Itt Münchenben rengeteg mókus van és megszokták már az embereket. Jó, mondjuk nem ad pacsit ha arra jársz, de nem rohannak el azonnal, mint ha az erdőben futnál velük össze.
Tegnap hazaérve a munkából elmentem sétálni a közeli tóhoz és erőteljes „nyávogásra” lettem figyelmes, mint ha kínoznának valami álltatot.
Követtem a hangot és végül egy banda varjút láttam, akik rátámadtak egy mókus családra, ahol 3 kis mókus is volt. Már csipkodták őket a dögök 
Szerencsére időben értem oda, elhessegettem a varjakat, de a kicsik eléggé készen voltak. Az egyik tulajdonképpen nem is mozgott már.
A neten rákerestem, hogy mi a teendő ha bébi múkust találok. Nem kis meglepezésre azonnal rátaláltam egy oldalra, ahol még egy telefonszám is volt a német mókusvédő szövetkezeté.
Betekertem a kicsiket a pólómba, mert azt írták, hogy legyenek meleg helyen, jobb ötletem meg nem volt és felhívtam a számot.
Az egyesülte mindenféle álltkerttel és menhellyel dolgozik együtt és a hívásom után 15 percel (!!!) már jött is egy hatalmas mellű hölgyemény. Meglepődtem, hogy mekkora melle van a nőnek ilyen gyorsan ki tudott valaki jönni.






