Hogy miért okoz ez nagy változást összességben az iparban, nem tudom. Ahol nagyon kellett net, lassabban/drágábban de eddig is meg lehetett oldani műholdas nettel, nem?

GEO és MEO műholdakkal meg lehetett eddig is oldani, csak ott a latency magas és méretes antenna szükséges hozzá. A fő különbség egyike az ár, és itt a szolgáltatás költségében óriási szakadékok vannak. A Starlink előtt havi 100$-ért kb. 25Mbit-es internetet kaphattál 250ms késletetéssel. Az 50-100Mbit-es sávszélességért már 150-200$ kellett fizetni. És itt a műholdvevő és beltéri egység ára is ott volt, 250-500$ körüli árért (ezért is lőtte be a SpaceX 500$-ra az indulócsomag árát). Azt már hozzá sem téve, hogy még adatátviteli limit is volt - még egy 200$-os csomagban is 150GB (ezek most éppen a Viasat műholdárai @USA @2020). Ehhez képest a StarLink most még a korlátozottabb sávszélességgel is 50Mbit-et nyújt 110$ körüli havi árért, és ugye 20-40ms latency jár...

A másik a kiszolgálható felhasználók száma, nem csak azért számol gigászi műhold-rendszerrel a SpaceX, mert a globális lefedettséghez LEO-nál sok műhold kell, hanem azért, mert egy-egy műhold csak korlátozott számú felhasználót szolgálhat ki (a Viasat és a HughesNet leginkább ezért alkalmazott sávszélesség-korlátot). A Starlinknél olyan 2000 felhasználó per műhold adatokat olvasni, ami egy ritkán lakott vidéken bátran kiszolgálhat mindenkit, de egy sűrűbben lakott régióban már kevés.

Márpedig a StarLink egyik tervezett felhasználási területe az önvezető autók közötti kommunikáció biztosítása, ahol sok ezer kliens fog csak emiatt csatlakozni...

Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.