lefogyni, hogy sikerüljön becserkészni egy új fiút. Ez persze pont fordítva igaz. Nem az új kapcsolat reményében, hanem az előző miatti kínlódás miatt fogyok le olykor öt-hat kilót. Szeretek ugyanis tornázni, csak kicsit lusta vagyok, de ha valami bajom van, akkor ez is egyfajta menekülés lesz, mint a takarítás volt korábban.
Erről jut eszembe, mosnom kell, meg mosogatnom, és egy kicsit rendbe kapni a szobát, aztán pedig megint törhetem a fejem, hogy mit csináljunk a gyerkőkkel ma délután.
Este pedig bulizunk. A barátom is jön. Csak ez is olyan rossz, mert ő nem szeret táncolni, szóval csak ül, és nekem lelkiismeret-furdalásom lesz, mert tudom, hogy nem érzi jól magát. Persze talán mehetnék egyedül is, de az sem tetszene neki, meg igazából nekem sem. És akkor marad a harmadik lehetőség: itthon maradunk, és én megint csak próbálom lekötni magam, mert ő csak ül a gépe előtt, időnként tesz egy megjegyzést arra, amit olvas, vagy morog, mert nem sikerül valamit letölteni, csak hozzám nem beszél... Akkor már inkább jöjjön a lelkiismeret-furdalás.
Az egyedüli jó talán tényleg csak annyi ebben az egész nyűglődésben, hogy sikerül leadnom pár kilót.

Mindig ez van!

(#5) miranda


miranda
újonc

Hát eddig tartott. Bőgök. Na jó, már nem. Csak vannak olyan hangnemek, amikre bármennyire is igyekszem, nem tudok másképpen reagálni. De ennyi volt.
Szóval hazajött a barátom néhány percre, és én végre beszédre bírtam. Ő egyébként tök jó fej, meg kedves, de amikor ideges, akkor olyan bántó a hangja, hogy én eddig még mindig elbőgtem magam miatta. Na jó, abban igaza volt, hogy amikor egyáltalán nem mondott semmit, akkor hülye dolgokat is a fejéhez vágtam, például, hogy én lakhatok ám máshol is, meg ilyenek. Persze tudom, hogy az ilyenekre ugrik, csak persze majd egy kicsit később, de már nem bírtam tovább a szótlanságát. Na mindegy, a lényeg, hogy miközben igyekeztem a lehető legkevesebb bántás nélkül elmondani még egyszer, hogy mi is a bajom, ő egyre csak ingerültebb lett, és azt modta, hogy hülyeség az egész, mert jó, hogy régen sokat volt velem, de akkor még nem dolgozott, bla-bla. Az én ellenérvem: de a gép előtt ülni órákat van ideje - közben persze hangsúlyoztam, hogy én tudom, hogy az is fontos. Ő: akkor is hülyeség, és nem érti, minek foglakozok én ilyenekkel, 25 éves vagyok, és felfoghatnám már, hogy mi van. Én: (nem javítottam ki, hogy csak 24, mert már elég felnőtt vagyok ahhoz, hogy a koromon ne siránkozzak) de nekem ez fontos. Ő: hülyeség, értsem meg. Én: de nekem fontos. És ezt meg neki kellene megértenie. Na és itt már nagyon kellett sietnie, de a búcsúölelésnél legalább nem mondta, hogy na, engedjem már el, mert neki most már tényleg mennie kell.
Itt tartunk most. Nem tudom, hogyan értékeljem ezt az egészet. Igyekszem optimista lenni, és nem fogom fel teljes kudarcként.

Mindig ez van!

(#6) miranda


miranda
újonc

Ilyen undorító estét! Most jött el annak a pillanata, amikor életemben először úgy igazán csalótam a barátomban. Későn jöttem haza, mert dolgoztam. Miután feljött, egy jó darabig megint egyáltalán nem beszéltünk egymással. Aztán kiterült az ágyon, mert fáradt, mint a kutya, én, miután elpakoltam a dolgainkat, mellé feküdtem, bátortalanul elkezdtem neki mesélni, hogy mi volt ma. Aztán megkérdeztem, hogy annyira fáradt-e, hogy akkor már nem is jön a buliba, mire összeszedte magát, és felöltözött. De mindösszesen ennyire futotta neki, mert amíg ott voltunk, megint csak ült, és bámult kifelé a fejéből. Nekem lett volna kedvem táncolni, na de hát nem hagyhatom ott magára a néma leventét, szóval csak ültem vele szemben, és időnként elmondtam neki ezt-azt, hogy ez kicsoda, az mit csinált. Erőtlen fejbólintás a válasz. Eddig még nem is lett volna olyan rossz a helyzet, mert az igaz, hogy a melletünk ülő lányok talán furcsállták, hogy miért is nem szólal meg, de ezt be lehet tudni a fáradtságnak. Ekkor kellett volna eljönnünk, de én még vártam, hogy hátha megérkezik a volt osztálytársa, akivel talán végre szóba áll, és akkor talán egy kicsit a mogorvasága is feloldódik. Ehelyett azonban az egyik barátnőm jött oda, és mondta, hogy ők bemennek, és hogy menjünk be mi is velük. Az én barátom erre nem azt mondta, hogy á, kösz nem, jó nekünk itt kint is, hanem: minek, nem mindegy, ha itt ülök kint. (Nem állítom, hogy pont ezek a szavak voltak, és pont ebben a sorrendben, de a lényegen ez nem változtat.) A lány csak nézett rám csodálkozva, hogy most mi van, ezt mivel is érdemelte ki. Mondtam neki, hogy menjenek be nyugodtan nélkülünk, és közben piszkosul szégyeltem magam. A barátomnak pedig azt mondtam, hogy na, most azonnal menjünk haza. Itthon persze újra kezdtem a régi nótát: mi a fene baja van velem. Semmi. Miért csinálta ezt a lánnyal? Nem tudja. (Na jó, ez új, eddig ezt még nem sűrűn hallotam tőle.) De mégis mi a fene van vele egész nap, nem is szól hozzám. - De hát mi a fenéről beszéljen nekem, amikor egész nap együtt vagyunk, amikor meg nem, akkor nem történik semmi. (Egy kicsit zaftosabb kifejezésekkel persze, mármint az ő része, mert én igyekszem magam visszafogni, meg egyébként is kicsit távolabb áll tőlem ez a dolog.) - De hát ha már most nincs mondanivalója a számomra, akkor mi a fenének húzzuk tovább ezt az egészet?! És mondja már el végre, hogy mit is gondol, mert ezt már nem lehet bírni. - Most aludni akar, mert holnap fél hatkor kel. - Majd én leviszem apukádnak a papírokat. - Igen és? - Mert van még valami? - Hát ez meg ez meg ez. - Ja, én ezt sem tudtam, nekem ezt sem mondtad el. Akkor mondjad már, hogy mi van! - Majd holnap! - Ja igen, nem látod, hogy szenvedek, most már aztán végképp összezavarodtam. Holnap mikor? - Reggel. - Szuper! Mire számítsak? Én nem akarom, hogy októberben újra szobát kelljen keresnem. - Nem akar velem szakítani se most, se októberben, ha erre gondolok. Aludjunk! - [csend] - Aludjunk! - Én lekapcsolom a villanyt, aztán leülök a gépemhez. Nem tudok aludni. Most várom a fél hatot. Ő már alszik. Nem baj, legalább dolgozok egy kicsit. Talán meghallgatok közben néhány Jóbarátokat. Az mindig segített. És nem bőgök. Tényleg.
Mit csináljak??????????????????????????????????????????????????????

[Szerkesztve]

Mindig ez van!

(#7) miranda


miranda
újonc

Ajajajj! Lebuktam. Meglátta, hogy PH-zok. Hogy ebből mi lesz???????
Persze tudom, ezt is magamnak köszönhetem.
Na, de legalább nem kell semmi más ahhoz, hogy estig száz százalékosan görcsben legyen a hasam.
Tuti, hogy ki fog borulni, ha elolvassa.

[Szerkesztve]

Mindig ez van!

(#8) miranda


miranda
újonc

Nem történt semmi. Vagyis a barátom nem szólt semmit arról, hogy olvasta volna az írásaimat. Azért azt gyanítom, hogy beleolvasott, amíg én nem voltam itthon, mert most, amikor bekapcsoltam a gépemet, láttam, hogy valaki megnyitotta a PH-t, és hát láthatta, hogy mi volt az utolsó hozzászólásom. Szóval én azt remélem, hogy elolvasta, és talán egy picit egyetértett a leírtakkal. Na jó, ennyire nem vágyom sokra, elég annyi, hogy belátta, hogy én szeretem, és együtt akarok vele maradni, csak talán egy picit változni kellene neki (és talán nekem is). Ezt remélem, de lehet, sőt, őt ismerve, mármint tudva azt, hogy mennyire nem szereti a lelki nyavalyákat, sokkal valószínűbb, hogy megnézte, mi az, és nem akarta elolvasni. De persze nem tudom. Csak azt tudom, hogy tegnap este későn jöttem haza, mert tegnap volt a búcsúest. A gyerkők ugyanis mennek haza, és én egy kicsit buliztam velük. De tényleg csak egy kicsit. Szóval hazajöttem, és a barátom az ágyon feküdt, de nem úgy, ahogy az előző napokban, vagyis mint egy kuka, hanem újra tök jó fej volt, és én most még jobban szeretem.
A barátnőmmel is tisztáztam a helyzetet, szóval, úgy látszik, megoldódtak a problémák. Persze nem úgy, ahogy azt én szerettem volna, vagyis nem úgy, hogy végre egyszer sikerült mindent megbeszélnünk, és együtt kiötlenünk a megoldást, de már annyira rossz volt a viszonyunk, hogy én ennek is legalább annyira örülök. Talán egyszer majd annak is eljön az ideje, de a legjobb persze az lenne, ha soha többet nem kerülne sor közöttünk ilyen szörnyűségekre.
Ma délelőtt a volt szobatársammal találkoztam, ami tök jó volt, csak az a baj, hogy a korábbi barátnőjével viszont nagyon megromlott a viszonyuk, és én mind a két lányt kedvelem, és rossz, amikor mindig csak azt hallom, hogy mindketten rosszakat gondolnak a másikról. Én igyekeztem és igyekszem köztük oldani a feszültséget, de ez nem sokat segít. Ezaz ellentét közöttük már felodhatatlan. Nem is csoda, hiszen annyira mások, de azért rossz látni.
A gyerkők most már mind úton vannak, látszott rajtuk, hogy ha lehetne, még maradnának. Én is örülnék neki, de ennyi volt, most újra vissza kell szoknom a hétköznapokhoz, és a gyerkőkkel együtt én is várom a következő nyarat.

Mindig ez van!

(#9) miranda


miranda
újonc

Tegnap takarítási lázban égtem, most meg izomlázban, merthogy eluralkodott rajtam a vágy, hogy az ágyak alól is eltüntessem a port, csak sajnos az ágyak súlyával nem számoltam. De ha már egyszer belefogtam, nem adhattam fel. Volt még egy másik probléma: a szoba túl kicsi, az ágyak túl nagyok, ezért ha minden egyes négyzetcentimétert meg akartam tisztítani, már pedig feltett szándékom volt, akkor éket kellett alkalmaznom: a barátom baseball-ütőjét, csakhogy ennek a behelyezéséhez szükségem volt az egyik kezemre, tehát a maradék egy kezemmel kellett felemelnem a böhöm nagy ágyakat. Szóval óriási nagy meló volt, de megérte. Persze ezt csak egy hasonlóan tisztaságmániás csaj értheti meg.
És ezek után várt rám még egy óriási feladat: pörköltöt kellett főznöm, mert a barátom szerint mégiscsak jó volna, ha megtanulnék főzni. És sikerült!!!! Nem vagyok reménytelen eset.
Szóval a tegnapi nap nagyon jól telt.
Ma pedig vettem egy aranyos kis papucsut 490-ért, és hát, ezt megint csak a lányok érezhetik át, ez megalapozta a hangulatomat. Csak ne kellene dolgoznom, az a monoton munka a számítógép előtt megőríti az embert. Szerencsére sikerült beszerveznem a tesómat.
Holnap pedig elmehetnénk strandra, csak én féltem a bőrömet a naptól. Igazából talán jobb lenne visszamennem a bőrgyógyászhoz, mert a múltkor mondták a tévében, hogy bizony a bőrrák nagyon gyors lefolyású, ezért kell félévente ellenőrzésre járni. Az én félévem áprilisban telt le, azóta csak húzom-halasztom a dolgot, mert nem szeretek orvoshoz járni.
De most nincs kedvem ilyen komor dolgokon gondolkodni, ezért aztán mielőtt munkához látnék felhúzom az új pacskeromat, és kivillogok benne a mosogatóhoz.

Mindig ez van!

(#10) miranda


miranda
újonc

Gyűlölöm ezt a hülye adatbázis-kiegészítést!!! Már órák óta kitartóan itt ülök ez előtt a hülyeség előtt, és még mindig távol a vége. Sose fejezem be, de ha mégis, másnap kezdhetek egy újba. Már megint lement közben vagy 20 Jóbarátok, mert ha már ilyen unalmas ez a meló, legalább annyi jó van benne, hogy közben bármit lehet hallgatni.
Ma mindenképpen meg kell csinálnom, sőt a legjobb az lenne, ha ma be is tudnám vinni.
de ha kész lesz, ha nem, 6-kor el kell mennem vásárolni, mert most, hogy újra kötetlen munkaidejű lettem, úgy érzem, kötelességem vacsorával várnom a barátomat, szóval be kell vásárolnom, és még főznöm is kell valami finomat. Szerencsére a munka közben azt is kigondolhatom, hogy mi legyen a vacsi.
Legszívesebben most azonnal elmennék be a városba, de vasakarattal továbbra is itt ülök a gép előtt, és csinálom, csinálom, csinálom, mert már leég az arcomról a bőr, hogy még mindig nem vagyok kész.
Istenem, hogy utálom én ezt!!!!!!!!

Mindig ez van!

(#11) miranda


miranda
újonc

Még jó, hogy van ez a 20-a, meg ez a nagy felhajtás, meg a hosszú hétvége. Talán ez utóbbi hatott úgy az emberekre, hogy felvásárolták az összes kenyeret, és nekünk este már egy darab sem jutott. Tegnap este az egész városban nem lehetett már kenyeret kapni. Még jó, hogy a kedves vendégek ma kora hajnalban annyit zajoltak, és olyan hangerővel, hogy még a halottakat is felverték volna, így aztán álmosan, de legalább nem a legnagyobb hőségben indultam útra, hogy újra megkíséreljem megszerezni a napi betevő kenyerünket. Ezek után már csak a karnevál miatt teljesen megváltoztatott buszjáratokon kellett kiigazodnom, és kenyérrel a szatyromban visszatérhettem a barátomhoz.
Persze elismerem, hogy nagy nap ez a mai, na nem épp a fentiek miatt, hanem mert tegnap utánaszámoltam, és rájöttem, hogy pont ma vagyunk hat hónaposak, vagyis félévesek. Ezt közöltem a barátommal, aki nem igazán hatódott meg, csak annyit mondott, hogy neki sokkal hosszabb időnek tűnt. Ezért szeretem. Na mindegy. Ezek után még a kávémat is rám borította, szóval az ünnep alkalmából beáztattam a farmeromat, és hamarosan megyek mosni.
Az a szerencséje, hogy olyan aranyos, és, ahogy az ágyon hengergőzik, néha olyan, mint egy kisbaba. Meg is mondtam neki, hogy tök jól fogok majd szórakozni, ha egyszer, a nagyon távoli jövőben, majd lesz egy gyerekünk, és ketten fognak az ágyban dancolni, mert biztos majd a fiunknak is olyan kis golyófeje lesz, és minketten kopaszok lesznek, (és én mindkettőt nagyon fogom szeretni).
Mostanában egyébként kezdem úgy gondolni, hogy az is nagyon szuper dolog lehet, ha az embernek fia van, egy kissrác is tök jó fej lehet, főleg ha a barátom természetét örökli. Sajnos az én rokonságomban alig van fiú, millió lány unokatesóm van, a legtöbben hárman testvérek, mint mi is, és ezért eddig természetesnek tartottam, hogy nekem is csak lányom lehet.De most megváltozott a kép. Na jó, persze ez egyelőre csak elmélet, mert addig még millió idő van.
Tegnap végre kirúgtam a hámból, és egy csomót csatangoltam, bejártam egymillió üzletet, és vettem néhány apróságot, de sajnos pénzhiányban szenvedünk, ezért aztán vissza kellett fogni magamat. Csak az dühítő, hogy mindig akkor vannak a legjobb akciók, amikor nincs pénzem. Tényleg nincs, most épp a barátom pénzéből élünk, csak az az egy dolog nyugtatja a lelkemet, hogy nemrég még pont fordítva volt. Utálom, amikor nincs pénzem! Na de a hétvégén hazamegyek, és hozok be kaját, hogy én is támogassam a háztartásunkat. És már csak kábé egy hónap, és újra vagyonos leszek, csak azt vészeljük át valahogy.
Este újra össznépi összeröffenés lesz az udvaron, pörköltfőzés, meg ilyesmi. Persze a tűzijátékot megint nem nézzük meg, a rengeteg ember miatt. De egyszer majd az is meglesz. Nem adom fel. Azóta tervezem, hogy együtt megnézünk egyet, amikor a Magyar vándort megnéztük a moziban, na és annak a végén is tűzijáték van, és akkor támadt bennem az a gondolat, hogy élőben is meg kell néznünk egyet közösen, mert az halálosan romantikus lehet, de a barátomnak eddig mindig akadt valami más elfoglaltsága.

[Szerkesztve]

Mindig ez van!

(#12) miranda


miranda
újonc

Fáradt vagyok, meg persze beteg. A szervezetem sajos a legkisebb lehűlésre náthával reagál. Az orrom már piros, mert elhasználtam egy tonna zsebkendőt. A torkom fáj. De a barátom reggel csinált nekem egy hatalmas adag teát. És a reggelit is ő készítette. Meg az ebédet is. Olyan kis aranyos, csak a borostája ne szúrna úgy!

Mindig ez van!

(#13) miranda


miranda
újonc

Ma megnézem a világ összes meséjét. A barátom ma vizsgázott, és most a fiúkkal ünnepel. Fiúbuli. Mondtam neki, hogy akkor én a tesómmal rúgok ki a hámból, mire ő azt felelte, hogy csak jól viseljem magam, mert a tesóm egy kicsit fiúzós fajta, és még engem is belevinne a rosszba. Márpedig akkor részegen megkeresne engem, és kénytelen lenne nagyon ellátni a bajomat. De a lánybulit későbbre halasztottam, mert egy egész pirinyót babonás vagyok. Szóval addig nem szervezek bulit, amíg nem sikerült minden. Vagyis addig nem mondhatom senkinek, hogy majd holnap bulizzunk, ha a barátomnak sikerül a vizsgája, mert nem szeretném még egy picit sem elkiabálni a dolgokat, még csak efféle felelőtlen ígéretekkel sem. Ennyi. Egyéb dolgokban nem hiszek, de ezt az egyet igyekszem mindig betartani.
Szóval ezért vagyok most egyedül itthon. De nem unatkozom. Már a harmadik mese dvd-t nézem. Persze jobb lenne, ha a barátom is velem nézné, mert ő is imádja a meséket. Sőt még nálam is sokkal-sokkal fanatikusabb. Még az új japán, vagy milyen rajzfilmeket is szereti. Sőt, még Yu Gi Oh kártyákat is be kellett szereznie, de szerencsére a barátja hasonlóan idióta, szóval csináltak egy nagyon komoly asztalt, aztán a folyosón játszottak. Mint a tízévesek.
Ma egész sokat beszélgettem telefonon a barátom apukájával. Ő és a család többi tagja sem éppen könnyű eset. De velem kedvesek. Szóval a barátom nem repes az örömtől, hogy az apukája velem tárgyal, mert persze leggyakrabban róla van szó. És persze annak sem örül, hogy az apukája az én telefonszámomat is kiderítette, mert így nem tud elbújni. Mert ha ő nem veszi fel a telefonját, akkor majd engem hív.
Azt hiszem, innom kellene még egy csésze teát, mert kezd megint fájni a torkom.

Mindig ez van!

Útvonal

Fórumok  »  Logoszféra  »  Miranda blogja (téma lezárva)
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.