Pár napja arra ébredtem, hogy kapar a torkom. Örültem is neki baromira, de nem volt mit tenni, menni kellett órára, olyan órára, amit még fel sem vettem, merthogy tantárgyfelvétel csak 18-án déltől lesz. A következő nap elég érdekesen telt, voltam focizni, ami betegen marha nagy élmény, főleg, hogy szétrúgtam a bal sípcsontom a kapufán egy szerencsétlen esés közben, este meg weben néztük a DVSC meccset.

A következő éjszakát nem kívánnám az ellenségemnek sem. Nem kaptam levegőt, köhögtem, nem tudtam aludni, folyton felébredtem, és felébresztettem ezzel Krisztikét is. Valamikkor hajnalban már leköltöztem a földre, hogy legalább Ő nyugodtan aludhasson, de ez önmagában nem ért túl sokat, hiszen mindig volt valami bajom. Aztán berohantam órára, ahol jegyzőkönyvet írtam, amit persze másnap délig le kell adni.

Apropó jegyzőkönyv. Az ügy érdekessége, hogy külön jegyzőkönyvet írunk, nem elég páronként egyet írni, hogy lehetőleg dupla munka legyen vele és ne lehessen megosztani azt. Ám ha ez még nem lenne elég, a mérési leírásokat tartalmazó PDF fájl jelszóval van védve, hogy külön képletszerkesztővel kelljen leírnod mindent a jegyzőkönyvbe, és az elméleti háttereket is gépelned kelljen. Korábban már írtam Buksiról, aki olvasta ismeri az olvasás-írás óra rejtelmeit egy BSc képzésben, most már van gépírás is. Remélem a következő félévben lesz, majd mondjuk Kávéfőzés alapismeretek előadás, a diplomaosztón pedig mindenkinek mellei, hosszú haja, no meg műkörmei nőnek a csapatból (hja, már akinek ugye nincsen gyárilag) és mehetünk is titkárnőnek a diplománkkal. Gratulálok!

A mai naptól elvileg törvény mondja ki, hogy nyilvánosságra kell hozni az állami vállalatok vezetőségének juttatásait. Hurrá! A bama.hu szerkesztői hatalmas fába vágták a fejszéjüket, amikor úgy döntöttek, hogy legalább a szeretett városunkhoz kapcsolódó fizetéseket megpróbálják nyilvánosságra hozni. Gondolom a cégek rendszergazdái, és vezetősége nagyon hálás nekik ezért a lépésért, egy kis balhé mindig jó reklám, ráadásul a weboldalt is sokan látogatják majd. Más kérdés, hogy a nulla billentyű igen hamar kikopik majd a cikk írójának klaviatúráján, nem túl valószínű, hogy ilyen igénybevételre tervezték. Nézzétek csak végig a listát, aztán tegye fel a kezét, aki meglepődött.

Én csak azt nem értem, hogy akik annyira sírnak, hogy demokrácia, meg tartsuk be a törvényeket, azok ilyenkor hol vannak? Amikor egy veszteséges állami céget vezető illető, és az őt körülvevő talpnyalók milliókat visznek haza minden hónapban, akkor hol vannak azok, akik állandóan hangoztatják, hogy majd ha Ők lesznek hatalmon más lesz?! Tessék, lehet tenni ellene. Ha valaki egyszer már hatalmon volt, és itt most egyáltalán nem akarok ujjal mutogatni, annak biztosan vannak olyan kapcsolatai ahol ezeknek a milliós béreknek, és százmilliós végkielégítéseknek utána tud nézni.

Most, hogy nagyjából feldolgoztam, hogy hétfőn dél és délután két óra között tulajdonképpen háromfelé kéne szakadnom, és megértettem, hogy fekete munkásokat alkalmazni, akik órára járnak helyettem és jegyzetelnek nem csak nem szép dolog, de mivel nem tudnak, magyarul én meg nem tudok spanyolul nem is túl kifizetődő, jöjjön az idei kedvenc bemutatása. Túlléptem azon is, hogy a mostani BSc-seknek már nem kell kémiát tanulni, csak minket szo*atnak vele, hurrá!
Szóval Számítógép hálózatok gyakorlatnak hívják az ominózus kurzust. Ugye mekkora király vagyok, hogy itt mindenféle idegen szót használok egy mondaton belül?!

Az óra előtti szünet gyakorlatilag eseménytelenül telt, kis kockulás, hírezés fototrendre majd amikor a tanár megérkezik laptop hibernálása és táskába süllyesztése volt a program. Kedves csoporttársam első észrevétele a tanár felé arra irányult, hogy milyen vicces dolog lenne, egy informatikával kapcsolatos gyakorlati órát egy olyan teremben tartani ahol az óra tárgyával, számítógép hálózatokkal, de legalább számítógépekkel is megoszthatjuk a légteret. A válaszon még én is ledöbbentem pedig sok mindent láttam és hallottam már..."Nincs rá szükség". Na, itt egy pillanatra elveszítettem az eszméletemet, és bevillant, hogy nekifutásból rúgom fel az előttem lévő asztalt, és a többi padsort a bennük ülőkkel együtt, majd miután itthon összecsomagoltam mindenem, meg sem állok, valami jó meleg helyig ahol mondjuk napernyőket őrizve a tripláját kereshetem, mint mondjuk később itthon friss diplomásként a szakmámban (?!) elhelyezkedve, de végül lusta voltam megmozdulni ezért inkább maradtam. A további beszámolótól inkább eltekintenék, dióhéjban annyi, hogy Andrew S. Tannenbaum ("óóó tánnenbáum - óóó tánnenbáum, a ros*eb vinné el a könyved"), Számítógép Hálózatok c. 2001-es kiadású könyve fog az ismeretek elsajátításának kőkemény-kötésű 900 oldalas alapjául szolgálni.

A hét nagyobb részét Krisztikénél töltöttem ugyanis itthon az áramszolgáltató 3 napig egyfolytában gallyazott meg karbantartott és ezért az áramot is lekapcsolták. Jó kör volt, főleg, hogy a kocsi akkumlátoráról kellett keringetni a vizet a napkollektor rendszerben, mert a csövek 180fok körüli hőmérsékleten könnyen felrobbanhatnak, ha nem tudják hova leadni a hőt. A vasárnapi TK-s beköltöző buli igencsak jól sikerült, nem akarnék számokat írni, legyen elég annyi, hogy a DJ pulttól az italpultig cirka negyed óra alatt jutottam át, pedig a fotósokat általában előre engedik. A teremben képtelenség volt nem izzadni, pedig mentek a ventillátorok és amit lehetett azt kinyitottak a szervezők, de ilyen tömegre szerintem ők sem készültek. Az órarendem mondhatni tökéletes lett, hétfőn csak három helyen kell lennem egyszerre, persze ez az én hibám is mert a háromból kettő, korábbi félévekről visszamaradt tantárgy, de hát ez van. Egyébként, ha így marad, simán fogok tudni dolgozni is a suli mellett, ami azért vicces, mert így lesz pénzem is, amit a technológia (fotós felszerelésem) további fejlesztésére fordíthatok, esetleg ellátogathatok majd egy-egy workshopra, hogy a tudásom is fejlődjön. Objektívet továbbra sem találok, lehet, hogy kevésért akarok jót kapni, de ez van. Megalapítottuk a fototrend klubot az iwiwen, tessék szépen csatlakozni minden kedves olvasómnak és lelkesen olvasni a cikkeket, híreket stb...

Ezt is megértük, aszfaltoztak az utcánkban, de még szegélyt is kapott....már ahol ugye. Nálunk például a kocsibejáró feléig akarták szegélyezni és úgy hagyni, csak szóltunk, hogy azért ezen így erősen fennakad, az autó szóval valamit alkossanak. Az első réteg aszfalt már rajta volt az előzőleg felmart és kátyúzott burkolatnak nem nevezhető ürülékkupacon mire én hazaértem Szeged városából, de az idegtépő rész csak ezután következett.

A munkások elmondták, hogy a második réteg leterítése után, három órán keresztül NEM LEHET AZ ASZFALTRA MENNI! Hurrá, volt, aki megértette, de az ostobábbak közölték, hogy márpedig Ők sietnek és különben is az "Úthengerisrájament...háténnemvagyokolyannehíz'". Na, de sebaj, majd amikor az első eső utáni, talaj menti fagy után nekifutásból fog darabokra repedni az új útburkolat akkor megnézhetik az okosok. Lehet még is csak élni kellett volna azon állampolgári jogommal, hogy kimenjek és mondjuk egy lapáttal b@asszam pofán, amelyik rámegy és összegyűri a még szinte gőzölgő aszfaltot a ház előtt.
Ennyit a nemtörődöm emberekről....

Reggel, amikor már minden értelmes ember fent van, olyan nyolc körül kezdett zizegni az esti féltékenységi rohamom során, a földön felejtett telefonom. No, akkor hajrá, SMS Dórinak, hogy mennék velük strandra. Pakolás, objektívcsomagolás, olyan biztosra, hogy az úthengert is felborítsa, mert ha a kedves üzleti partner volt olyan kedves előre utalni, illene normális állapotban eljuttatni hozzá a csomagot. Nem sokkal később már a postán voltam ahol közölték, hogy a golyóstoll nem fog a dobozragasztóra. Jééé, télleg?! Kaptam cetliket a dobozra, meg egy adatlapot az értékbiztosított küldeményhez, hurrá. Abban a pillanatban, hogy kiálltam a sorból, hirtelen a környék egész lakosságának halaszthatatlan postai teendője akadt és megrohamozták a hatalmas mennyiségű, mindössze két lelket számláló kis postahivatalt.

Természetesen az előttem álló kishölgynek pont akkor jutott eszébe, hogy Ő most hellókittys matricaalbumot szeretne, hozzá való két csomag matricával, de ha ez nem lenne elég szeretett volna belenézni a csomagolásba, hogy tudja, milyen van benne. Na, itt kezdett nyilvánvalóvá válni számomra a tény, hogy ezek ott kint a kocsiban szépen lassan elindulnak és felhívnak majd a vízpartról, hogy mekkora jó már, hogy 33 fokban hideg sört kortyolnak és vízben vannak. Szerencsére azért sikerült nagy szenvedések árán feladnom a csomagot, remélem, épségben eljut új tulajdonosához.

Érzem, ahogyan ereim megdagadnak, és elönt a düh, a félelem. Félek a tehetetlenségtől, félek, hogy nem tudom megállítani, hogy semmit sem tehetek. Az adrenalin beteríti a testem, és belülről, elevenen égek el. A legádázabb ellenségeimnek sem kívánnám, amit most érzek. Nem tudom, hogy percek vagy órák telnek-e el, de érzem, ahogyan a szívem egyre nagyobb lesz, minden dobbanás után, ahogyan ki akar törni a helyéről, átszakítva a csontokat és az izmokat, hogy aztán a felszínre jusson.

Égek, izmaim remegnek, zihálva vergődöm az ágyon, miközben patakokban folyik rólam a verejték. Hiába minden, úrrá lesz rajtam, semmit sem tehetek. A bizalom először még halovány támadásokkal gyengíti, akadályozza, de amikor alul marad, mint a filmeken a vesztes, lógó orral, koszosan, megalázottan, feltűnés nélkül próbál eltűnni a helyszínről. Ő csak áll diadalittasan, zölden világító szemeivel, miközben újra és újra lejátszódni látom a jelenetet, ahogyan bőrömbe vájja karmait, atomjaira tépi testem. Nem tudom meddig tart, hogy mikor fog enyhülni, de reménykedve várom, hogy majd egy óvatlan pillanatban a bizalom újra támad, és láthatom, ahogyan a földre érve, a zölden izzó szemek megvilágítják a felvert porszemcséket. Várom, hogy végre levegőhöz jussak, hogy kitisztuljon a tudatom, és újra a realitás talajára lépve, megigazíthassam lerúgott takarómat, hogy a bizalom hűs forrásába merítve mossam le arcomról a kín verítékének cseppjeit. De nem, szenvedek és várok, de végül nem történik meg, végül a kimerültség parancsol megálljt az őrült ámokfutásának.
- Csend! - parancsolja, és ebben a másodpercben minden elsötétül.

Megjelent első cikkem a fototrend.hu oldalon. A cikk lényegében arról szól, hogy, hogyan kerülhetünk el bizonyos konfliktushelyzeteket, hogyan tudunk észrevétlenek maradni fényképezőgéppel a kezünkben illetve, hogyan ne zavarjunk másokat azzal, hogy fotózunk. Remélem, hogy mindenkinek hasznos lesz ez a kis írás, természetesen kritikát is elfogadok, akár itt akár az említett cikk alatt.
Köszi, hogy elolvass(t)átok!

A minap, kezembe adtak a munkahelyemen egy kisebb de annál nehezebb dobozt amiben elvileg egy polc lapult. Nosza, rakjuk össze. El is kezdtem összerakni, kicsomagoltam, közben mondták, hogy ez direkt ilyen "csavarhúzó nélkül összeszerelhető cucc". Remek.

A történet valójában úgy néz ki, hogy csavarhúzó valóban nem kell hozzá, de kalapács,szike, egy komplett szerszámosláda(szigorúan csavarhúzó nélküli verzió, light edition ha úgy tetszik), egy EKG és egy RÖNTGEN, továbbá egy szakirányú végzettséggel rendelkező technikus(aki a RÖNTGENT és az EKG-t kezeli) szükségeltetik eme remek alkalmatosság összeszereléséhez. Mondtam is a kollégáknak, hogy mi meg gyárthatnánk olyan számítógépet aminek az üzemeltetéséhez nem kell user....csak gépenként egy admin, de lehetne folytatni a sort, olyan autóval amihez nem kell benzin...csak gázolaj, vagy olyan internethozzáféréssel amihez nem kell modem, csak egy wireless ap és így tovább.

Végülis nem hazudtak, csavarhúzó valóban nem kellett hozzá, röpke 1 óra alatt össze is raktam, ezalatt gazdagodtam számtalan ujjraütéssel, vágással és némi izzadtsággal mert volt annyi eszem, hogy reggel hosszú ujjú pólóban indultam dolgozni.

Na igen, érdekes dolgok ezek. Ment egy körlevél a népszerűbb közösségi oldalakon, hogy akinek tetszik a kép az szavazzon rá, támogassa. Valahol 4600 pont körül járt amikor egyszer csak rohamosan csökkenni kezdett. Húsz másodperc alatt majd másfélezer pontot esett. Érdekes módon az első helyen tanyázó zajos, technikailag nulla kép szárnyalása pont ekkor megállt, és pontjainak száma nem nőtt tovább. Biztosan véletlen....

update1: a fototrend is beszámolt a dologról ITT. Az első hozzászólásban felhívtam a figyelmet arra, hogy ez nem a tiszta versenyről szól.Kíváncsi vagyok lesz-e folytatás.

update2: Sok hánykolódás, szenvedés után végre legalább nagyjából használható a pályázat szavazómotorja. Éljen!