Éljen, megint hétfő van! Jöhettem dolgozni. Hurrá! De legalább van munkám. A mai világban már ezért is szerencsésnek tarthatom magam. De ma legalább aránylag jó kedvem van. A hétvégén elmentünk bringákat nézni. Az egyik meg is tetszett, az ára is aránylag elfogadható volt, úgyhogy le is foglalóztam. A papám kedden el is hozza ha minden jól megy. Vagyis szerdán lehet hogy már a gyönyörű új biciklimmel fogok jönni dolgozni. Apró örömök az életben, amiket meg kell becsülni. Csak azt sajnálom, hogy a bringa miatt keményen adosságba vertem magam a páromnál. (Ezúton is köszönöm a kölcsönt Bubu! Nemsokára visszakapod a pénzedet ígérem.) Hát hiába, ha egyszer valamit a fejembe veszek, hogy megveszem, annak úgy kell lennie, ráadásul rögtön és azonnal. Véletlenül se tudnék várni vele még pár hónapot. Viszont majd a bringával vígasztalódom remélem. Csili vili metálkék színű, van rajta csomitartó meg kosár is. Mindig is egy ilyen kosaras bringára vágytam. Eddig még sose volt kosár a bringámon, úgyhogy az újdonság varázsával fog hatni. Jaj már alig várom, hogy rápattanhassak. És elkerekezhessek a naplementébe.