Anno megfogadtam, hogy ilyet soha, de soha nem csinálok és reméltem, hogy soha nem kerülök olyan helyzetbe, hogy másokat és a tetteiket kelljen kiveséznem. Sajnos azonban elérkezett ez az idő is.
A történet dióhéjban, amelybe a párom és én belekeveredtünk:
Párom múlt év ápriliásban Szigethalmon kezdett el építkezni, pontosabban egy olyan telken kezdett el egy házat építtetni, amely hat lakásra volt kalibrálva és az építtető V. Béla anno már fel is tudott mutatni egy kész lakást és egy majdnem kész állapotban lévőt. Ezek úgynevezett két lakásos házak, nevezhetjük ikerházaknak is őket. A lakások már "lábon" elkeltek anno és mindenki várta, hogy haladjon az építkezés. Sem a párom, sem én nem voltunk rosszhiszeműek, nyilván egy olyan egészséges bizalom kell az embernek, hogy nem feltételezi, hogy a másik ügyvédje egyszerű kókler.
Pedig kellett volna.
Az építtető ügyvédje ugyanis a szerződést olyan formában írta meg, mintha a telkek, amelyeken a házaknak fel kellett volna épülniük, az építtető tulajdonában lettek volna. Pedig nem, neki csak elővételi opciója volt, kvázi lízingelte azokat egy felszámolás alatt lévő takarékszövetkezettől. Erről akkor semmit sem tudtunk, nyilván a tulajdoni lap nem kikérése hiba volt...
Az építtetővel a szerződés úgy szólt, hogy ő július végére kulcsrakész állapotban átadja a lakást, cserébe a vételár 100%-a a számláján landol (semmi hitel, vagy CSOK), ellenkező esetben viszont napi 5 ezer forint kötbért és felmondás esetén a foglaló kétszeresének visszafizetését kötöttük ki. Egy ideig haladt is az építkezés, bár nem olyan ütemben, ahogyan kellett volna. A vállalkozó családi vállalkozásban, a fiaival csinálta a boltot, bennünket igazából az érdekelt, hogy készen legyen, a hogyan és a miképpen nem.
Itt kezdett érdekessé válni a történet: V. Béla megcsúszott. Nem kicsit, nagyon. Először csak egy-két hónappal, legalábbis ezt mondta, majd idestova október óta leállt az építkezés a 75-80%-ban kész házon és egy kapavágás nem történt. Először mindenféle trükkökkel, ráhatással próbáltunka vállalkozóra hatni, kevés sikerrel, mindig azt ismételgette, hogy értsük meg "a torkán a kés". Igen, az ember kezdetben megérti, hiszen mindenkinek lehetnek nehézségei és mindenkit elkaphat a gépszíj, megcsúszhat. Csakhogy ő semmiféle erőfeszítést nem tett azért, hogy megpróbáljon egy számunkra is kedvező kompromisszumot kialakítani.
Itt kezdtünk el alaposabban is utánajárni V. Bélának és az ügyeinek. Amit tudunk:
1. Több családot is beköltöztetett, jobban mondva, hagyta őket úgy beköltözni az adott területen álló már kész lakásokba, hogy sem a hitelt, sem a CSOK-ot nem kapták meg. Van, aki majdnem egy éve benn él úgy, hogy közben a lakás árának töredékét fizette ki, míg a mi lakrészünk 100%-ban ki lett fizetve és még csak az esélyét sem látjuk annak, hogy mikor tudnánk költözni.
2. Miután a házak olyan telken állnak, amelyik nem az építtető tulajdonában vannak, ezért azokat birtokba sem lehet adni az új tulajdonosoknak mindaddig, amíg a vállalkozó a telkeket ki nem fizette az adott takarékszövetkezet felé. Ez házanként 6 millió forint, plusz a szervízút, amely így jelenleg 40 millió körül van. Az építtetőnek rajtunk kívül volt még 2-3 készpénzes vevője, akik szintén kifizették a teljes vételárat és most, egy év után végre három családtól is hozzájutott a CSOK-hoz, de ennek ellenére az építkezéseken (miután szimultán épít több házat) ebből semmi sem látszik. Nyilván nem, miután megtudtuk, hogy a cége számláján inkasszó van (NAV/Takarékszövetkezet? nem tudjuk biztosan), így a befolyó pénzekhez nem tud hozzájutni.
3. A következő rész pustán elméleti. Ha a takarék jegyeztetett be inkasszót, akkor legalább a telkek ki lesznek fizetve és birtokba lehet adni, akár még egy nem teljesen kész ingatlant is. Nagyobb baj, hogy a lakások nincsenek közművesítve, s a vállalkozó/építtető jelenlegi anyagi helyzetében nincs is nagyon kilátás rá, hogy mikor tudná ezt teljesíteni. Végijártuk az összes közművet és mindenhol vagy be sem adta a kérelmet vagy ha beadta, annyit mondtak, amint fizet, kezdődhet a munka és az eljárási folyamat.
A történetet még hosszan lehetne ragozni, de a lényeg ez: az építtető sok mindent ígért, - többek között, hogy fizeti az albérleti díjunkat (ami rezsivel 180-200 ezer forint Pesten, plusz bútorok tárolása, stb.) - amelyből semmi, ismétlem, semmi sem valósult meg. Csak a hazudozás. Én értem, hogy jelenleg fűnek-fának tartozik, azt is értem, hogy túlvállalta magát. Ám ez hadd ne ami gondunk legyen már!
Jelen állás szerint megfenyegetett bennünket, több egyeztetés-tárgyalás után, hogy jobban járunk, ha kiszállunk az építkezésből, mert vele úgysem tudunk semmit csinálni és kezdeni. Ha elállunk a szerződéstől és felszámolási eljárást kezdünk a cége ellen, alapít egy másikat, se a lakást, se a pénzt nem látjuk viszont soha. (Az ügyvédnő által, a saját ügyvédje jelzem, ellenjegyzett szerződés ráadásul megkérdőjelezhető, mivel úgy lett megírva, mintha az építési telek a vállalkozó tulajdona lett volna.) Mindaddig nem adhatná el és hirdethetné a háromnegyed részt kész lakást, amíg érvényes szerződésünk van, de ő már hirdeti hat és fél millióval többért, mint amennyiben velünk megállapodott.
Ügyvédre is elment már egy csomó pénz, egyebet pedig nem tett, mint levelezgetett a takarékszövetkezet felszámolójával, ami persze jó, de előbbre nem visz. Jártunk két elég hírhedt behajtó cégnél is (PitBull és Costella), de olyan díjért vállalják a pénz behajtását, ami csak akkor kifizethető, ha egyébként tényleg nincs más megoldás. Jelenleg tehát sem ház, sem pénz nincs. Ülhetünk és várhatunk a magyar jogrendszer miatt (is), amíg az építtető elépítkezget még vagy 1-2 évig.
Addig voltam toleráns egyébként a pasassal, amíg meg nem tudtam, hogy az egyik károsult család (nyugodtan nevezhetem károsultnak most már ebbe az építkezésbe beszállókat), hogyan járt. Volt kilenc milliójuk és azt beleinvesztálták az egyik épülő lakásba, de hitelt szerettek volna felvenni. Az építtető - nyilvánvaló okokból kp-s vevőre volt szüksége - kitette őket a projektből és felajánlott egy másik telken, egy még els em kezdett házat, amelyet ők naivan elfogadtak és szerződtek rá. A nagy probléma az volt, hogy eza telek egyáltalán nem volt a vállalkozó tulajdonában, ahhoz semmi köze nem volt és az ügyvédje, a már emlegetett ügyvédnő is így írta meg a szerződést (ismét!!!), mintha a tulajdonában lenne. Most azonban sem lízing opciója nem volt a telekre, sem elővásárlási joga. A szerződés így nem csak hogy érvénytelen, de gyakorlatilag csalás, miután pedig nem szolgáltatott a zsebre tett pénzért, sikkasztás is. Az ügyvédnőt simán fel lehetne jelenteni a kamaránál, hogy kizárják, mi ezt is javasoltuk a párnak.
Amiért viszont ezt a történetet megírtam: keressük azt a fiatal párt, miskolciak, akik szomszédaink lennének, tehát az ikerház másik részét laknák. Egyszer beszéltem a sráccal, Tamásnak hívják és informatikus, akárcsak jómagam, bedolgozik egy cégnek itt fenn Pesten. Múlt évben váltottunk pár szót, amikor ő is kint volt az építkezésen és mi is a párommal, sajnos a telefonszámát nem kértem el. Akkor még reménykedtünk.
Szóval Tamás, ha olvasod ezt, kérlek írj egy privátot, hogy felvehessük a kapcsolatot a Szigethalom, Kolozsvári utca 21-25/6-os helyrajzi számú építkezéssel kapcsolatban!
!::
