Igen, jó dolog az ha van Eneloop akkuja mindenkinek, rajta vagyok az ügyön rendesen. Veszik is szépen, nem panaszkodom, igaz mindig is az alacsony ár - sok ügyfél kombót részesítettem előnyben, valahogy erre álltam be.
Néha azonban kis fejfájással jár az ügymenet, de nem a vevőkkel van ám baj, ó nem.
Legyen egy egyszerű kronológiai vázlat a történtekről, a jobb érthetőség kedvéért:

- Január 7: Kedvenc nagykeremtől (~800km) megrendeltem kb. 200e ft értékű terméket, ki is fizettem azonnal ahogy szoktuk.
- Január 11-12: Egyre több vevőmnek ígérgettem hogy itt lesz a motyó pillanatokon belül, türelem (2-3 napos szállítási idő volt a jellemző korábban)
- Január 15: A vevők türelmetlenek, de senki nem gyanakvó/fenyegető, pedig van aki már fizetett is nekem. Én elég jól viselem a szitut, mert igaz Kínából és kisebb értékben, de volt hogy 35 napig utazott az áru.
- Január 19: Kissé feszült vagyok. A rendelésem kapott egy "Tracking numbert", mely neten lekérdezve fázisonkénti bontásban tájékoztat a küldemény hollétéről: nos, hetedike óta a feladási helyet mutatja, írjunk hát a logisztikai cég itteni és ottani irodájának is.
- Január 20: Jönnek a válaszok, "nálunk ilyen nincs..." - alapvetően nyugodt arcnak tartanak, de most jól esne egy karton vidámcigi. Írtam hát a kedvenc nagykeremnek is, "biztosan feladtátok?"
- Január 21: Gyorsválasz, "Kivizsgáljuk."
- Január 24: Bővebb válasz: "Sajnáljuk a hibát, rendelését újra elküldtük" - csodák csodájára a Tracking number lekérdezése is eredményes, láthatóan mozog a cucc!
- Január 27: Voilá, csomag befutott, igaz 47 euró hiányt pakoltak bele (előfordul, előtte meg 15 euró többletanyag volt benne, na bumm), de itt van. Megy az a 2-3 nap ha akar!
- Január 31: Délelőtt: a vevők nagy része megkapta a várt akksikat, többekhez úton van postán.
- Január 31: Délután: Postai értesítő a postaládában. Postán döbbenet: az első (elveszettnek hitt) csomag jött meg. Slusszpoén: hiánytalan...

Nyáron menjen az ember üdülni, kikapcsolódni, kirándulni, koncertre - vagy kösse össze ezeket, és fesztiválozhat is. Én így tettem és mondhatom igazán kellemes nyaram volt, az a másfél óra amire emlékszem igazán remek volt.
Na de komolyan: kerékpározás Tata környékén, Győrből Nickelsdorfba, a Bakonyban, az Alföldön, Dél-Szlovákiában, a Dunakanyarban. Jóféle esküvő 33 fokban majd ősz elején szüreti napok Kismarján. Gyalogos akciók a Közép-Tisza mentén, a debreceni Nagyerdőben (írja már meg valaki hogy ez kis- vagy nagybetűs?). Élményfürdő Hajdúszoboszlón és Debrecenben - előbbi enyhén csuklós állapotban. Végül Szentiváni napok Győrszentivánon, és kedvenceim kedvence: Rockmaraton Pécsett.
Ha nem érdekelnek a koncertek, akkor is érdemes elmenni röhögni néhány napot.
Félezer részeg rocker este egy kupacban elég vigyori látvány tud lenni, de a másnap reggel mindent visz, besza-behu. 2006 óta vagyok törzsvendég, azóta egy arc minden reggel azt üvöltözi a sátrak között, hogy "Hol van a Pokolgép kazettám?". A kép szürreális, a sátrakból teljesen véletlenszerű hogy éppen fej vagy láb lóg-e ki, néha mindkettő. Szerteszét hevernek Akelás pólók a földön lassan de ütemesen lélegezve, a hozzá tartozó fejek és végtagok néha egy-egy vakarás vagy légyhajszolás erejéig épp csak megmoccannak, majd amikor sokadik kísérletre végre feltápászkodnak, még mindig tök egyformák a rájuk tapadt szalmától.
Reggel nyolc óra körül lehet, heverészek a sátorban, közben bambulok kifelé a résen. Tétova punk érkezik a szomszéd sátorhoz nehezen leírható pályán, és komoly egyensúlygyakorlatot bemutatva érdeklődik befelé:
- Zoli! Ébren vagytok?
- Nem.
A punk nem tud mit kezdeni az információval, szétnéz, majd vissza a sátorra, kezét emeli hogy aztán szóljon is valamit de elmélkedéssé nemesedik benne a mondat. Látványosan megakasztotta a helyzet, próbálja szegény feldolgozni amit hallott, de miután negyedóra múlva is ugyanott ugyanúgy áll, biztos vagyok benne: lefagyott.

Nyár közepén megfogant bennem az ötlet, milyen jó is lenne mindenféle akkumulátorokkal kereskedni. Nem lesz egyszerű, mert egyszer írható adathordozóval például aránylag könnyű dolgom lenne: ha jó az ár, a vevőt csak egyszer kell megtalálni, jön az aztán vissza rendszeresen, mert a lemez elfogy. Élelmiszer, benzin, cigi, kokó: mind napi szinten fogy, kell megint úgyis.
Ami ennél tartósabb, az már macerásabb, mert hozzá minden egyes vevőt külön-külön kell összefogdosni, nem jellemző az hogy hetente vesz egy újabb akkut pl. a telefonjába az ember.
Meló ez a javából, de az ilyen jellegű kihívást én pont szeretem.
Milyen akkut is kéne árulni?
Telefonba, ez alap - kezdjük mondjuk a Nokia E90 akksijával, ha kicsiben indítok, nem lehet nagy bukta, legfeljebb megtartom és használom.
Digitális fényképezőbe - Canon DSLR-t használok, fenti gondolatmenet alapján megint vállalható.
Más? Ceruzaakksik...
Ha már ceruzaakku, legyen valami faszagyerek, mint a Sanyo Eneloop. Lehetett volna más hasonló is (GP Recyko, Varta Ready2use, egyebek), de ebbe botlottam bele normális áron.
És mivel rendes kereskedőnek érzem magam, az első szállítmányból néhány darabot azonnal bevetettem magáncélokra, tesztelésképpen hogy saját tapasztalat is legyen a leendő vevők tájékoztatására.

Megvan a 2 Sharp kövület is, egyikük Őrbottyánból, másikuk Gyöngyösről. A kánikula első hivatalos napján, jó sok kerékpározás után kerültek ide.
Egy csoportkép a jelenlegi csapatról:

Balról jobbra, felső sor: Sharp IQ-7000, Sharp IQ-8300M, Casio SF-9000, Casio SF-9350
középen: Psion Series 5mx (angol), Psion Serie 3c (német), Casio SF-4000, Casio SF-5300
alul: Sharp ZQ-2850, Sharp ZQ-M203T, Sharp EL-6690A, Casio SF-8900.

Vannak ám mindenféle kártyák, kábelek, egyéb bizbaszok is, de az a kép a Gigapixel.com-ra lenne esélyes, tehát most hagyjuk, később majd még sokat élvezkedhettek velük.

Nem biztos hogy lejön a képen, de a Sharp IQ-8300M a legböszmébb mind közül. Egy centit ráver az 5mx-re a hosszabbik irányokban, szerencsére vastagabbnak legalább nem vastagabb. És ha az E90-et bárki is nagynak találja... a telcsi maga akkora mint az 5-ös sorozat kijelzője.

Na tegnap végre ismét kiszabadultam Bécsbe. Még decemberben szerettem bele a városba, kivitt a család egy kis adventi nézelődésre, szerencsére fényképeztünk is, mert saját emlékem nem sok maradt lévén előtte éjszaka dolgoztam. Februárban megint kilátogattam csak úgy, bolhapiacok és fotós/műszaki használtcikk-üzletek után kutatva. Most pedig az állatkert volt az egyik célpont, Mozartgolyó egy valaggal a másik, de a fő motiváció egy Psion Series 3c.
Az osztrák Ebay-en ütöttem le, tipikusan 15-40 euróig szalad az ára kontinenstől és állapottól függően, ez itt most 2.5 euró lett. Herr Tomnak felajánlottam egy tízest, mondván úgyis ez volt a legnagyobb tétem, majd kedvesen visszautasítva kompromisszumot ajánlott: 5 euró, "to make a deal...".

Sok remek retrovásárt csináltam ámokfutásszerűen az elmúlt hónapokban, ez lett a kedvencem.

Némettudásom botrányos, így végig angolul kommunikáltunk, ezzel a részlettel is mázlim volt. A találka simán lezajlott, köszönhetően 6-8 előzetes egyeztető mailnek és a Máv-Start kivételesen pontos járatának.