Aminek kezdete van, annak vége is lesz – de nem mindegy hogyan.

Egy koncert (jelen esetben popzenei) egyik, ha nem legfontosabb időszaka az utolsó pár perc. Rendkívül meghatározó élményt hagy a közönségben, hogy a csapat hogyan, milyen zeneszámmal búcsúzik el, bocsátja útjára rajongóit. Sok előadó ezért biztosra megy, és a koncert fináléjára hagyja az igazán nagy durranásokat, mások pedig lágy, lassú dallamokat játszanak.

Az általam eddig hallott levezetőszámok top hármas sorrendje a következő:

3. Dead Can Dance – Don't Fade Away (Toward The Within - 4AD 1994.)

2. U2 – 40 (Vertigo Tour '05 - Universal 2005.)

1. Dire Straits – Local Hero (Wild Theme) (On The Night - Universal 1993.)

Azt írja a jövő évi Pekingi Olimpia egyik legfőbb szponzoraként ismert cég legújabb sajtóközleményében, hogy jóvoltából „új gondolkodók” is vihetik majd az olimpiai lángot. Szándékosan nem írok cégnevet, egyrészt mert tökmindegy, és majdnem mindenki tudja, hogy ez a fáklyás futkosás a szponzorok haknija, másrészt a termékeik amúgy nagyon rendben vannak. Aki akarja úgyis kitalálja, melyik vállalatról van szó.

Van azonban a közleményben egy rövid lista, ami mintegy definiálja, kik is lehetnek ezek az „új gondolkodók”:

A *** fáklyavivőit számos, az olimpiai játékok szervezőbizottságának ajánlása alapján a *** által meghatározott kritérium alapján választják ki.:
-Legyen az olimpiai szellemiség híve és kötelezze el magát a mozgalom céljainak megfelelően;
-Támogassa a 2008-as Pekingi Olimpiai Játékokat;...


Hát akkor gondolkodjunk:

Halálbüntetés:
Kínában továbbra is szabnak ki és hajtanak végre halálos ítéletet erőszakkal nem járó bűncselekményekért is. Továbbra sem nyilvánosak a halálbüntetési statisztikák, annak ellenére, hogy hivatalos nyilatkozatok szerint azóta, hogy a Legfelsőbb Bíróság 2007. január elsejével visszakapta felülvizsgálati jogát, az ilyen büntetések száma 10%-kal mérséklődött.
A családtagokat és az ügyvédjüket továbbra sem engedik a halálraítélthez, sőt még az elítélt állapotáról sem informálják őket.
Friss hivatalos információ szerint a halálbüntetés alkalmazása gyakran önkényes: az ország különböző részeiben a bíróságok különböző kritériumok szerint döntenek.

Önkényes fogvatartás:
Egyre inkább használják a vádemelés nélküli fogvatartás intézményét arra, hogy ''megtisztítsák'' Pekinget az olimpia idejére. Ennek része a ''kábítószeresek kényszerrehabilitációja'' és a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetéséért kiszabott ''munkával való átnevelés'' is.

A média szabadsága:
A belföldi sajtóval szemben ismétlődnek a szigorú fellépések; írókat és újságírókat börtönöznek be, a kritikus médiumok alkalmazottait elbocsájtják és kiadványokat tiltanak be.
Széleskörűen cenzúrázzák az internetet, honlapokat tiltanak be; nemrég a Xiamen városában szervezett tiltakozásokat új szabályok bevezetésével igyekeztek elhallgattatni: minden internet-felhasználónak saját néven való regisztrációt írtak elő.

Forrás: Amnesty International Magyarország

Az IBM májusban indította el ''Nagy Zöld'' elnevezésű programját, amellyel ügyfelei felmérhetik számítógépes központjaiknak energiafogyasztását, s megoldási javaslatokat kaphatnak a takarékosabb működésre. S mint a friss értesülés bizonyítja, maga az IBM a legelsők között él ezzel a lehetőséggel, és adatközpontjai történetének egyik legjelentősebb átalakítására készül -- írja az IT.news itt: [link]

A hírhez egy amúgy remek, mondhatni politikailag korrekt illusztráció is tartozik:



...szemügyre véve az eredeti, vágatlan fotót máris világossá válhat a szemlélőnek, hogy kik vállalnak még oroszlánrészt abban a bizonyos átalakításban:



Azért örülünk na, hogy az indiai vendégmunkásnak is juthatott fontos szerep abban az adatközpontban.

Kösz a tippért Raymondnak!

Ismét levél landolt a MÚOSZmail fiókomba.

Ezúttal Eötvös Pál, az újságírószövetség elnöke invitál egy röpke kollégák közti összejövetelre. Az újságírók közt ennek úgyis nagy sikere szokott lenni, legalábbis ennek a szakmának a művelői napi szinten összejárnak egy rövidke hakni vagy bratyizás, esetleg ingyen ebéd erejéig. Kaja Tihanyban is lesz, más kérdés, hogy a t. kollégáknak ezúttal maguknak kell megfőzniük, ráadásul a programleírás tanúsága szerint ez azzal a veszéllyel jár, hogy valaki vagy valami pontban 13 órakor elfogyasztja őket...

KEDVES KOLLÉGA!

Örömmel tájékoztatom, hogy xxxx xxxx xxxx-én egész napos strandnyitó bulit szervezünk a MÚOSZ tihanyi strandján, amelyre szeretettel várjuk Önt és Családját.

(...)

Tervezett programok:

9.00 óra – „Napindító”
10.00 óra – Avató ünnep, beszéd, szalagátvágás
10. óra 04 perc – Főzőverseny. A tervezett menü: előétel: paprikáskrumpli; főétel: krumplipaprikás; desszert: serpenyős burgonya.
A főznivalót és a kellékeket (bogrács, tűzrakóhely, krumpli stb.) biztosítjuk, de mindenki hozza magával kedvenc krumplihámozó bicskáját, valamint titkos adalékanyagait!
10.04 órától – Adomák, anekdoták, történetek, sztorik (fiataloknak: storyk) versenye a sajtó és a MÚOSZ világából. Az önkéntes csatlakozóknak Bakonyi Péter, Merza Péter és Kovács Zoltán Tamás mesélőkedvével kell megmérkőzniük.
13.00 óra – A főzőverseny zsűrizése, majd elfogyasztása. Az első három legjobb fogás díjazása
14.00 óra – Helyszíni szemle az épülő üdülőben
15.00 óra – Élő latin zene
19.00.óra – „Napzárta”

A hétvégén feltűnt, hogy az egyéves Toyotám jobboldali oldalindexe kiesett a kasztniból, szegény ott lifegett a két drótján, árván, nem a megszokott kis vájatában. Eltört az egyik rögzítőpöcök.



Ma felhívtam a márkakereskedést, hogy ez van, cserélni kéne (hülye leszek egy garanciális autót ragasztgatni), kissé sértődött hangon közölték, hogy márpedig ez nem törik ám el magától (mégiscsak Toyota, na), de azért vigyem be az autót, kicserélik, csak előbb lerendelik az alkatrészt, mert nincs nekik raktáron.

Ez az írás két ok miatt nem közérdekű:

-egyrészt a kutyát nem érdekli,
-másrészt akkor egyből jönne a Parci, és lefikázná a kisautómat. (mi a pics-ért nem lehet ide beszúrni normálisan egy smiley-t?)

Hárfásokból viszonylag ritkán lesznek népszerű világsztárok no, bármennyire is szép hangja van, azt be kell látni, hogy ez nem az a hangszer, amit a zenész egy koncerten őrjöngő közönsége előtt tép meg. Azon kevés szerencsések, akik látták élőben játszani a kanadai születésű Loreena McKennitt-et most bizonyára erős fejcsóválásba kezdenének, a hazánkban a populárisabb világzenék árnyékában kissé méltatlanul mellőzött zenész-szövegírót ugyanis legtöbbször eme ősi eredetű hangszer mögött láthatták koncertjein a nézők. A több évtizedes művészi karrierrel, immár nyolc stúdióalbummal és számos rangos civil (és egy katonai – igen kéremszépen, még most is akadnak olyan nemzetek, ahol a tábori zenésznek lenni megtisztelő feladat) elismeréssel büszkélkedő zenész azért néha leül a zongora elé is, vagy éppen hegedűn, gitáron játszik, valamint a harmonikával is elboldogul – mindenki láthatta a The Mummer's Dance videoklipjében, még az MTV is adta.

“Tell me, O Muse, of those who travelled far and wide...”

Homérosz Odüsszeiájának első sorai egyfajta ihletői Loreena McKennitt tavaly ősszel megjelent új szólóalbumának, az An Ancient Muse-nek, melyben a kanadai művésznő egy, a popszakmában manapság oly divatos zenei utazásra invitálja hallgatóját. Loreena McKennitt azonban sokakkal ellentétben kitűnő idegenvezető: az An Ancient Muse ötvenöt percbe sűrítve repít el a keltákhoz, a Mongol és Bizánci Birodalmakba vagy éppen az Ottomán Császárságba. Mindezt teszi emészthető formában, a populáris világzene minden fonákja nélkül, olykor pusztán mesterien hangszerelt instrumentális betétek segítségével, vagy senkivel össze nem téveszthető vokáljával.



Az An Ancienc Muse nem valamiféle melankólikus chillout, aki tehát zenére akar szomorkodni, az kénytelen lesz másfelé fordulni, az igényes, igazi világzenét kedvelőknek azonban tuti befutó lehet az új McKennitt CD. Az album igazi üde színfolt nem csak a műfaj jelenlegi kínálatában, de talán Loreena McKennit repertoárjában is – megérte rá kilenc évet várni.

Ez most kicsit homáros lesz tudom, de mint tudjuk a nagyáruházak reklámanyagai kimeríthetetlen táptalajjal (ez esetben szó szerint értendő) szolgálnak az efféle írásoknak, ezt pedig különösen kár lenne veszni hagyni.

Anyósom tegnap leadta a rendelést nyolcvan kiló virágföldre, úgyhogy az esti ejtőzés közepette találomra felcsaptuk az egyik áruházlánc prospektusát – ilyenkor tavasszal ennek úgyis szezonja van, ha tehetné, a fukar is virágföldet, vagy trágyát árulna. A trágya persze undorító, és hát melyik pesti sznobnak van kedve egy szarszagú zsákot hazafurikázni az autóban, ezért a pesti sznob műtrágyát vesz inkább.

A műtrágyabiznisz ilyenkor tehát különösen jól jövedelmez, ergo élesedik a verseny, ravaszodnak a gyártók. Miután a trágyagyár már csaknem önköltségi áron adja a szajrét a nagyáruháznak (mert másként nem veszik át tőle), előkerül egy zseniális marketingfogás; a meztelen nő.



Műtrágya zacskójára kéjesen élvező nőt tenni nyilvánvaló és magától értetődő húzás, a kertészeknek is legyen már jó napjuk, meg egyébként is, hátha ihletet kap az asszony.

Jó hancúrozást a veteményesben!

Naomi Campbell klotyót pucol – mekkora hír bazz, ez folyik ma a csapból is. Az amerikai igazságszolgáltatás végre jól megalázta ezt az önelégült, arrogáns picsát, a lassan végérvényesen kiöregedő, és esetében imigyen a biztos őrület felé öles léptekkel menetelő szupermodellt. Ez még a szintén abnormálisnak tűnő, kopasz Britninél is jobb téma, bár elég valószínű, hogy a világ leghíresebb vécésnénije két pumpálás közben jót röhög a markába, hiszen öt nap laza fizikai melóval jó eséllyel többet keres majd, mint egy tíztagú amcsi takarítóbrigád egész életében. Ennyi szarszagú dollárt ember még nem keresett.

Jatélleg, mit ad Isten van olyan ember, aki egész életében ezt csinálja. Innen üzenem az amerikai vécésnéniknek, hogy próbáljanak meg telefonnal megdobálni valakit a környezetükben – hátha öt nap szupermodellkedésre ítélik őket...