Én és a Fogorvos!
Aki ismer tudja, hogy rettegek a fogorvosoktól. Egészen pontosan nem a fogorvosoktól, hanem az általuk végzett munkájuktól. A gyermekkori iskolai fogászat nagyon rossz, negatív emlékként él bennem. Már egészen korán megmutatkozott, hogy fogaim nagyon rossz állapotban vannak, hiába mosom, nem építi be megfelelően a kalciumot, aminek a vége fogtörés lett. Sok fogorvosnál megfordultam, és a legjobb már gyerek fejjel is Alexandr Baburin volt. Igaz, nála szenvedtem a legjobban, de olyan fogat húzott ki, amiben én már nem is hittem. Nem volt korona, csak gyökér. Ez egy hátsó nagy őrlő volt, különösen erős, nagy méretű gyökerei voltak. Ez az élmény rányomta a bélyegét az egész további fogorvoshoz nem járásomra, bár már akkor is dupla injekciót kaptam, és a második után már akkor is elviselhető volt a foghúzás. Sajnos a tömésekkel sem voltam szerencsésebb, mert a bennem kialakult gátlások miatt nem hatott a lidocaint injekció. Teltek múltak az évek, és kritikus állapotú lett a fogsorom. Elhatároztam, hogy altatásos fogászatra megyek. Addig jártam körbe ezt a témát, míg végül ráakadtam a számomra ideális klinikásra, ahol altatásban rendbe hozták az akkorra már 10 foggyökérből álló kritikus gócpontokat. Közben teltek az évek, és azok a fogak amiket a klinikán meghagytak a majdani fixen rögzített protézis tartófogainak, szépen elkezdtek szuvasodni. Az egyik a régi kritikus módon, mire észrevettem a fél korona már hiányzott. Hát majd elmegyek fogorvoshoz, ha lesz pénzem, gondoltam. De az élet közbeszólt, mert elkezdett fájni annyira, hogy a falat kapartam, és aludni sem tudtam. Hát mehetnék Székesfehérvárra bódításos fogászatra, vagy Pestre altatásra. De egy fog miatt nincs értelme elaltatni magamat, a fehérvári orvosnál meg minimum 1 héttel későbbre tud csak időpontot adni, ráadásul időközben elkapott egy jó kis influenza, ami ha jól tudom mindkét esetben kizáró ok. Mit tegyek, meglátogatom az azóta már jó ismerőssé avanzsált Baburin doktort. Bementem, meglátott, ledöbbent, és nem hitte, hogy velem bármit el tud érni. Kicsit beszélgettünk, majd belekukkantott a számba, és közölte, hogy nincs értelme várni. A nővérke is kedvesen megkérdezte, hogy inkább szenvedek még pár éjszakán át? Közben persze alig tudta leplezni a gyávaságommal kiváltott nevetését. Bevallom megfutamodtam. Megígértem nekik, hogy van még kint egy beteg, hívja be, addig meggondolom, hogy mit tegyek. A beteggel miután végzett, kijött a doki és meglepetten látta, hogy nem mentem el. Rám szólt kissé határozottan, de csöppet sem mérgesen, hogy döntsek. Bement a rendelőbe, de az ajtót kissé nyitva hagyta annak jeleként, ha akarok lépjek be rajta. Bátortalanul nyitottam be a rendelőbe. Az orvos kedvesen intett, hogy jöjjek bátran. Én bementem, az ajtót becsuktam. A nővérke, aki egy kedves, fiatal hölgy volt meglehetősen meglepődött, ez látszott is rajta. Erőt vettem magam, némi beszélgetés után beültem a székbe. Egy kis félelem és bátortalanság után megkaptam a szurit. Baburin megkérte asszisztensét, hogy nézzen ki várnak-e rá, de a váró üres volt. Engem nem engedett ki, a székben kellett várnom a zsibbasztó hatást. Megmondom őszintén bölcs döntés volt tőle, mert lehet, hogy nem lett volna merszem visszamenni. Amíg az érzéstelenítő hatott az orvos elvonult olvasni a szobájába, a nővérke meg beszélgetett velem. Ez jó hatással volt a félelmeim és szorongásom elűzésére. Mire visszajött az orvos, hogy nekikezdjen a fogamnak, kissé megnyugodtam. Az érzéstelenítő amit kaptam nem úgy hatott, mint a lidocain, nem zsibbadt el tőle az arcom. A doki mondta, hogy nyomást érezni fogok, ez természetes, de fájdalmat nem fogok érezni. Én megkérdeztem, hogy nem baj-e, hogy nem érzem az injekció hatását, azt mondta nem az arcomnak kell elzsibbadnia. Bevallom éreztem, ahogy hozzáért, de nem fájt. Erre annyira megijedtem az érzéstől, hogy kértem még egy szurit. Lehet, hogy kár volt, mert akkor már csak lidocaint kaptam, amitől még most is, ennek a cikknek az írásakor bő 3 órával a beavatkozás után is el van zsibbadva a fél arcom, de a foghúzás helye ugyanúgy fáj. Az orvos mondta, még 3 perc. Közben jöttek hozzá ismerősök, és berohant az újságért amit olvasott. Meglepődtem amikor felolvasta az őt éppen „felizgató” pletykát. Mivel szokatlan volt az újság mérete jobban megnéztem magamnak, és akkor vettem észre, hogy Orosz újságból fordít éppen. Nos letelt a 3 perc, kimentek az ismerősök, és megkezdte a velem való huzavonát. Eleinte valóban nem fájt, csak nyomást éreztem. Ahogy az idő haladt, már egyre erősebben éreztem a nyomást, aminek a következtében megijedtem. Már azon gondolkoztam, hogy kérek még injekciót, de gondoltam még egy picit kibírom, és ha sokáig tart, akkor tényleg szólok. Szerencsére mire szólni akartam kint volt a fog. Még a doki is meglepődött, mert ilyen fognál nem látott még ekkora gyökeret. Azonnal a húzás után még a székben ülve belém nyilallt egy tompa, de lüktető intenzív fájdalom. Amikor a tampont adta megijedtem, hogy mit akar még csinálni, mert ez már határozottan fáj. De szerencsére nem tört bele. Később tudtam meg, hogy fogadott az orvos és a nővérke, miszerint nem fogok visszamenni. A jelek szerint mindketten vesztettek. Bevallom, még mindég félek a fogorvostól, de már nem annyira. A Baburin jó orvos, és a városi közgyógyellátásban megszokott hideg, embertelen bánásmód rá egyáltalán nem jellemző. És tudják mi a legviccesebb az egész történetben? Baburin bevallotta: Ő is fél a fogorvostól...
Ha magányosnak érzed magad, indíts el egy horror filmet és kapcsold le a villanyt. Egyből nem érzed majd magad egyedül ;)