Előzetes

Valójában ebből lehetett volna egy címlapos cikk is. Viszont nagyon sok újdonságot nem tudnék írni erről, ezért inkább idézek, illetve kiemelek, kirakok forrásokat. Inkább amolyan reklámozás, illetve ismeretterjesztés céljából szeretném megosztani azokkal, akik ezt az oldalt böngészik. Ha van köztetek olyan, aki az ELTE hallgatója, akkor annak tudom ajánlani a jövőhéttől kedden induló kurzust (VTN-099:62 kóddal). Akit érdekel és ráér keddenként 17:15-re leutazni Békásmegyerre (HÉV megállótól pár perc), az jöjjön bátran!
Van még lehetőség csütörtökön is ugyanebben az időpontban ugyanazon a helyen.
Sajnos a mérnök utcában nincsen mindig edzés, pedig az sok egyetemistának jobb lenne a Lágymányosi kampusz közelsége miatt.

Hét csillag Imádkozó Sáska

"A tradíció szerint a Hét csillag Imádkozó Sáska stílus alapítója Wong Long mester volt, aki borotválatlan fejű tanítványként (nem felavatott szerzetesként) élt a Henan tartománybeli Shaolin kolostorban. Wong Long Shandong tartomány szülöttje volt, gazdag családból származott, és fiatal korában sokat tanulmányozta a harcművészeteket. Wong Long 350-400 évvel ezelőtt lépett be a kolostorba a Ming (1368-1644) és a Ching (1644-1911) dinasztiák közötti időszakban, ami egy eléggé kaotikus időszak volt Kína történetében, amikor a Manchuk nagyon sok atrocitást követtek el. A Manchuk mongolok voltak Mandzsúriából, akik elfoglalták Kínát a 17. században, és megalapítottak egy császári családot, amely 1912-ig uralkodott."

Nem szoktam ideges lenni, viszont most kezd egy kicsit felmenni a pumpa.

Az ELTE nemrég átállt a Neptun tanulmányi rendszertelenségre (kb. 40 20 millió forintért + jövőbeni karbantartási költségek). Egész pontosan tavaly októberben, a szünetben állt le az ETR, két hétre rá pedig elindult a még azóta is súlyos bug-okkal rendelkező romhalmaz. Persze ez a sok negatív jelző nem hiába lett legépelve az imént. Nincs órarend. A kurzusfórum is csak bonyolultan érhető el. Firefoxtól és IE-től különböző böngészőn nem garantált a megfelelő működés. Mobilról ne is álmodjunk elérni az oldalt. Sok képet és mindenféle script-et tölt az oldal (hurrá, vannak smiley-k az üzenetekben + lehet rózsaszínű, cuki-muki css oldal témát választani), ezzel is lassabb egy kicsit. És még lehetne sorolni a különböző anomáliákat. Pl. múltkor valamikor 8 és 10 között 503-mat dobott (még csak előzetes jelentkezés volt).

Most pedig rangsorolásos jelentkezés van. Hol működik, hol nem. Hol az általam elért max rangsorom van, hol nem. Ezt persze szerencsére javították már TO-n manuálisan.
Lenne egy gyakom, ami tök jó időpontban lett volna (a külső ttkto tanrend oldal szerint, ahová a hivatalos beosztások kerülnek). Erre megszűntetik, mert kevesen jelentkeztek rá. Neptun még mindig nem mutatja a kurzus időpontjait. Na, a ttkto oldala sem működik.

No, egy újabb lépés a Valve-tól.

Átportolták - a módosított quake engine-t használó - half-life első részét és annak legismertebb modját, a counter-strike-ot linuxra.

Igaz, hogy még csak béta, és vannak bug-ok dögivel (nálam csak a hang akadozott néha), de például a loading képernyőt alig látom, olyan gyorsan tölt , a játék pedig hasít. Multiplayer is megy.

Még 2010-ben építettem.
Gondoltam most megosztom. Akkoriban nagyon linux-mániás voltam.

Ma lettem 0x16 éves!

#,
###
## ##
## ##
####
:
#####
######
## ##
## ##
## ##
## ##########
## #############
####### ###############
#############################
.###################################
#####################################;
## ##.
## ##
#####################################
## ##
## ##
## ###
##### #####
### ##################################### ###
### ## ## ###
## ## ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, ## ##
## ##################################### ##
## ##
#### ####
###### ######
###############################
# end of useless entry

Szeretném jobban megismerni, megérteni, szeretni. Mitől félek? A kudarctól, az elvesztegetett időtől? Túl nagy a büszkeségem, nem merek kiállni amellett, amit érzek. Fáj, ha becsapom önmagamat, de az tovább fáj, ha olyanon töprengek hetegik, "mi lett volna, ha". Most is rengeteg gondolat átsiklott az agyamon, főleg hazafelé jövet, a buszon, amikor már senkivel nem tudtam megosztani, vagy leírni. Ragaszkodok, vagy tényleg szeretem? A kinézete, a mosolya, viselkedése tetszik, vagy valami más? Önző vagyok?
Ki az, akiben igazán meg lehet bízni? Szerintem nincs olyan ember. Legalábbis nincs olyan, akiben mindig feltétel nélkül megbízhatnánk. Akkor mégis mihez mérjük a megbízhatóságot? Talán Isten az, akiben mindig meg lehet bízni? Egy biztos pont, egy támasz? Talán. Vagy lehet, hogy ez a csoportosulás egy hatalmas átverés, ún. social engineering kezdeményezés, és az elején elhitetik velem, hogy megbízhatok bennük, majd önszántamból adok meg olyan információkat, melyből építkezve tudnak kicsalni pénzt? Na ez már túlságosan is paranoid gondolat. Persze ha valóban így lenne, akkor meg már azért emelem kalapom előttük, mert ilyen nagy dolgot vittek véghez. Együtt.
Megbocsátás. Egy hihetetlen dolog, amire csak mi vagyunk képesek, és rettentő nagy erő kell hozzá. A mai napig emlékszem azokra a dolgokra, amikor hibáztam, másokat megsértettem. Bocsánatot kértem, könyörögtem, ilyenkor azt szoktuk. De miért is? Félünk? Mitől? Attól, hogy az rajtunk marad, meg leszünk bélyegezve, valamiféleképpen társadalmilag elszigetelődünk. Aztán megbocsátanak. Ezek után felnézünk arra az emberre, aki képes volt nekünk megbocsátani.
Vajon mi az a legbelső gondolat, "mag", dolog, ami bennünk egyedi, illetve nem a környezetünk hatása által létrejött tulajdonságok halmaza? Mi mind különbözőek vagyunk kinézetre, de mi van az egypetéjű ikrekkel? Ha a környezetünk változása elméletben nem befolyásolja azt a legbelső tudatunkat, ami mi vagyunk, viszont csak akkor jutunk közelebb - tudjuk lehámozni a héjakat, rétegeket az egyéniségi struktúránkról - ha megvizsgáljuk, mi változik bennünk a környezet változására, akkor tulajdonképpen soha nem fogjuk megtudni, kik vagyunk valójában. (Jó, ez egy kissé értelmetlenül hangzik.)
Most csak ennyire van időm. Máris repülök el.

Szervusztok, kedves Logout-osok!

Régóta figyelem már a lapcsaládot, olvasgatom a híreket, teszteket, de csak pár éve regisztráltam ide, s csak pár hete kezdtem el írni is. Igaz, hogy ez már az ötödik személyes bejegyzésem, de csak most fogok bemutatkozni. Nevem saja. Közelebbi ismerőseim is így becéznek néha (sokszor).

Nyílván azok, akik olvasták az előző írásokat már nagyjából képben lehetnek, milyen gondolatokkal is terhelem az agyamat. Mostanában. Kizárólag mostanság tévedek ilyen-olyan hülye témákra. Máskor ennél is bonyolultabb és hajmeresztőbb fogalmak keringenek a buksimban.

Kezdjük valahonnan az elejétől. Vagy inkább a közepétől, nagyjából álalános suli vége felé. Ugyanis ekkor kezdtem el rendszeresen olvasni a Prohardver! és néha a hozzákapcsolódó többi lapot is. Ez lehetett úgy kb. 2003. vagy 2004. környékén. Akkor valamilyen középkategóriás AMD-s géppel töltöttem a netről az infókat, illetve inkább játszottam. Érdekelt, hogyan működik a számítógép, infóból - és főleg a BOOLE algebrás, és az algoritmusos feladatoknál - mindig ötös voltam .
Olyan 2006. körül kezdett tudatosulni bennem, hogy a középsulis infó nagyon, de nagyon le van maradva és folyton csak "titkárnő képzős" feladatokat kell megoldani. Szerencsére volt egy szuper tanárnőnk, aki megtanította pár embernek a C programozási alapokat. A pár emberbe én is beletartoztam . Azt hiszem Bloodshed IDE-t használtunk hozzá, nem pedig sima notepad-et, vagy np++-t. Azelőtt csak script nyelvekkel, illetve HTML alapokkal ismerkedtem. Pascal-t csak jóval később használtam (kb. pár hónapot az OKJ-s képzés alatt, annyi elég is volt). Sajnos a tanárnő a harmadik évben már nem nálunk tanított.

"Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek"

Nagyjából ez az érzés fogott el, akkor, amikor elhatároztam, hogy elkezdek ide is írni. Mert, ha élőben, beszélgetés közben mondanám el valakinek mindazt, ami bennem van, valószínűleg világgá szaladna, vagy ha nem is, minimum kőszoborként odaragadna adott pozíciójához. Mondhatnék olyanokat is, hogy minden összefügg mindennel és végre egy kicsit úgy éreztem, megvilágosodtam. Na de jöjjön a naplóbejegyzés:

*** 2012. 11. 27. ***
14:50

Őrület. Végre el tudom kezdeni leírni azt a rengeteg gondolatot, amit érzem, hogy le kell. Most sikerült csak elkezdenem. Egy nagyon érdekes, nagyon sok, komoly témájú beszélgetésben volt részem délelőtt 11:30-tól egészen délután fél kettőig. Nem szóltam sokat hozzá - bár megtehettem volna -, de annyira lekötött a sok gondolat, és a téma, hogy egyszerűen nem szerettem volna megszakítani semelyik hozzászólást. Persze az sem lett volna illő, ha gondolataim tömkelegét rájuk borítom egyszerre és abból hámozzák ki a számukra szükséges információt. Nagyon gyorsan szeretném ezt most begépelni, mert még emlékszem (talán) a fontosabb elemekre, motívumokra, gondolatokra a beszélgetésből, amiket - úgy gondolom - nagyon nagy kár lenne a feledés homályában veszni hagyni.
Most kicsit időben ugrálni fogok - csak, hogy még érthetetlenebb legyen számotokra ez az írás. Nekem pedig egyszerűbb legyen a gondolati kapcsolatok, összeköttetések alapján visszaemlékezni. Hagytam úgynevezett emlékpontokat a hazautam során, amikre ha vissza tudok emlékezni pontosan, akkor fel fogom tudni idézni az összes fontos emlékemet.

*** 2012. 11. 26. ***
15:46

Elkezdek valamiről írni. Ha egyszer elindulok valamiféle gondolat mentén, akkor szinte magától jönnek a szavak, kifejezések, ötletek, mi legyen a téma, amiről véleményt fejtek ki. Legyen mondjuk a bizalom. Egy nagyon fontos fogalom, emberek között szokott létrejönni, illetve megszűnni. Enélkül nem jöhetnének létre normális emberi kapcsolatok, nem fejlődhetne a társadalom, a technika, a tudomány. Volt, hogy mások visszaéltek a bizalmammal és volt, amikor nem tudtam úrrá lenni a kíváncsiságomon, s mások magánszféráját sértettem meg ezzel. Végül én is megbocsátottam, s ők is nekem.

Nagyon sok dolog van, amit nem úgy csináltam volna, ahogy az valójában megtörtént. Persze kár bánatoskodni a múlt felett, de azért lehet álmodozni. Ha tehetném, nem erre a szakra jelentkeztem volna, jobban csináltam volna meg az érettségiket, előbb csatlakozok a kung-fu egyesülethez, jobban összebarátkozom az osztálytársakkal, nem fektetek annyi energiát fölös dolgokba, nem lennék annyira szerény és több önbizalommal felpezsdítve dolgoznék egy jobb világ megépítésén. Persze ha már olyanon agyal az ember, mint a jelenlegi lelke, gondolatai, elméjének az időbeni visszarepítése X évvel ezelőtti önmagába, akkor miért ne tehetné, hogy megjegyez egy csomó fontos dolgot, ami történt. A lottószámok memorizálása tűnhet a legjobb ötletnek, ám azzal csak pénzt tudnánk kicsalni. Gondoljunk csak bele, mennyi komolyabb esemény kimenetelét tudnánk így visszamenőleg irányítani! Katasztrófák megelőzésétől kezdve, politikai, gazdasági változásokhoz való előzetes alkalmazkodásán át egészen barátaink, ismerőseink cselekedeteinek megjövendöléséig.
Ilyen és ehhez hasonló dolgokon már jóval azelőtt is gondolkoztam, mint, hogy olvastam volna regényekben, láttam volna filmekben lejátszva. Igen, tulajdonképpen egyfajta időutazásról beszélünk itt, a lényege pedig annyiban tér el a sokak által vizionált megoldástól, hogy nem fizikai, testi valónkat küldjük el a múltba/jövőbe, hanem csak a gondolatainkat, tudatunkat. Rögtön jön is a kérdés, mi történik az akkori énünkkel a múltban, akinek a testét vesszük kölcsön. Hová lesznek azok a tapasztalatok, események, amiket egyszer már megéltünk? Talán egy másik idősíkba kerültek át? Esetleg létrejött valami leágazás a normál idővonalon? Létre tudna-e jönni valamiféle paradoxon ezekből, ami esetleg elpusztítaná a tér-idő kontinuumot?