Katt!
Hirdetés
Hűvösek még az esték
Hűvösek még az esték, a függöny mögött gyengéden lökdösi a tavaszi szellő az ablaküveget, és csak néhány apró fénysugár jut be a szobába a két sötétítő közötti pici résen.
Halkan szuszog mellettem és minden egyes lélegzetvétellel mélyebb álomba szenderül. Álmodik, szívverése lelassul, karjai szorosan körém fonódnak, így minden apró szívdobbanását érzem, és ettől boldogabb vagyok, mint valaha.
Nem tudok aludni, de érzem, hogy amint megmozdulnék, felébredne. Szeretném, ha legalább ő tudna pihenni, ezért szabadjára engedem az elmém, testem pedig mozdulatlan marad.
Fantáziám keresztülszalad a szobán, halkan becsukja maga mögött az ajtót, átsurran a nappalin, az előszobán, és máris az udvarban találom magam. Semmi sem mozdul, csend van. Nagyot szökellve lépek fel a kerítésre és máris az utcán vagyok.
Felnézek, de csak az utcai lámpák hideg fényét látom, mögöttük néhány, aprónak tűnő pislákoló csillaggal az égen. Az eszem tudja, hogy milliárdnyian vannak, de mégsem látom őket, a közvilágítás elnyomja a fényüket, láthatatlanná téve ezzel szinte mindet. Pedig gyönyörű, amikor szabad szemmel látszik a tejút.
