Ma reggel, ahogy jöttem dolgozni tönkrement a biciklim. Tekertem és egyszer csak elhagytam az egyik pedált. Eddig is csinált már ilyet, és egy jó ideje elég ijesztő hangokat adott ki, olyanokat hogy az egész utca tudta, hogy mikor megyek jövök. Most azonban más baja van. Eltört az anyag, nem csak egy csavar esett ki. Ez annyit jelent, hogy az egész pedálzatot ki kell cserélni. (Elnézést kérek a bringaszakiktól, tuti hogy nem így hívják ezt az alkatrészt.) Úgyhogy vagy meg kell javíttatnom, vagy az is lehet hogy veszek egy új biciklit. De most már egy olyat szeretnék, ami igazán kényelmes és mondjuk legalább 10 évet kibír alattam. Ja egyébként a mostani bringámat nyertem, úgyhogy még haragudom se szabad rá, amiért cserben hagyott. Ajándék lónak ne nézd a fogát. Hát ez olyan is volt. Persze azért örültem neki. Végre én is nyertem valamit.

Szóval valami kényelmes biciklit szeretnék. Nem montenbike-ot, amin feküdve kell tekerni, úgy hogy közben a térdeim a melleimet verik. Se verseny biciklit. Amikor munkába mentem a régi biciklimmel, mindig be kellett tűrnöm a nadrágom szárát a zoknimba, hogy ne érjen bele a láncba, és ne legyen tiszta olaj. Elég hülyén néztem ki, szerintem az egész környék rajtam röhögött. Most valami olyan bringa kéne, amin van láncvédő is. Egy citybiciklire gondoltam, ami sebváltós. Már néztem is a neten, kb. 30.000-ből kijönne. Majd meglátjuk. Legfeljebb karira meglepem magam vele. Addig meg elkértem anyám postás biciklijét. A világ minden kincséért sem járnék gyalog dolgozni. Nekem reggelente egy fél pillanatnyi felesleges időm sincs.