az úgy kezdődött, h kedves anyósom vett a kisfiamnak egy százhuszonharmadik kisautót
tette mindezt egy ominózus kínai üzletben
a játék kb 15*8 cm (tehát nem olyan icipici lószarra kell gondolni), van benne egy csomó fém, műanyag, ráadásul lendkerekes, tehát néminemű mechanikai konstrukciót is igényelt - ára 100 (írd és mondd: száz) magyar forint volt
namost, attól eltekintve, h szegényke szörnyen ocsmány, felvetült bennem, h a picsába tudták ezt úgy kihozni 100 ftból, h (elméletileg) nyereség is legyen rajta?? csak a nyersanyag + mechanika összértékét ennél jóval többre taksálnám, erre jön még az összetákolás, szállítás, adószarok, miegymás
értem én, h a keleti munkaerő olyan olcsó, h annál már csak a levegő kerül kevesebbe, de ez azért hihetetlen

kik rakják ezt össze? 1000 db után meglesz az 1 gombóc fagyiravalójuk? mennyit kapnak ezért a ''munkások''? ha a játék gyártósoron született, visszahozza-e még ebben az évezredben magának a gyártósornak a költségeit? fellengzősség nélkül: vkik csak egy tál rizst esznek naponta, azért h mi tonnaszámra megvehessük ezeket a kütyüket? a nagy keménycsávó nyugat kibelezi és szétpasszírozza a szegény keletet (ez de hülyén hangzik)?
hogy létezhet, h vmi (amiben látszólag van anyag is, munka is) ennyire nagyonnagyonnagyon filléres értékű legyen?
ezért van-e az, h a minőség megjelölésére szokványszó lett a ''kínaiszar''??

tudom, tudom, a piacon vett órák két hét után nem működnek, az esernyők szétesnek, a ruhák elkopnak, blabla
de ha végignézünk a gépeinken, a hardverek zöméről a ''made in china'' mosolyog vissza ránk (amiket viszont valószínűleg nem fillérekért vettünk)
hol van a kongruencia az ár és minőség között? minek higgyek: a forintnak vagy a ''made in..'' szövegeknek?

most akkor az alaplapomat dobjam ki vagy a kisautót?

nem, mindegy