2000-es évek elején járunk, két öcsémmel még mindig csak egy közös géppel. Szakközépiskolához még nem volt szükséges számítógép, sem internet, így külön nem lehetett az íróasztalainkon. Csak egy közös gépünk volt az étkezőben vagy nappaliban, mint akkoriban sok más családnál.
Már régóta szerettem volna egy régebbi laptopot, de 2001-ben még horror áron voltak. [kép]

486-os Laptop története:

Pár évet kellett még várni. 2004 év elején aztán 10.000Ft spórolt pénzből vettem egy 486-os Laptopot, a DrótPostaGalamb PC-cuccok csatornán megismert levelezőtárstól. Személyesen mentem el, az Árpád híd metróállomáson dolgozott a srác apja, így bejutottam a föld alatti bunkerba!

De maradjunk is a Laptopnál, ami egy Dell Latitude XP 4100T típus, intel 486DX4-100 CPU, 8MB RAM, Cirrus Logic 1MB VGA, 510MB HDD, kisfloppy, 10.4” 640x480 felbontású színes LCD kijelző, hanyatt-egér, ez utóbbi TrackBall-t jobb szeretem, mint a későbbi Laptopok touchpad-ját.
Érdemes megtekinteni a korabeli Dell katalógusban is: [link]

Időutazás a Régi Gépterem következő korszakába…

II. 486:

Nagymamánál még egy 486-ost építettünk maradék alkatrészből kisebbik öcsémnek: VLB alaplap, AMD 486DX4-100, 16MB RAM, Adaptec 1542 VESA SCSI vezérlő + a 2db Quantum 240MB SCSI HDD került át bele, egy Sanyo 8x SCSI CD olvasó és 5.25” nagy floppy-meghajtó. Megjegyzem ekkor lecseréltem az eredetileg intel DX4-100 processzort, típus azonos AMD-re, csak azért, hogy AMD legyen Már csak monitor kellett hozzá… amit DrótPostaGalamb levelezőkliens PC-cuccok csatornáján meg is találtunk: egy színes EGA(!) monitort, mentünk is érte öcsémmel. Bár a monitor ingyen elvihető kategória volt, szembesültünk vele, hogy kell hozzá EGA videokártya is. Próbálkoztunk több félével, végül a Trident 8800 EGA/VGA kártya hozta meg a várt eredményt.

Ez az EGA monitor túlélte még azt is, hogy már majdnem felértem vele a nagymamámhoz a 3. emeletre, amikor elestem az utolsó lépcsőfokon, mert azt hittem nincs több lépcső, szóval estem vele előre, a képcső felém, szerencsére a talpára ért és csak az nyomódott meg alig egy kicsit.

Időutazás a Régi Gépterem következő korszakába…

386-osból K6/2:

Ennek előzménye a fekvő öntöttvas házban lévő 386-os gép, ami ismét alaplapcserére várt, memóriavezérlő hiba miatt. A fekete-fehér VGA monitort lecseréltem egy ajándékba kapott 15” VGA monitorra, ami valamiért csak 640x480 felbontást tudott.
Úgy emlékszem ideiglenesen a régi 486 VLB alaplap + AMD DX4-100 procit bele tettem a fekvő házba, de nem sok időre mert az új PCI SCSI szerzeménnyel kellett valamit kezdeni, amit korábban említettem, egyik alkalommal egy PC bontóban nem tudtam ott hagyni és eredetileg ezt az ISA/PCI alaplapos 486-osba akartam tenni, ekkor szembesültem vele, hogy rossz a PCI IRQ kezelése, emiatt csak a videókártyát viszi, de az is valami
2000-es évek elején járunk, így felmerült az igény egy olyan gépre, amin nézhetünk videót is, sajnos az 5x86-oson kudarcba fulladt a barátom bátyától kölcsönbe kapott MPEG gyorsító PCI kártya használata, hasonlóan a PCI SCSI-hez...

Időutazás a Régi Gépterem következő korszakába…

Unokabátyámtól kapott alkatrészek között volt egy AMD PCnet ISA II 10Mbit LAN, valamint találtam PC-bontóban félig rombusz alakú hasonló AMD PCnet ISA+ BNC kártyákat, így felmerült bennem, hogy jól jönne egy központi adatszerver.

486 Szerver:

Eredetileg ez a gép nagyobb öcsémnek épült, intel DX2-66 processzorral, hogy legyen saját gépe amin idegeskedhet de aztán nem sokat használta, így lett belőle szerver.

Kezdetnek inkább egy AMD 486DX2-80Mhz CPU került bele, VESA alaplapban, 12MB RAM és 80MB HDD, mindez egy fekvő Baby házban, ami végre nem 60 cm széles
Eleinte Debian Linux Samba szerverrel próbálkoztunk, ami működött is de a DOS-os TCP/IP kliensprogramok annyira nehézkesen és sok memóriát használva működtek, hogy nem lehetett mellette bármit csinálni. Végül kipróbáltuk Windows 3.11-el, de csak NetBeui-val, sokkal egyszerűbb lett a DOS kliens oldal is, ami az MSWGCN volt (DOS Client for Workgroup Networks), így ez a megoldás maradt, 4-5 gép volt a hálózaton, innentől hívtuk gépteremnek ezt a szobát.
Később Régi Gépteremre lett átkeresztelve, mivel régi gépek vannak itt, miközben 2000-es évek elején járunk már az AMD Athlon-ok és P4-esek korában. Haverom pedig azzal viccelődött, hogy szerinte inkább Égi Gépterem, tekintve, hogy a nagymamám kisszobájában kaptunk hobbinkhoz teret, ahol két akkora Jézus és Mária kép lógott a falon, antik keretben, hogy egy-egy templom is megirigyelte volna

Időutazás a Régi Gépterem következő korszakába…

486-osból 5x86:

2001-2 körül szüleink vettek otthonra AMD Athlon Thunderbird 1200Mhz processzorú számítógépet, 17” CRT VGA monitorral.

Ezután a 486-osnak és alkatrészeknek mennie kellett, szerencsére a nagymama befogadta a további gépeket, így folytathatjuk kisebb öcsémmel a régi gépek szerelését és használatát.

Visszatérve a retró gépekhez: 486-osnak később ki lett cserélve az alaplapja egy ajándékba kapott bár szintén 486-os lapra, de ezen ISA mellett már PCI is van, így került bele egy 4MB-os SiS 6326 VGA, valamint egy AMD 5x86-133Mhz-es (486DX5) procit vettem bontóban 1.500Ft-ért, így ez volt a 486-osunk csúcsa, a GTA-t már akadásmentesen viszi, na de a winchestert ehhez nagyobbra kellett cserélni. Nagy újdonság még, hogy találtam ISA hangkártyát is, bár a PC-Speaker is játéktól függően egész jól szólt, mivel ebben a gépházban is még rendes 6 cm körüli kis hangszóró van, nem csak csipogó, mint az újabbakban.
Sajnos egyben visszalépés is volt, mivel ennek az 486-os ISA/PCI alaplapon nem volt VESA, így az SCSI vezérlő kimaradt, így ismét visszakerült a 80 MB Seagate HDD…

Időutazás a Régi Gépterem következő korszakába…

386 fejlesztés:

Mint sokaknál bekövetkezett korabeli PC tragédia, nálunk is eljött az idő és a fekvő öntöttvas házban lévő 386-os gépben kifolyt CMOS akku tönkretette az alaplapot. A CPU integrált 386SX, az első gépünk volt, amiből már csak ház+táp és az 5.25” nagy floppy-meghajtó maradt az eredeti. Innentől minden alaplapunkból kiforrasztottam a CMOS akkut és vezetékes lett. Bontóba vettem egy másik 386-os alaplapot, ebbe már cserélhető intel 386DX 25Mhz CPU volt, jobban is nézett ki így a gép kerámia processzorral, amit gyakran láttunk, mivel nagymama szerint többet szereljük a gépet, mint használjuk.” Igaz ami igaz, a CPU ki is lett cserélve AMD-re, csak azért, hogy AMD legyen

Commodore 64 után DOS-os Qbasic-en programoztam tovább, mindenféle programokat létrehozva, így lett egyedi AMD logós képernyőkímélőnk a Dos Navigator-hoz.

Időutazás a Régi Gépterem következő korszakába…

Olivetti 286 (M28):

Ezt a gépet haverommal 2002-ben vettük a mogyoro PC bontónál, alkudtunk ám nagyon, még egy SCSI kártyát is kértünk mellé azé' a 2.000Ft-ért Az eladó mondta, van benne sok alkatrész és hátul meg egy 12cm-es venti, az önmagában megéri, de vigyétek, ennyiért Qlogic Fast SCSI ISA kártyát tudok adni mellé...
Nagymamámhoz vittük, kitisztítottuk, fázisellenőrzés és mehet. Tök jó, vagy 600W-os a tápja és 12cm-es, 4cm vastag ventilátor hűti, 2db 5mm átmérőjű (+1mm szigetelő) vezetéken ment le az 5V az alaplapra, ilyet ritkán látni az biztos, baromira fűtött az egész
Az alaplapon csak ISA slotok voltak, viszont oldalt volt egy hosszú csatlakozó ami lefele ment, így felfordítottuk a gépet és meglepődtünk: ennek levehető az alja… és bizony ott van alatta egy hatalmas panel, ami a gép teljes alját elfoglalja, azon van a 286-6Mhz processzor és sok DRAM + rengeteg IC… már értjük miért kellett ekkora táp Amúgy mindez viszonylag kicsi, 40cm széles fekvő gépházban van.
Elindult és ad képet, Herkules monitorral ment, de merevlemez meghajtón nem volt semmi. Floppy be, bootol, "C:" semmi. Jó, Fdisk és Enter, hogy megnézzük látja-e a merevlemezt.
Na és idáig jutottunk mert innentől a gép gőzmozdonnyá vált a ventilátor tolta ki a füstöt rendesen, közben hallottuk az MFM winchester lassuló hangját, de kép még pár másodpercig volt...
A tápot nem tudtuk helyettesíteni, így sajnos nem üzemelt. Nagymamám mondta a haveromnak, hogy vigye a gépet haza, mert nála csak működőek lehetnek. Szóval haver elvitte és úgy tudom el is adta hibásan, mivel ritka darab volt.
20 éve volt de így emlékszem rá

Időutazás a Régi Gépterem következő korszakába…

XT:

2001 körül PC-bontóban vettem egy komplett gépet: egy XT-t, 1.000Ft-ért + hozzá egy Herkules monitort 100Ft-ért. Bekapcsoltam és már bootolt is a DOS 5.0, 20MB-os MFM HDD-ről. Ezt szüleim nagyon hamar száműzték, szerencsére nagymamám befogadta. Na ez igazi retró, talán túlságosan is, de azért került bele egy 8 bites BNC LAN kártya is, ami csak fájlátvitelre volt jó, aztán újra kellett indítani, mert 640KB memória mégsem elég mindenre.
További érdekessége a gépnek, hogy nincs BIOS utility amibe beléphetnénk, helyette az alaplapon van egy rakás DIP kapcsoló aminek segítségével és persze leírás alapján állíthatjuk be a floppy- és merevlemez meghajtókat, valamint a videó kártya típusát…
Ennek előnye is van: nincs benne CMOS akku, így nem tud mi kifolyni, valamint soha nem felejti el a beállításokat, viszont valós idejű óra sincs, így lehet mindig DOS-on beállítani a dátumot és időt, ha jónak látjuk.
Ez a gép 8 Mhz-es processzorral szerelt változat volt, teli DRAM-okkal, ki is próbáltuk rajta a 2002 szilveszterkor készülő Win95SE paródiát, ideiglenes VGA videokártyával, ezért is írtuk a program végére: „minimális rendszerkövetelmény: 8 Mhz XT proci” mert ezen teszteltük
Itt érdemes megjegyezni, talán kevesen tudják, hogy az XT 8 bites ISA slotba helyezett, 16 bites ISA VGA kártya legtöbb korai példánya működik, ugyanis képes 8 biten is kommunikálni, pontosabban technikailag 8 biten inicializál és utána próbálkozna 16 biten, de egyes típusokon van jumper is. Mindenesetre furán néz ki, hogy kilóg a kártya felső 8 bites része a slotból, de működik és ez a lényeg
Érdekes még, hogy itt még külön kártyán volt a floppy vezérlő, és külön az MFM merevlemez vezérlő, valamint külön kártyán csak a soros port is.

Időutazás a Régi Gépterem következő korszakába...

Commodore 64:

Még a 486-osunk idején, általános iskola végén, haverommal és nagypapájával jártuk a rádióamatőr börzéket, valahol Újpesten találtunk egy Commodore 64-et, floppy és (audio)kazetta meghajtóval, zöld-fekete monitorral, úgy emlékszem 3.000Ft-ra alkudtuk és vittük nagymamámhoz, akinek nagyon tetszett ez a retró gép, főleg, hogy a 386-osból maradt Philips CGA monitorral is ment. Tulajdonképpen ez az első saját gépem, amit spórolt pénzemből vettem. Ezen a játékokon kívül inkább programozni tanultam Basic nyelven. Itt érdemes megjegyezni, hogy haverom nagyapja készségesen segített a programozásban, írt nekünk füzetbe példákat és elővette saját gépét is. Nagyon tetszett a kazettameghajtó is, kis programokhoz jól használható. Írtam rajta matekprogramot is véletlen számokkal kisöcsémnek, aztán ha végig csinálta indult is a helikopteres játék: a Choplifter.

Időutazás a Régi Gépterem következő korszakába...

486:

Az első otthoni gépünket általános iskola 6-7. osztályos korom (1998) körül vehették a szüleim 10.000Ft-ért, szintén ugyanattól a rokontól. Ez egy már álló házban lévő i486DX4-100Mhz volt, 16MB RAM, 420MB-os Quantum IDE winchester + VESA IDE vezérlő kártyával, 1MB Trident 8900C videókártya, valamint 3.5” kis floppy meghajtó és persze 5.25” nagy floppy is (a nagymama 386-osában csak az utóbbi volt) valamint egy Panasonic 4x CD olvasó. A géphez tartozott egy színes(!) 14” VGA (1024x768) monitor szűrő-üveggel, amin keresztül valóban jobb volt előtte hosszan nézni, mint anélkül. DOS 6.22 és Windows 95 volt rajta, ez nagy változás volt mind sebességben, mind a programokban. Ezen öcsém asztal-kiterjesztett virágot öntözött ezt a jópofa kis programot nagybácsikámtól kaptunk. Nagyon sokat játszottunk ezen is a korábbi Prince of Persia, Bumpy, Bomb (Tank Wars) és J-Bird sem maradhatott el, valamint kisebbik öcsém egyik kedvene a Turtles2, de itt már Lotus, Stunts, Terep2 és a monitor tönkremeneteléig játszott Dyna Blaster… ugyanis úgy kaptuk a gépet, hogy unokabátyám mondta ütni kell a monitort oldalát, ha elmegy a kép… nagyobbik öcsém egyik alkalommal addig játszott Dyna-val, hogy már hiába ütötte a monitort, bizony nem jött vissza a kép. Apámmal elvittük egy zuglói TV szervizbe és a szaki 4.000Ft-ért megjavította, át kellett forrasztani a nehezebb alkatrészeket, vagyis nem volt nagy baja, de a monitort mi ekkor még szét sem mertük szedni. Az 1997-ben megjelent DOS-os felülnézetes GTA1 is eljutott hozzánk, amivel testvéreimmel sokat játszottunk, én száguldozni szerettem a városban, leginkább a tankert és a buszt szerettem, miután teljesen összetörtek akkor otthagytam az út szélén és kerestem másikat, majd amikor testvérem játszott tovább (újra betöltés nélkül) akkor csodálkozva nevetett az elhagyatott leharcolt autókon Személy szerint én csak a felülnézetes GTA 1 és 2-t szerettem.