Ez az első olyan bejegyzés, amely bizonyos okokból kifolyólag egyedül a saját blogomon lesz elérhető, ide csak azért kerül fel ez a néhány sor, amelyet most olvasol, mert szeretném ha minél többen látnák, és minél többen a magukévá tennék a benne foglaltakat.
Köszönöm ha a fenti linkre kattintasz!

...olyan, mint a Debreceni csak is egy van, a gólszerzééés tudomáánya....a Lyon meg elmehet a bús pic*ába!"

Hát így indultunk neki tegnap délután a Debrecen és a Lyon csapata között vívott küzdelemnek, amit a Puskás Ferenc stadionban rendeztek meg. A buszon már odafelé igencsak jó hangulat alakult ki, megtanultuk az összes DVSC indulót, kiközösítettük az egyetlen Lyon drukkert-akit találtunk a buszon, még a Lyonra is fogadott a nyavalyás, hát milyen világban élünk?!
Volt a buszon arcfestéstől kezdve a finom vörösboron keresztül a "Vesszen Trianon"-ig minden. Nagyon kellemeset csalódtam a társaságban, igen kultúrmódra sikerült szurkolniuk.

Nagyon gyengén kezdett a Debrecen, aminek sajnos meg is lett az eredménye, de annyit azért megjegyeznék, hogy a játékvezető sporttárs valószínűleg egy másik meccset nézhetett, ugyanis a végén már elesni sem mertek szegény debreceni srácok, mert azért is sárgát/büntetőt kaptak. Volt két tizenegyesünk, amit nem ítéltek meg, és jó pár olyan büntető (köztük néhány, amiből később gól lett) amihez köze sem volt a DVSC játékosainak.

Hosszú volt az elmúlt huszonnégy óra. Gyakorlatilag megállás nélkül dolgoztam valamit, aludni sem sikerült, épp csak lehunytam a szemem pár órára miután a szokásos telt házas hétfői TK-s buliból Krisztikéhez értem. A képek elvileg már elérhetőek ITT.

Szóval miután a telefonom első, második, de még a harmadik ébresztési kísérlete is kudarcba fulladt, nagy nehezen rávettem magam, egy tál csokis müzli elfogyasztására, aztán pedig nekiálltam annak a munkának, amit tegnap este bíztak rám. Választási plakátokat kellett készítenem, egészen konkrétan a TTK-n, október 5-én induló HÖK választások plakátjait. Hogy biztosan ne aludhassam ki magam, arról maga a HÖK elnöke, Csonti gondoskodott, ugyanis három verziót kért a plakátból, hogy tudjon miből választani. Na, köszi...a plakát végül két verzióban készült el, amelyeket nemsokára itt is megcsodálhattok, ha pedig a kedves olvasó a TTK-n tanul, akkor tessék szavazni!

Ma ismét volt szerencsém a kedvenc órámhoz, amit rögtön úgy kezdtem, hogy mentességet kértem a táblára való irkafirkálás alól. Történt ugyanis, hogy néhány hete alaposan megfáztam, vagy csak elkaptam a rettegett H1N1 vírust, és ennek megfelelően mára semmi bajom leszámítva az irdatlan köhögést, amit egy éhes, hiénacsoport sem lenne képes túlugatni.

Szóval elkerülvén, hogy a tüdőm telemenjen krétaporral, és úgy sípoljak, mint egy gumikacsa, kértem a tanárt, hogy ne kelljen táblához mennem, amit ő el is fogadott. Az óra gördülékenyen haladt, de ahogyan azt már a Buksis feladat óta sejthettük, nem az volt az egyetlen mókás példa, amelyet Andrew S. Tannenbaum 900 oldalas kemény fedeles könyve szolgáltathat.

A feladat a következőképpen hangzik:

"Egy helyi telefontársaságnak 10 millió előfizetője van. Minden készülék rézvezetékkel kapcsolódik a telefonközponthoz. A vezetékek átlagos hossza 10 km. Mennyit ér az előfizetői hurkokban található réz?
Tegyük fel, hogy a vezetékek keresztmetszete kör, átmérőjük 1mm, a gyártásukhoz felhasznált réz sűrűsége 9 g köbcentiméterenként. A réz kilogrammonkénti felvásárlási ára $ 3. "

Bár rendszeres olvasója vagyok a Bombagyár néven ismert közösségi blognak, nem minden nézetükkel és általuk írt cikkel tudok teljesen azonosulni. Részben ezért is nem vagyok még regisztrált tagja a közösségnek, noha sok szimpatikus gondolatot, érdekes ötletet láttam már a fent említett weboldalon lehozott cikkek íróinak klaviatúrájából.

Ma dél körül volt néhány szabad percem ezért úgy gondoltam, hogy gyorsan megnézem mi történt a nagyvilágban, ilyenkor általában a Bombagyárat is megnyitom, sokszor előfordult már, hogy objektíven, a tényeket nem elhallgatva tájékoztattak olyan eseményekről, amikről a sajtóban vagy egyáltalán nem esett szó, vagy csak szimplán elhallgattak dolgokat, esetleg átszínezték az egész hírt. Honnan tudom, hogy erről volt szó?! A Bombagyár számos esetben videó felvétellel bizonyította, hogy igazat mondanak.

Szóval erre a cikkre bukkantam. A BKV két NŐI ellenőre és egy valószínűsíthetően kisebbségi férfi, kis híján maradandó sérüléseket okozott egy utasnak, csak azért mert nem volt jegye. Visszaütni sem esélye, sem pedig lehetősége nem volt ugyanis elvileg az ellenőr is közfeladatot ellátó személy.(?!) Nem tudom, hogy valóban így van-e, de ha igen akkor ezen megint csak érdemes lenne elgondolkozni. A buszt vezető sofőr, közfeladatot lát el, hiszen közérdek, hogy egy nagyobb városban legyen tömegközlekedés, ez nem vitás. De az ellenőr, aki azért dolgozik, - jobb esetben - hogy a vállalatot minél kevesebb kár érje, tehát ellenőrzi, hogy mindenki megvásárolta-e az utazásra feljogosító papírokat, az hol lát el közfeladatot?! Ez mért közfeladat?! Ennyiből közfeladatot ellátó személy a BKV összes alkalmazottja, beleértve mondjuk a webmestert is. Vicc az egész. Amennyire én tudom, a történet úgy szól, hogy Ők járőrt hívhatnak, de én azt nem vagyok köteles megvárni, hiszen ha bezárnak a buszba azzal az alapvető emberi jogaimat korlátozzák. Érdekes, hogy mennyi botrány van mostanában az említett közlekedési vállalat körül, elég csak a több, százmilliós "végkielégítésként" aposztrofált lopásra gondolni.

Ugyan olyan őszi vasárnap reggel volt, mint a többi. Álmos fejjel nyitottam fel a laptopot, ám a kijelző fénye még erős összehúzódásra késztette a szememben található izmokat. Válaszoltam egy e-mailre és egy privát üzenetre, amit a fototrend.hu fórumán kaptam, aztán pedig elújságoltam egy kedves barátomnak, hogy megint nem lesz nagyobb vakum, ugyanis az eladó fél még törötten is sokat kér érte.

Kedves barátom hívta fel a figyelmem arra, hogy éjszaka lövöldöztek, itt nem messze tőlünk. Igen meglepődtem ezért hát gyorsan fel is lapoztam a naptárat, a Windows tálcájának jobb alsó sarkában, hogy megtudjam, milyen dátumot írunk, de nem, nem volt április elseje. Ezen igen meglepődtem, de azért utánanéztem a neten és valóban valaki, valakire lövöldözött itt az este, úgy, hogy az illetőnek pont a farpofáját találta el. Emberölési kísérlet miatt indítottak eljárást, de további felvilágosítást a nyomozás érdekeire hivatkozva nem adnak ki.

Ismét találkoztam egy kedves sofőrrel. A Budai Vámnál, Komló felé vezető oldalon, a Szatmári szerelvénykereskedés után nem sokkal van egy S alakú kanyar az útban, és ez a sávokra is kihat.

Az alsó lámpától indulva haladtunk, egymás mellett egy barnás-piros színű Suzuki Ignissel, amit egy őszes "ÚR" (nemsoká' kiderül miért az idézőjel) vezetett. Ez a f@sz (emlékeztek, egy mondattal korábban Ő volt az idézőjelben említett "ÚR") egyszerűen mellőlem próbált meg sávot váltani. Persze ha nem rajtam keresztül szerette volna ezt kivitelezni, akkor nem lett volna semmi probléma.

Ő ennek ellenére megpróbálta, szerencsére nem sikerült nekem jönnie, a reflexeim erősebbek voltak annál a kényszernél, hogy később, miután a betétlapot kitöltötte hülyére verjem, egy félkilós, teszkós, félbarna kenyérrel, és inkább fékeztem. Még csak meg sem állt ez az idióta, ment tovább a saját kis tempójában.

Sajnos miután utolértem és mellette kb. tíz másodperces dudaszóval jeleztem, hogy mit csináljon a kedves édesanyjával, majd megelőzve még lehetőséget biztosítottam neki, hogy tükörből megcsodálja a középső ujjamat, sem volt hajlandó semmilyen jelzést adni felém, hogy "Bocs!".

Tegnap a híradóban hallottam, hogy áttörést értek el az AIDS gyógyításában. Valami olyasmiről volt szó, hogy a "védőoltás" amit Thaiföldön kifejlesztettek, a beoltottak 31%-át megvédte a megfertőződéstől. Lehet, hogy én vagyok hülye, de most komolyan beoltottak 16.000 embert ezzel a védőoltással, aztán a vírussal is?! Remélem, hogy csak én gondoltam végig rosszul ezt a dolgot, és csak valami elkerülte a figyelmem.

Drogos anyákról pedig az egyik kereskedelmi csatorna műsorában hallottam. Ami kiverte nálam a biztosítékot az az volt, hogy az "anyuka" (mindjárt megértitek miért az idézőjel), elmondta, hogy miután meg tudta, hogy terhes - ekkor már öt hónapos terhes volt - leállt mindenféle droggal, egyet kivéve. Ez persze dícséretes is lehetne, ha mondjuk azzal az eggyel is leállt volna, és nem függőséggel született volna meg a pici, de amikor közölte, hogy Ő nevelni akarja, de nehéz lesz, mert ugyan ott a pici, aki ösztönzi arra, hogy kevesebbet fogyasszon, de ott a felelősség, a teendők is amik arra késztetik, hogy többet fogyasszon, na akkor egy pillanatra elgondolkoztam. De ez még mindig nem a vége.

Krisztike volt olyan kedves és az ágy mellé lépve a hátamba térdelt. Kellemes érzés ez reggel nyolckor, amikor az ember megpróbálná kialudni magát, ráadásul beteg is. Miután kikísértem Krisztit, szerettem volna aludni még egy kicsit, gyorsan lebeszéltem Zolikával, hogy menjünk Árkádba Canon játszóházra, aztán döglöttem még vagy egy órát mielőtt készülődni kezdtem volna.

Leadtam apumnak a lakáskulcsot, ugyanis átment a szomszédba segíteni, majd nyúlcipőt húzva trappoltam a buszmegállóba. Titkon reménykedtem, hogy lesznek olyan rendesek, hogy ingyen kipucolják a 400D-met, hát tévedtem... sajnos nem volt ingyen szerviz. Volt helyette 7D az új 15-85 USM obival, meg 5D MkII is. Voltam olyan okos, hogy itthon hagytam a CF kártyámat így képekkel nem szolgálhatok, de annyit azért elárulok, hogy erőteljesen "Must Have" érzést kelt mindkét kütyü. Amikor kezembe vettem a 7D-t és a keresőjébe néztem, hirtelen ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy lerúgjam az első sor állványt, majd a leendő üldözőim elé borítva Zo barátomat, futásnak eredjek és mentsem a cuccot. Végül úgy döntöttem, hogy inkább, legális keretek között teszek szert egy ilyen csodára - valószínűleg évek múlva, ugyanis egyelőre nincs rá keret . Morogva, izzadva adtam vissza, az úrnak tehát a 7D-t, aki a Canontól érkezett, és egyébként nagyon segítőkész volt. Beszélgettünk kicsit a fototrend.hu-ról is, de nem sikerült kitalálnunk miért nem kaptunk meghívót a sajtóbejelentésre.

Ugyan olyan szerdai nap volt, mint a többi. A csoport egy része ebéd után felfelé igyekezett a teremhez ahol az aznapi utolsó órájukon vettek részt. A nap már kezdett a horizont alá bukni, de még megvilágította az egyetem ablakait és ezerfelé szórta csillámló sugarait. Az épület ablakain megannyi napkorong tükröződött és bearanyozták a folyosókat és a levegőben szálló apró porszemeket. Mintha csak azt mondták volna:
- Segítünk! Segítünk, hogy minél több fény szóródjon szét a nagyvilágban, hogy minden aranyszínűvé válhasson, hogy még utoljára, mielőtt sötétség borít el mindent, mindenhol boldogság, vidámság üljön az emberek arcára és szívébe.

Aznap különösen jó kedve volt a kis társaságnak. Már a folyosó másik végén hallani lehetett felszabadult nevetésüket, ahogyan élcelődtek, viccelődtek. Jó kedvük volt, semmi sem ronthatta volna el, ám a folyosó végén befordulva megpillantottak valakit. Ez a valaki az egyik nyitott ablaknál állt. Fekete haján táncoltak a nap, aranyló sugarai. Kedvesen mosolygott, ám aki ismerte, aki képes volt az álarc mögé látni, az tudhatta, hogy mindez csak képmutatás, csak hazugság. Szeme valójában szikrákat szór, és gyűlöli azokat, akik szemben állnak vele, bár azok soha sem bántották, nem ártottak neki.