Na ez a hét még véget sem ért, de már eseményekben gazdag...

Kezdődött a rohangálással, szegény gyerek teljesen leamortizálódik évvégére - velem együtt mert átérzem az összes izgalmát vizsgák, évvégi dolgozatok és koncertek alatt...
Hétfőn éppen a szomszéd városból repesztettünk hazafelé - amikor leszakadt a kipufogócsövem, ráadásul az első fele, kvázi toltam és nem húztam a csövet... de hát menet közben ezt nem tudhattam és a forgalom miatt megállásra sem volt semmi esélyem...
Még szerencse hogy nem akadt fenn valahol mert akkor az autó egész hátsófelét leszakította volna ... irány a szerelő. A két héttel ezelőtti 100 K felett még 50 rugó, mert a kipufogócsövön kívül kiderült hogy a műszaki is esedékes...

Az orvosaim elmehetnek oda ahová gondolom, mindkettőnél 2 órai várakozás után derült ki hogy eddig ugyan "bármikor itt lehet"-nek, aztán az is hogy sajnos mégsem...
A pajzsmirigy eredményeim rendben - innentől kezdve teljes a kétségbeesés hogy akkor meg mi a fene bajom van???
Jövő héten folyamat-ellenőrzés az osztályomon, remek - mennem kellene reumatológiára, de nem baj, majd rohangálok, hiszen erre vagyok determinálva.

Pénteken mamikámat viszem orvoshoz - kb. 10 év alatt nem ültem ennyit váróteremben mint most egy hónap alatt...

Annyira pozitív szeretnék lenni, de sajnos most a hormonszintem nem megfelelő hozzá... Ha nem pajzsmirigy - akkor mellékpajzsmirigy, vagy mellékvese.... vagy mellékutca
Bánom én csak már adjanak valamit amitől nem hízom tovább, nem dagadnak a lábaim, nem töredezik a körmöm és nem fájok...

Mantra mára: Higgadt vagyok, tudom hogy meggyógyítanak az orvosaim....
Ha nem , akkor elmegyek én is generálozásra a szerelőhöz.

pá és tessék szorítani nekem, gondolni rám és szóljon ha valaki megtávgyógyított

"Soha ne harcolj disznókkal - koszos leszel és a disznók élvezni fogják!"