Sziasztok!

Na csak működi ez az izé!

Szóval a pasim mostanában eléggé hanyagol. Állandóan a gépe előtt ül és a blogját írja ezért elhatároztam, hogy bosszút állok rajta, és én is elkezdek naplót írni.
Nem mintha szükségem lenne rá, mivel a dög uncsi munkahelyemen amúgy is egész nap unatkozom és elmélkedem, és nem sok értelmét látom, hogy leírjam a dolgokat, hisz az ember egy nappal később már egész máshogy látja a világot. Ezért is nem írtam soha naplót, vagy ha el is kezdtem hamar abbahagytam.
Majd meglátjuk ez a próbálkozás hogy sikerül.

Megfogadtam, hogy az érzelmeimről nem igen fogok írni. Különben sem hiszem, hogy bárki is kiváncsi lenne a másik nyavajgására vagy épp lelkendezésére. Az érzelmeket mindenkinek magának kell mégélnie. Azt másoknak átadni ugyse lehet.

Kiakadtam!

Olvasom a pasim blogját. Mit össze nyavajog. Állandóan van valami hasfájása. El se hiszem hogy vele járok. Talán váltanom kéne. Na gyerünk egy kicsit dolgozni. Ha már ezért fizetnek.

Na, benyögtem a pasimnak, hogy én is naplót fogok írni.
Hát mitmondjak nem volt elájulva tőle, sőt.
De mivel ő sem kért engedélyt hozzá, hogy elkezdje a sajátját, így gondolom nekem sem kell. Na nem mintha az a típus lennék.
Inkább ellenkezőleg, kimondottam önfejűnek mondanám magam.
Ha jellemezni kellene magam biztos ez lenne az első tulajdonság amit leírnék.

Ma egész délután fordítottam a melóhelyen, már majd kigúvad a szemem. Lassan elindulok végre hazafelé.

Megint jól indult a reggel.

Annyira utálom amikor valaki úgy viselkedik egy kapcsolatban mintha csak ő lenne egyedül. Pedig hát ugye elvileg egy ''párkapcsolat'' arról szól, hogy már nem csak egydül vagy hanem van veled valaki, akire számíthatsz. Hát ez ma megint nem jött össze. Na mindegy. Ha unod a banánt válaszd a narancsot.

Lassan két hete hogy fogyózom és elhatároztam, hogy mindig le fogom írni mit ettem, hogy így is ösztönözzem magam. Szóval tegnap ettem sajtos tallér meg ittam két 1/2 lityis kólát. Este sajna bűnbe estem mert benyomtam két fapados szendót. Ejnye-ejnye. Rossz kislány.Nem szabad.

Ma csak ubit meg paprikát hoztam, hátha jobban sikerül a koplalás.

Megvolt az ebéd, bár inkább úgy érzem magam a sok uborkától, mintha legelni lettem volna. Nembaj csak kitartás. A szépségért szenvedni kell. Hajrá Kiara, hajrá Kiara.

Gyerünk vissza dógozni.....

Nem értem. 12 napja koplalok és lement 1 azaz 1 nyanvadt kiló rólam. Valamit nagyon rosszul csinálhatok. Lehet hogy koplalás helyett inkább mégis csak többet kellene mozognom. Persze azért tegnap este is lecsúszott vacsira két szendó. Új haditerv kell. Ezennel háborút hirdetek a kilók ellen, és beiktatok minden eset egy fél óra sétát. Remélem ennek már meglesz a hatása.

A mai ebédem: 3 dl Fanta (buli, haverok), 2 db körte hámozva nem rázva, 1 db főtt kuki (remélem nem fexi meg a gyomromat)

Tegnap megkerestem a házunkat az Google Earth programmal egy műholdképen. Nem semmi hová fejlődik a technika. Lassan oda jutunk hogy kiszúrják a szomszéd Mari nénit, ahogy a hátsó kertben az új bikinijében napozik. Közben meg csodálkozunk, hogy a terroristák össze vissza operálnak a világon.

Szégyelhetem magam. 3 napja egy szót se írtam a naplómba. Minek az ilyennek napló. Na mindegy. Ez a nap is végetér lassan. Az a gond, hogy tényleg lassan. Egyre jobban unom a munkámat. Néha elborzadok, ha belegondolok, hogy milyen élet vár rám. Még csak 26 vagyok és már annyira útálom a munkámat mintha 50 éve csinálnám. Mi lesz később? Változtatnom kell az életemen sürgősen, ha nem akarok belehalni az unalomba. Hétköznap felkelek, dolgozom, hazamegyek, lefekszem, megintfelkelek, dolgozom.... A hétvégéim se mondahatók éppen kaladregénybe illőnek. Annyi a különbség a hétköznapokhoz képest, hogy többet alszom. Rám férne már egy túlélő túra vagy valami. Sürgősen keresnem kell magamnak egy hobby-t vagy valami. Régen sose értettem miért kérdezik meg az emberek egymástól, hogy mi a hobby-d? Most már értem. Mert akinek nincs hobbyja az idő előtt elpatkol az unalomtól. Tehát új feladat: Keress egy hobbyt magadnak! Eljárhatnék társastáncra, vagy vizibalettezni, vagy jelentkezhetnék a békehadtestbe. Muszáj kezdenem valamit magamma.

A koplalást hellyel közzel folytatom. A súlyom persze megint stagnál. Pedig azthittem, most már beindul. Igaz, hogy a hétvégén azt olvastam az egyik idióta női magazinban, hogy nem szabad koplani, mert az lelassítja az anyagcserét. Inkább folyamatosan csipegetni kell. Persze. Ha én elkezdek csipegetni, annak semmi jó vége nem lesz. Egy fél disznóig biztos nem állok meg. Elvégre evés közben jön meg az étvágy. Inkább maradok az eddigi módszernél és minnél kevesebb időt töltök kaja társaságában.

A mai menű:
-saláta
-1 szele csokitorta (tudom hogy nem szabad, de új volt az étlapon, muszáj volt megkóstolni)
-2 db körte hámozva

Remélem a vacsit is megúszom és akkor egész jó napi eredménnyel zárok.

A héten szabin van a Vágó Piros a Danubiusból. ÉLJEN!. Végre egy hét, amikor normálisan lehet rádiózni, és nem dumál bele a zenébe állandóan, egy hihihi hahaha idióta műsorvezető. Mégis csak érdemes élni.

A főnököm ma lelépett 1-kor. Isten tartsa meg a jó szokását.

A mai menű:

-1 csomi felvágott (amiben állítólag kevesebb mint 2% zsír van)
-1 db pritamin paprika
-1 pohár Fanta(buli, haverok)
-1 db 0,5 literes Pepsi
-1 db Túrórudi ( a pirospöttyös az igazi, nem a Norbi rúdja)

Huha.
Talán egy kicsit túlzásba vittem ma. Úgy érzem mintha évek óta fogyóznék. Kár hogy a mérleg ezt nem igazán hajlandó visszaigazolni.

Miért van az, hogy a pasik bárhol, bármikor és bármilyen körülmények között képesek sexelni, vagy legalábbis sexre gondolni. Szinte nem is használják másra az agyukat. Vagy talán nincs is agyuk, ezért kell gondolkodásra használniuk a farkukat. Azzal meg csak a sexre tudnak gondolni.

Na jó bocs, ha most valakit megsértettem. Akinek nem inge ne vegye magára. Ne általánosítsunk! Ez ''NEKED'' nem szólt, ''RÁD'' ez akkor is érvényes.

Tegnap végre rászántam magam, és elmentem bőrdokihoz a problémámmal. Nem csoda, hogy ennyit vaciláltam rajta. Egy meghitt kis fél órás beszélgetésért és egy receptért otthagytam 6500 kőkemény forintot. Remélem az a csodaszer amit felírt használni fog.

Teljesen el vagyok keseredve. 20 napi kemény fogyókura nyomán lefogytam 1, 5 kg-ot. Minek gyötröm magam, nem értem. Más egy kiadósabb WC-zéssel lead ennyit. Biztos elveszett bennem egy mazohista. Úgylátszik imádom kínozni magam.

Szörnyen üresnek érzem magam. Hát itt a vége. Talán jobb is így. Az utóbbi időben már úgyis csak kínlódtunk. Csak az bánt, hogy már egész jól kezdtek helyre jönni a dolgok. De hát ő ilyen. Ha nincs semmi gond, csinál valamit hogy legyen. Nem bír nyugton maradni. Talán túl uncsi az élete, és így akarja izgalmasabbá tenni. Hát rajtam nem múlik. Csak az a gond hogy mostanában semmihez nincs kedvem, főleg nem a költöztetéshez. Legszívesebben egész nap csak aludnék. Remélem hamar megszokom, hogy megint egyedül vagyok.

Ahogy látom itt is kezdem hozni a formámat. Egyre ritkábban írok a blogomba. Az elején volt egy sejtésem, hogy ez lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire hamar eljön ez a pillanat. Mármint, hogy már megint feladok valamit. Valamit, amit elkezdtem és amit megfogadtam, hogy rendszeresen csinálni fogok. Nem ártana már elfogadnom magam úgy ahogy vagyok, és nem kísérletezni azon, hogy megváltoztassam magam. De hát nincs mit tenni. Ez egy ördögi kör. Az aki vagy az számodra nem elfogadható, de megváltozni nem vagy képes, mert te az vagy aki vagy.
Úgyhogy csak gratulálni tudok magamnak magamhoz.
Szép munka Kiara.

Egy jó hír viszont, hogy a fogyókurát még nem sikerült abbahagynom. Egyenlőre. Persze a súlyom továbbra is stagnál, de úgy döntöttem erről egyszerűen nem veszek tudomást. Ugyanis mióta fogyózom sokkal jobban érzem magam fizikailag és nekem ennyi elég, hogy továbbra is folytassam a dolgot, és sanyargassam magam. Na jó nem mindig jár fájdalommal. Általában csak este kínlódok nagyon, mert akkor már tényleg kínoz az éhség.

Tehát a fizikai állapotom javulóban van, kár hogy a lelki állapotomról ez nem mondható el. Nem tehetek róla de nem érzem magam boldognak. Pedig minden okom meg lehetne rá. Van munkám, van lakásom, van kocsim, vannak barátaim és vagy egy barátom, aki nagyon szeret és elviseli a hülyeségeimet, meg a kiborulásaimat is. Pedig néha nagyon nehéz velem, ezt én is tudom. De ő mégis mindig kitart mellettem, szeret, vígasztal, és törődik velem. És kitudja miért én mégsem vagyok boldog. Tessék mondani, mi bajom van nekem tulajdonképpen?

Hurrá itt a hétvége. Elég elkeserítő hogy ezekért a napokért él az ember, de hát nincs mit tenni. A honapi napot különösen nagyon várom. A Kultúrális Örökségnapja alkalmából meg lehet nézni egy csomó épületet, ami amúgy zárva van. Mi a várban lévő Honvédelmi Parancsnokságot és a Sándor palotát szeretnénk megnézni. Remélem sikerül és nem kell majd fél napot sorbanállni. Imádom a régi épületeket és holmikat. Már gyerek koromban is mindig imádtam a nagymamám padlásán keresgélni, és kincseket találni. Szóval alig várom a holnapot.

Tök jó lesz remélem. Már alig várom.

Ezúton is szeretnék gratulálni kedves barátnőmnek, aki tegnap megkapta az új autóját. Sok kellemes kilómétert kívánok az új tütüvel.

Megint hétfő, a kedvenc napom a héten. Hogy is mondta Garfield: Hétfő, még egy ölelés a macimtól és kezdődhet a hét. Hát igen, a verkli soha sem áll meg.
De legalább a hétvégét élveztem. Láttam a Sándorpalotát meg a volt Honvédelmi Minisztérium épületét a várban. Bár az utóbbi egy kicsit csalódást okozott, mivel csak egy kis részre engedtek bemenni, és az is nagyon lepusztult volt. A korabeli képeken pedig rá kellett döbbennem, hogy a régi eredeti épület három emelet magas volt, és 2 két emeletet visszabontottak belőle. Fénykorában gyönyörű lehetett.

Vasárnap pedig elmentem anyuékhoz. Segítettem előkészíteni az ebédet. Aztán ott ebédeltünk és kimentünk a búcsúba. Rá kellett jönnöm, hogy már igen csak öreg vagyok az efféle szórakozáshoz. Fel ültünk két hintára is, de mind a kettőn rosszul éreztem magam. Egyiket se tudtam igazán élvezni. Pedig pár éve még 3-4 menetet is mentem egymás után. Na mindegy. Amúgy sem volt épp egy olcsó mulatság.

Szóval egész jól sikerült a hétvégém. Csak az a baj, hogy még mindig elég sokat gondolok arra, akire nem szabadna. És minnél többet erölködök a chaten, annál borzasztóbb pasikba botlom. Ez pedig folyamatosan azt a gondolatot erősíti bennem, hogy valami olyan dolgot szalasztottam el, amit nem fogok egy könnyen pótolni. Hogy egy ilyen fickó talán soha nem akad az utamba. Én hülye meg hagytam elmenni. Úgy érzem nagy hibát követtem el, és már helyre se tudom hozni. Bárhogyan is szeretném.

Kedd van. Esik az eső. Hideg van. Szerencsére a munkahelyemen már fűtenek, de otthon még didergünk egy kicsit. Spórolási célzattal sanyargatjuk magunkat. Itt az ősz, nincs mit tenni.Csak azt sajnálom, hogy valószínűleg ezzel vége is a hétvégi kirándulásoknak. Szerintem meg fogok őrülni a hétvégéken az unalomtól, de majd kitalálok valami elfoglaltságot. Megszámolom a höri bajusz szálait vagy ilyesmi.

A fönök szabin van, úgyhogy kedvemre szörfözgethetek a neten. Már elolvastam jó néhány diétával és fogyókúrával foglalkozó oldalt. Remélem az ismereteket majd kamatoztatni is tudom.

Ma reggel, ahogy jöttem dolgozni tönkrement a biciklim. Tekertem és egyszer csak elhagytam az egyik pedált. Eddig is csinált már ilyet, és egy jó ideje elég ijesztő hangokat adott ki, olyanokat hogy az egész utca tudta, hogy mikor megyek jövök. Most azonban más baja van. Eltört az anyag, nem csak egy csavar esett ki. Ez annyit jelent, hogy az egész pedálzatot ki kell cserélni. (Elnézést kérek a bringaszakiktól, tuti hogy nem így hívják ezt az alkatrészt.) Úgyhogy vagy meg kell javíttatnom, vagy az is lehet hogy veszek egy új biciklit. De most már egy olyat szeretnék, ami igazán kényelmes és mondjuk legalább 10 évet kibír alattam. Ja egyébként a mostani bringámat nyertem, úgyhogy még haragudom se szabad rá, amiért cserben hagyott. Ajándék lónak ne nézd a fogát. Hát ez olyan is volt. Persze azért örültem neki. Végre én is nyertem valamit.

Szóval valami kényelmes biciklit szeretnék. Nem montenbike-ot, amin feküdve kell tekerni, úgy hogy közben a térdeim a melleimet verik. Se verseny biciklit. Amikor munkába mentem a régi biciklimmel, mindig be kellett tűrnöm a nadrágom szárát a zoknimba, hogy ne érjen bele a láncba, és ne legyen tiszta olaj. Elég hülyén néztem ki, szerintem az egész környék rajtam röhögött. Most valami olyan bringa kéne, amin van láncvédő is. Egy citybiciklire gondoltam, ami sebváltós. Már néztem is a neten, kb. 30.000-ből kijönne. Majd meglátjuk. Legfeljebb karira meglepem magam vele. Addig meg elkértem anyám postás biciklijét. A világ minden kincséért sem járnék gyalog dolgozni. Nekem reggelente egy fél pillanatnyi felesleges időm sincs.

Éljen! Megint jól indult a reggelem. Tegnap beújitottam a régi babettámat, a kidőlt biciklim helyett. Megcsináltattam a faterommal, ugyanis lukas volt a gumija. 2 év állás után elsőre beindult. Azt hittem álmodom. Aztán persze ma reggel mikor kihoztam a kamrából, hogy elinduljak dolgozni az istennek se tudtam beindítani. Apám szerint kevés benne a benzin, esetleg eldugult a benzincső, vagy rossz állásban van a benzin csap. Az hogy tegnap óta szarráment volna ki van zárva. Ergó én vagyok a hülye. Bár az apám szerint általában bármi történik én vagyok a hülye. Illetve nem hülye, csak nő vagyok. Ezt ő így mondja. Na jó azért néha tud tök jó fej is lenni. Szóval maradt a kocsi, amit ilyen rövid távokra sajnálok használni. Szegényt leállítom mielőtt a motorja igazán felmelegedne, és ez nem tesz jót neki. Amúgy is elég öreg már szegény. A megoldás: meg kell babrálnom a babettát, vagy keresek egy munkahelyet, ami messzebb van tőlünk. Szerintem az előzőt választom. Bár lehet, hogy igénybe kellene vennem a telefonos segítséget is. Végülis nő vagyok.

A fogyókúrát azóta is folytatom, hellyel-közzel következetesen. Lehet, hogy csak képzelődök, de ma reggel mintha megint 1 kilóval kevesebbet mutatott volna a mérleg. Mindegy úgysem a súly miatt csinálom, hanem mert jobb a közérzetem tőle.
Tegnap rámtört egy dilemma. Lehet valaki egyszerre két pasiba szerelmes?
Bizonyos dolgokat az egyikkel szeretek csinálni, más dolgokat meg a másikkal. De ha igazán belegondolok egyikről se szeretnék lemondani. Vagy össze kéne gyúrni a két pasit eggyé, vagy el kéne gondolkodni egy hármas együttélésen. Lehet hogy tök jól kijönnének egymással? Ha keleten működik a többnejűség, miért ne működhetne a többférjűség is. A fenébe. Mindig ez volt velem a baj. Túlságosan telhetetlen vagyok. Ráadásul nem tudok dönteni.

Éljen, megint hétfő van! Jöhettem dolgozni. Hurrá! De legalább van munkám. A mai világban már ezért is szerencsésnek tarthatom magam. De ma legalább aránylag jó kedvem van. A hétvégén elmentünk bringákat nézni. Az egyik meg is tetszett, az ára is aránylag elfogadható volt, úgyhogy le is foglalóztam. A papám kedden el is hozza ha minden jól megy. Vagyis szerdán lehet hogy már a gyönyörű új biciklimmel fogok jönni dolgozni. Apró örömök az életben, amiket meg kell becsülni. Csak azt sajnálom, hogy a bringa miatt keményen adosságba vertem magam a páromnál. (Ezúton is köszönöm a kölcsönt Bubu! Nemsokára visszakapod a pénzedet ígérem.) Hát hiába, ha egyszer valamit a fejembe veszek, hogy megveszem, annak úgy kell lennie, ráadásul rögtön és azonnal. Véletlenül se tudnék várni vele még pár hónapot. Viszont majd a bringával vígasztalódom remélem. Csili vili metálkék színű, van rajta csomitartó meg kosár is. Mindig is egy ilyen kosaras bringára vágytam. Eddig még sose volt kosár a bringámon, úgyhogy az újdonság varázsával fog hatni. Jaj már alig várom, hogy rápattanhassak. És elkerekezhessek a naplementébe.

Ezúton is elnézést kérek mindenkitől! Ma átolvastam az eddigi írásaimat, és rájöttem, hogy tele van hibákkal és kihagyott betűkkel. Most már kezdem érteni, miért kaptam mindig csak kettest a magyartanáromtól, aki egyébként egy oltári nagy tapló volt. Akkoriban ezt még nem igen értettem.

Amúgy minden oké, a hét szépen telik, és tegnap végre birtokba vehettem az új biciklimet is. Tényleg örülök neki.

Hétfőn a barátnőim elcipeltek tornára. Hát meg is lett az eredménye. Tegnap még úgy ahogy képes voltam használni az izmaimat, ma azonban már kimondottan nehezemre esett minden lépés. Ezért ma kénytelen vagyok megint elmenni a barátnőimmel tornára, hogy a mozgástól végre elmúljon az förtelmes izomlázam.
Régebben rendszeresen jártunk, sőt még élveztem is, csak ahogy minden mást is ezt is sikerült abbahagynom. Félelmetes, hogy nekem semmit nem sikerül hosszútávon csinálnom.

Azt hiszem meg kellene változtatnom a blogom nevét. Tudnillik legyűrtek. Méghozzá elég rendesen. Padlón vagyok. Totál kikészültem, nem is tagadom. Utálom ezt az érzést. Legszivesebben most itt megállítanám a filmemet és ennyi. Szeretnék kiszállni. Persze tudom az életnek mennie kell tovább, és megy is, csak most szeretném, ha nélkülem folytatódna. Kiváncsi vagyok, mikor fog végre elmúlni ez az üresség a lelkemből. Keresnem kellen egy sötét szobát, ahol egy pár hétre eltűnhetnék a világ szeme elől. Szörnyen érzem magam.

Vasárnap ki kell mennem 2 hétre Németországba munkaügyben.
Vasárnap ki kell mennem 2 hétre Németországba munkaügyben.
Vasárnap ki kell mennem 2 hétre Németországba munkaügyben.

Ha még 5-ször leírom akkor már lesz kedvem kimenni Németországba munka ügyben?

Nemhinném.
Parázok.

De én nem akarok kimenni Németországba munkaügyben. Kár hogy ez senkit nem érdekel. Nézzük a jó oldalát. Legalább kimozdulok, a változattosság jó. Amúgy se voltam sehol nyaralni. Hátha kizökkent az utazás egy kicsit a mostani amúgy sem igazán rózsás kedvemből. Lehet hogy a végén még egész jól fog elsülni a dolog. Csak attól a négy naptól parázok igazán, amikor teljesen egyedül leszek kinn. Mi a jó büdös francot fogok csinálni? Főleg úgy hogy kocsim se lesz, amivel legalább felfedezhetném a környéket. Legfejjebb majd rendezek egy gyalogtúrát vagy valami. Na mindegy remélem túlélem.

Helló mindenkinek! Imáim meghallgatásra találtak. És 5 keserves Németországban töltött nap után a sors úgy akarta, hogy hazajöhettem! Éljen! Király! Mesés érzés! Azt hiszem ezek után hinni fogok benne, hogy amit az ember igazán akar, az valóban meg is történik. Na jó azért kellemes dolgok is történtek velem kinn. Például ittam fincsi gyógynövényekből készült Feketeerdőitalt, amit meg kell gyújtani és kb 5 perc után eloltani, aztán lehet fogyasztani. Viszont sikerült összeszednem egy náthát is. De a legjobb az egészben, hogy nagyon haza akartam jönni, és most hogy itthon vagyok baromira örülök, hogy itthon lehetek. Úgyhogy ha bárki már unja egy kicsit a környezetét, javaslom hogy utazzon el egy még sokkal rosszabb helyre, és azonnal sokkal jobban fogja magát érezni, amit hazajött. Hát ennek most így nem sok értelme van, de a lényeg hogy nagyon boldog vagyok.

Ja és amíg távol voltam, mindösszesen 5 napig, az egyik barátnőm megismerkedett élete nagy szerelmével, a másik pedig eljegyezte magát végre az egyetlen pasival, akit szerintem igazán szeret.

Lehet, hogy gyakrabban kellene elutaznom, mert amíg itthon voltam, semmi jó nem történt velük. Lehet hogy rossza az aurám.

A francba már megint hétfő van. De nem baj, most még ez se tudja elrontani a kedvemet, mert végre itthon vagyok. Azért még nem szoktam teljesen vissza az itthoni életbe. Röhej, hogy egy két nap mennyire ki tudja zökkenten az embert. De a lényeg hogy itthon vagyok, és velem van mindenki, akit igazán szeretek. Ezekért a pillanatokért érdemes élni. Különösen örülök neki, hogy a barátnőm megismerkedett végre egy rendes palival. Legalábbis eddig úgy tűnik. Most nagyon boldog, és ő valóban megérdemli, hogy az legyen. Nagyon szeretem őt. Ha valami bajom van, ő az első akihez fordulhatok, és remélem ezzel ő is így van.

Ja és még mindig folytatom a fogyókurát. Ráadásul ma reggel megint egy kilóval kevesebbet mutatott a mérleg. Hát nem szuper. Végre visszatért egy kicsit az életkedvem.
Jupi

A tegnapi napot otthon töltöttem, mert életem értelme szerencsésen elintézte magát. Reggel öltözködés közben becsípődött neki valami, és nem tudott felállni. Illetve nem hogy csak nem tudott felállni, hanem akkora fájdalmai voltak, hogy szinte folyamatosan üvöltött. Arra ébredtem, hogy kegyetlenül ordít. Eleinte probáltam maszírozgatni és simogatni, de ezzel nem sokat tudtam rajta segíteni. Próbáltunk valami orvost vagy mentőt hívni hozzá, de én sejtettem, hogy egy ilyen ''pitiáner'' probléma miatt nem fog kijönni senki. Ahhoz legalábbis a halálán kell lennie az embernek. Elég szörnyű volt hallgatni szegényt, ahogy üvöltött. Rossz volt, hogy nem tudtam segíteni szegényen. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a férfiak (hogyis mondjam csak) rosszul tűrik a fájdalmat. Hajlamosak a bolhából is elefántot csinálni. Ha lehet még egy kicsit rá is játszanak a dologra. Szeretik egy kicsit sajnáltatni magukat, és élvezik, hogy egy kicsit körülöttük forog a világ. A lényeg, hogy ha nekik kellene szülniük, már biztos kihalt volna az emberiség. A párom például folyamatosan azt üvöltötte, hogy meg akar halni, és valaki szabadítsa meg a szenvedéseitől és lője le.
Dél körül az anyám beszélt az egyik körzetivel, akit ismer és megkérte, hogy jöjjön ki és adjon be neki egy injekciót. Az injekció után már kicsit enyhültek a fájdalmai.
Minden esetre egész nap körülötte kellett ugrálnom. Hozd ide ezt, tedd oda azt, most hideg van, most meleg van, túl világos van, túl sötét van, stb. Nem bánom, mert szeretem és mindent megtennék érte, de azért kíváncsi lennék, hogy fordított esetben, hogy viselkedne. Vajon ő is hagyná, hogy kényem kedvem szerint ugráltassam? Hát erről nem vagyok meggyőződve.

Ma végre sikerült eljutnom egy allergia vizsgálatra. A párom egyik kedves ismerőse bevitt a munkahelyére és ott megcsinálták a karcolásos tesztet, meg vettek vért és abból is csinálnak allergia vizsgálatot. Az Andi nagyon ari volt, egész nap körülöttem sürgött forgott szegény, nem is tudom hogy háláljam meg neki. Szóval mindenki nagyon aranyos volt és megcsinálták a tesztet. Kiderül, hogy semmire az ég adta világon nem vagyok allergiás. Még a parlagfűre sem. Ennek mindenki nagyon örült, csak én voltam egy kicsit szomorú. Azt hittem, hogy ha majd megcsinálják a tesztet végre tudni fogom, hogy mondjuk a mosogatásra vagyok allergiás, és ha azt ezentúl elkerülöm, akkor megoldódik minden gondom. Hát nem így lett. Továbbra is rejtély, hogy miért hasonlítok inkább egy pirospettyes túrórudira, sem mint egy fiatal nőre. Utolsó reményem a vérvizsgálat, aminek az eredményét kb. 2 hét múlva tudjuk meg. Ha az sem mutat ki semmit, akkor vissza kell mennem az ottani bőrdokinénihez és folytatódik a találgatás. A legjobban annak örülnék, ha hipp-hopp eltűnne, úgy ahogy kialakult. Bár ehhez legalábbis egy csodára lenne szükség. Azt hiszem már tudom mit kérek karácsonyra a Jézuskától.

Így a hosszú hétvége után mindig elég furán érzem magam. Nem tudom miért, de mindig úgy érzem magam, mintha két világban élnék. Az egyik a munkahelyem, a másik meg a magánéletem. És amikor ilyen sokáig vagyok csak az egyikben, furcsa visszatérni újra a másikba. Talán azért, mert az emberek akik körülvesznek, egyáltalán nem keverednek a két világból. A munkatársaimmal sose megyek szórakozni, és magánéletem szereplőivel se vagyok sose munkakapcsolatban.

A hétvégén megint jól összezavarodtam. Ez biztos azért van, mert ha sokat vagyok otthon, és nem dolgozom, túl sok időm van gondolkodni. A munka szerencsére mindig elvonja a figyelmem a problémáimról.

Honnan a fenéből tudja valaki, hogy a megfeleő emberrel él-e együtt, vagy inkább keresnie kell valaki mást? Nem tudom, de én mostanában úgy érzem, nem a megfelelő emberrel élek együtt. De hogy lehetek ebben biztos. Tény, hogy amint társaságban vagyunk, és nem csak kettesben, egyből érzem, hogy én nem ilyen partnerre vágyom. Sajnos már többször előfordult, hogy szégyelnem kellett magam miatta, vagy a viselkedése miatt. Ettől eltekintve, azért aránylag jól kijövünk egymással. Addig nincs semmi gond, amíg a 4 fal között vagyunk. Mindenről tudunk beszélgetni, poénkodunk, nevetgélünk, de ahogy valamit közösen kell megoldanunk, vagy ki kerülünk emberek közé, onnan egy horror számomra az egész. Mégse zárkózhatunk be állandóan a lakásba. Tulajdonképpen az egész kapcsolatunkról elmondható, hogy se veled se nélküled. Nem csoda hát hogy össze vagyok zavarodva. Csak egyetlen dologtól félek. Hogy a szakítástól való félelmem miatt, egy olyan emberrel élem le az életem, akivel nem akarom. Remélem majd egyszer kitisztul a fejemben ez a bábeli zűrzavar és tisztán fogom majd látni a helyzetet.

Borzasztó, hogy képes vagyok többször is beletenyerelni ugyanabba a szarba. Ahogy mondani szokás, csak a hülye nem tanul a saját kárán se. Hát én a hülye kategóriába tartozom. Most már tuti, hogy élvezem ha szenvedek. Előszeretettel kínzom magam. Lehet hogy attól vagyok boldog, hogy mártírnak érzem magam. Csak az a gond, hogy így szépen lassan be fogok kattani. Aztán egyszer tényleg a vonat alatt végzem. Pedig én boldog akarok lenni, de tényleg. Csak valahogy mindig közbejön valami.

Koncentráljunk a pozitív dolgokra. A fogyókúra továbbra is működik. Lassan, de biztosan haladok a célom felé. Igen. Ezt kell tennem. Azokra a dolgokra fogok koncentrálni, amik nekem fontosak. Akinek meg nem tetszik valami az bekaphatja.

Jól elhanyagoltam szegény kis naplómat. Már egy hete nem írtam bele semmit. Nem baj, majd ma kiköszörüljük ezt a csorbát. (Nahát, hogy én ma milyen választékos vagyok!)

Tegnap hazahoztam az én kis hörimet végre. Szegény vagy egy hónapig számüzetésben volt a tesóméknál, mert meggyanusították azzal, hogy esetleg miatta vagyok ilyen ragyás. Először nem akartam engedni, hogy elszakítsanak minket egymástól, de aztán úgy gondoltam jobb a békesség és belementem. De most már végre újra egymásra találtunk, én és az én kis hörcsim. És újra velünk van otthon a drága.

Éljen, ma péntek van! Gyerünk emberek! Nyomás átbulizni a hétvégét!

...valamit elfelejtettem.

A hétvégén át kell cserélni a gumikat a kocsin, úgyhogy kérem, hogy mindenki ennek megfelelően tervezze meg a hétvégéjét.

Köszi

Megint hétfő van. De most valahogy nem bánom. A hétvégén megint sikeresen rám tört a depresszió, és annál még az is jobb, ha az ember melózik.
Néha annyira unom magam. Mondjuk nem csoda, állandóan otthon ülünk. Nem is tudom mikor voltam utoljára valahol szórakozni. Még moziba se járunk, mert inkább otthon leszedjük a filmeket spórolás címén. Pedig olyan jó lenne néha kimozdulni egy kicsit. Csak hogy megtörjük az unalmas hétköznapokat. Azt én is utálom, mikor valaki állandóan megy mint egy mérgezett egér, de azért egy hónapban egyszer szívesen kimozdulnék valahová.
Mostanában nekem az a szórakozás, hogy átmegyek a 3 házzal arrébb lakó barátnőmhöz. Huha! Micsoda távolság. Csak nehogy elraboljon valaki útközben.
De hát nincs mit tenni. A pasimat bebetonozták otthonra. Neki már az is sok, hogy ha el kell menni a sarki közértig. Legszivesebben magára zárná a lakást, és hetekig csak házhozszállítatná a kaját. Hiába, nem vagyunk egyformák.

Íme az új himnuszom:

Zsédenyi Adrienn: Jobb messze tőled

Jobb messze tőled

Jobb messze tőled

Mindegy ki szólt
Csak értem volt
Új úton jársz
Meg kellett látnom

Más ébred fel
Jó érzéssel
És visszavár
Mért kell így fájjon

És csak úgy válhat köddé
Hogy sosem látlak többé

Jobb messze tőled
Így lesz lassan könnyebb
Más cél és más hely
Csak így juthatsz följebb

Jobb szívem vágya
Emlékedbe zárva
Menj hogyha meglátsz
Ne is fordulj hátra

Jobb mindent látni
Jobb messze járni
Inkább mint csendben
Hazugsággá válni

Jobb messze tőled
Nem hinni benned
Átlépve minden
Érted ejtett könnyet

Nincs bennem vád
S nem szórok rád
Száz éjjen át
Ezernyi átkot

De valamit elvesztettem
Most valami mást kell tennem
S ha valaki másnak látsz mint voltam
Az is tőled lettem

És csak úgy válhat köddé.......

Meseszép szerelem, hamisan ne legyen, legyek inkább messze tőled.
Valahol valaki, nagyon is igaz is, ahogy ő rég úgy vár téged.
Ne akarj, ne szeress, ne hazudj, ne keress, kis idő és könnyebb lesz már.
Valahány nap után elmúlik, és többé sose fáj.

Jobb messze tőlde.......

Helyesbíteni szeretnék. Az én párom egy tünemény. Ő a legtökéletesebb társ a földön, nem is kívánhatnék nála jobbat. Odaadó, gyengéd, kedves, türelmes, hűséges .............
Le se tudom mind írni, annyi jó tulajdonsága van. A tenyerén hordoz és kiolvassa a szememből a kívánságaimat.

Éljen! Péntek van! És holnap is dolgozom! Jaj de jó! Csupa öröm az élet! Nem csoda, hogy az arcomra fagy a mosoly.
Ma megint olyan kisördögös hangulatban vagyok. Kedvem lenne valami őrültséget csinálni. Fejjel menni a falnak, vagy valami. Mindegy mi csak egy kicsit rosszalkodhassak. Nem tehetek róla, de időnként belémbújik valami, és olyankor nem bírok magammal. Hajaj. Ennek megint rossz vége lesz már érzem.

Szégyen gyalázat! Megint átkerültem a második oldalra. Szépen lassan és következetesen elhanyagolom szegény naplómat. Ráadásul ciki, mert most sincs nagyon mit írnom. Nem tehetek róla, túlságosan unalmas emberke vagyok a blogíráshoz. Velem soha nem történik semmi. Lehet hogy tanulnom kéne a pasimtól, és ide kéne leírnom minden olyasmit ami idegesít. Hátha akkor nem mérgelődnék és dühöngenék vele annyit.
Egy hét múlva lesz 100 napja hogy elkezdtem fogyózni. Ezen néha még magam is elcsodálkozom. Ennyi ideig még sose tudtam semmit folyamatosan következetesen csinálni. Addig még le kell adnom 1 kg-ot és akkor a kezdet óta pont 10 kilóval leszek könnyebb. Mára ez maradt az egyetlen örömforrás az életemben. Kár hogy egy idő után majd abba kell hagynom, ha nem akarok teljesen elfogyni. Addigra pedig ki kell majd találnom magamnak valami új szórakozást. Lassan kezdhetek gondolkodni rajta.

Szerdán beszart a Windowsom. Valaki nem bírt magával és féltékenységből inkább tönkre tette a gépemet, csak hogy ne tudjak az új internetes barátommal beszélni. Én meg szívbajt kaptam, mert veszélybe került a keservesen összegyűjtögetett Mp3 gyűjteményem. Szerencsére a fájlok megmenekültek, de a gép még mindig nem az igazi. Talán sose lesz újra az. Nagyon sajnálom a történteket.

A főnököm ma nem jött dolgozni. Remélem csak lazít egy kicsit és nem történt semmi baja. Nem tudom, hogy ez miatt-e vagy sem, de ma egész jó kedvem van. Sőt kimondottan boldognak érzem magam, pedig semmi érdekes nem történt velem. Ezek szerint még van rá remény, hogy én is jól érezzem magam csak úgy.

Probálom már magam a karácsonyra is hangolni. Ez elmúlt pár évben egyáltalán nem volt karácsonyi hangulatom és már nagyon hiányzik. Inkább csak a kapkodás meg a stresszes bevásárlás maradt meg mindig az egészből.

Ezt a történetet ma kaptam. Tipikus pasi történet, de azért egész jó.

Boldog voltam! A baratnommel mar tobb mint egy eve jartunk egyutt amikor
ugy dontottunk, hogy osszhazasodunk. A szuleim mindenben segitettek, a
barataim batoritottak, es a baratnom? O maga volt az alom! Egyetlen dolog
zavart csak, de az nagyon es ez nem volt mas mint a baratnom kisebbik huga.
A leendo sogornom 20 eves volt, szuk mini szoknyat es rovid trikokat viselt.
Idonkent amikor kozel kerult hozzam lehajolt es ilyenkor megcsodalhattam az
alsonemuit. Szandekosan tette! Ezt sosem csinalta ha mas is a kozelben volt.
Egy napon a hugica felhivott es kerte menjek at hozza az eskovoi meghivokkal
kapcsolatban. Egyedul volt amikor megerkeztem. Suttogva mondta, hogy
hamarosan hazas ember leszek, de ugy erzi, hogy vagyai vannak velem szembe
amit nem tud visszatartani illetve nem is igazan akarta visszatartani.
Kozolte velem, hogy szeretett volna velem szeretkezni csak egyszer mielott
meghazasadok es elkotelezem magam a noverenek. Teljesen kiakadtam es egy
szot sem tudtam mondani. Majd igy szolt: '' Most felmegyek a szobamba ha
akarsz gyere fel utanam es megkaphatsz! Elkabultam. Teljesen lefagyva neztem
ahogy felmegy a lepcson. Mikor felert lehuzta a bugyijat es lebobta a
lepcsore ahol alltam. Egy pillanatra megalltam, majd megfordulva egyenesen a
bejarati ajto fele indultam. Kinyitottam es kileptem a hazbol. A kocsimhoz
mentem. Az aposom kinn allt. Konnyes szemmel megolelt majd igy szolt: ''
Nagyon orulunk neki, hogy atmentel a teszten. Sosem kivanhatnank jobb
embert a lanyunknak. Legy udvozolve a csaladban.''
Mi az eset tanulsaga? A gumit mindig hagyd a kocsidban.))))))

Úgy döntöttem még egy ideig együtt futok a mostani pasimmal, aztán majd szép lassan elkezdem lekoptatni. Jól elvagyunk, de azért nem az igazi. Nem fogom rá pazarolni az életemet. Különben sem veszi komolyan a kapcsolatunkat. Kategórikusan kijelentette, hogy már pedig ő soha többé nem nősül meg. Mert hogy ugye már túlvan egy elcseszett házasságon. Volt annyira hülye, hogy egy év ismeretség után elvett egy csajt, akit alig ismert. És most azt hiszi, hogy ha megtiltja magának, hogy újra megnősüljön akkor már nem ronthat el semmit az életben. Hát nagyon téved. Nem mintha különösebben érdekelne, hogy nem akar megkérni, végülis úgyse mennék hozzá. Csak azért senki nem szivesen van együtt valakivel, aki előre katergórikusan kijelenti, hogy hijába erőlködsz baby, elvenni úgyse foglak, bármi lesz is köztünk.

És szakadj le a kutyámról, hülye rinyálós köcsög.

Beképzetl kis papírpöcs!

Jól indult a mai reggelem, jobban mondva hajnalom. 3 óra körül erős kuruttyolásra ébredtem, majd éreztem, hogy sürgősen el kellene indulnom kétbetűs kitérőre. Szerencsére még sikerült odaérnem időben. A mai napom folyamán ez még 5-ször ismétlődött meg velem. Mostanában kissé érzékeny a gyomrom, pedig régen még a kovászos uborkát is tejjel ettem, mégse volt semmi bajom tőle. Hát igen régi szép idők. Sajnos rá kell jönnöm, hogy már én se leszek fiatalabb. 30-on túl az élet már csak kész kínszenvedés.

Azért valami jó is történt velem ma. Nyertem egy egy éves kábeltv előfizetést. Ha minden igaz HBO is lesz benne, és csütörtökön már be is kötik. Jó lenne, mert aznap van a szülinapom. Végre kapnék egy szülinapi ajándékot, ami egy egész évig kitart.

Huh de rég jártam itt! Még tavaly volt mikor az utolsó bejegyzés megszületett. Szóval nem történt tévedés, tényleg bekötötték a HBO-t. De nem tudom olyan mintha semmi nem változott volna. Eddig még semmi jó filmet nem adtak le. De én türelmes leszek és bizakodó. Ez volt az újévi fogadalmam. Remélem nem kell csalódnom.

Havi egy hozzászólás az ciki itt a blogszférában? Hát rekordot biztos nem döntök vele.
A múlt hétvégémet két barátnőmmel töltöttem. Elmentünk egy lányos wellnesshétvégére. Aránylag jól éreztem magam, de néha iszonyatosan idegesített a vihorászásuk. Azt hiszem egyre jobban különbözöm tőlük. Olyan mintha egyre jobban visszafejlődnének. Bár lehet hogy velem van a baj. Soha nem tudom elengedni magam igazán. De nem tehetek róla az idétlen viselkedés sose volt az erősségem.

Két hete elkezdtem egy angol tanfolyamot. Eddig nagyon tetszik az egész. Élvezem, hogy megint tanulhatok. Remélem ez továbbra is így marad.