Hárfásokból viszonylag ritkán lesznek népszerű világsztárok no, bármennyire is szép hangja van, azt be kell látni, hogy ez nem az a hangszer, amit a zenész egy koncerten őrjöngő közönsége előtt tép meg. Azon kevés szerencsések, akik látták élőben játszani a kanadai születésű Loreena McKennitt-et most bizonyára erős fejcsóválásba kezdenének, a hazánkban a populárisabb világzenék árnyékában kissé méltatlanul mellőzött zenész-szövegírót ugyanis legtöbbször eme ősi eredetű hangszer mögött láthatták koncertjein a nézők. A több évtizedes művészi karrierrel, immár nyolc stúdióalbummal és számos rangos civil (és egy katonai – igen kéremszépen, még most is akadnak olyan nemzetek, ahol a tábori zenésznek lenni megtisztelő feladat) elismeréssel büszkélkedő zenész azért néha leül a zongora elé is, vagy éppen hegedűn, gitáron játszik, valamint a harmonikával is elboldogul – mindenki láthatta a The Mummer's Dance videoklipjében, még az MTV is adta.

“Tell me, O Muse, of those who travelled far and wide...”

Homérosz Odüsszeiájának első sorai egyfajta ihletői Loreena McKennitt tavaly ősszel megjelent új szólóalbumának, az An Ancient Muse-nek, melyben a kanadai művésznő egy, a popszakmában manapság oly divatos zenei utazásra invitálja hallgatóját. Loreena McKennitt azonban sokakkal ellentétben kitűnő idegenvezető: az An Ancient Muse ötvenöt percbe sűrítve repít el a keltákhoz, a Mongol és Bizánci Birodalmakba vagy éppen az Ottomán Császárságba. Mindezt teszi emészthető formában, a populáris világzene minden fonákja nélkül, olykor pusztán mesterien hangszerelt instrumentális betétek segítségével, vagy senkivel össze nem téveszthető vokáljával.



Az An Ancienc Muse nem valamiféle melankólikus chillout, aki tehát zenére akar szomorkodni, az kénytelen lesz másfelé fordulni, az igényes, igazi világzenét kedvelőknek azonban tuti befutó lehet az új McKennitt CD. Az album igazi üde színfolt nem csak a műfaj jelenlegi kínálatában, de talán Loreena McKennit repertoárjában is – megérte rá kilenc évet várni.