2019. december 7., szombat

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Beszerez, fogyaszt, megmér, csodálkozik - Psion 3a/3mx fogyasztás és új Revo a gyűjteményben

    Sikerült egy működő Revót is beszerezni (Revo Plus). Hajdúböszörményből van, dobozos, holland verzió, most túrhatom a netet magyarításért, de még inkább angolosításért. A legszebb, hogy az eladója németnek hitte, hál' istennek nem qwertz-s billentyűzete van, talán valami lomis cucc? A díszfedele kissé feszegetve volt a nyomok szerint, ami jó jel inkább: akksicsere történhetett, igaz ha ez 8 éve volt akkor mit sem ér. De az üzemideje úgy néz ki rendben van.

    Talán a legszebb és leghasználhatóbb Psion volt a Revo

    Érintőképernyő, 16 szürkeárnyalat, 480x160 képpont, szükség esetén már netezni is lehetett vele (meg egy infrás, modemes telefonnal) - igazán használható volt a maga korában. A beépített akksin (2xAAA, 700mAh, kb 20 óra működésre) kívül más, kiegészítő áramforrás nincs benne, így ha végzetesen lemerül a gép, akkor a benne lévő adatoknak is annyi. Márpedig néha lemerült.

    Folytatás...

    Pdaw 5 éve 7

  • Retro táblázatkezelő miniteszt - 2. rész

    A kicsivel menőbb apróságok vannak hátra.
    Emlékeztetőül:

    - Casio SF-9350 + ES-630 táblázatkezelő kártya
    - Casio SF-R20
    - Sharp ZR-5800
    - ők megvoltak az előző részben
    - HP 95LX
    - HP 200LX
    - Psion Series 3a
    - Psion Series 3mx (normál és visszavett, 3a-ekvivalens sebességen is)
    - (Casio BN-20? Meglátjuk)
    A kontrollcsoport:
    - THL W8 teló, 4 x 1.2 GHz
    - Core 2 Quad (Intel Q8200) alapú PC alapórajelen, azaz 4 x 2.33 GHz-en.
    A tesztelésekhez 6 tizedesjegyű véletlen számokkal teli táblázatot generáltam az egyes eszközök várható képességéhez igazított, különböző méretekben, 500-7200 cella között. A képernyőn látható tartományból kimozgattam egy kivételével az összes aktív cellát (ezzel valamennyire kiküszöbölve, hogy a képernyő újrarajzolása is időt emésszen fel), majd kiadtam az "újraszámítás" parancsot, és ennek a lefutási idejét igyekeztem mérni.

    HP 95LX

    Kijelző:
    Kb. 110x45mm, monokróm 240x128 pixeles (40 karakter 16 sorban). Pixelméret: 0.46mm x 0.35mm azaz jó széles, ppi-érték: átlagosan 63.
    Háttérvilágítás a kategóriában már elvárható lenne, de nincs: 1991-et írunk, másnak sincs még ebben a korban...

    Folytatás...

    Pdaw 5 éve 2

  • Retro zsebtitkárnők és a táblázatkezelés - miniteszt

    Androidos telefonomon kénytelen vagyok már táblázatkezelőt is használni. Nagyon fura élmény, nehezen szokok hozzá - így ment ez 20 éve, a palmtopok uralkodása idején is?

    Jobb alsó sarokban az egyik elkövető

    Versenyzőink, a menedzserkalkulátorok és palmtopok:
    - Casio SF-9350 + ES-630 táblázatkezelő kártya
    - Casio SF-R20
    - (Casio BN-20? Meglátjuk)
    - Sharp ZR-5800
    - HP 95LX
    - HP 200LX
    - Psion Series 3a
    - Psion Series 3mx (normál és visszavett, 3a-ekvivalens sebességen is)
    A kontrollcsoport:
    - THL W8 teló, 4 x 1.2 GHz
    - Core 2 Quad (Intel Q8200) alapú PC alapórajelen, azaz 4 x 2.33 GHz-en.
    A tesztelésekhez 6 tizedesjegyű véletlen számokkal teli táblázatot generáltam az egyes eszközök várható képességéhez igazított, különböző méretekben, 500-7200 cella között. A képernyőn látható tartományból kimozgattam egy kivételével az összes aktív cellát (ezzel valamennyire kiküszöbölve, hogy a képernyő újrarajzolása is időt emésszen fel), majd kiadtam az "újraszámítás" parancsot, és ennek a lefutási idejét igyekeztem mérni.

    Casio SF-9350 + ES-630 kombó:

    Folytatás...

    Pdaw 5 éve 1

  • Menedzserkalkulátor leltár. Vagy áttekintés. Vagy mi.

    Úgy fél éve vásároltam utoljára a gyűjteménybe, és el is felejtettem milyen remek kollekciót hoztam össze.
    Időrendi sorrendben lenne poén felidézni, de az események rekonstruálása vagy egy hónapba telne. Kizárt.

    Sharp:
    EL-6690A - szégyenfolt, nem is menedzserkalkulátor a típusszáma alapján, eggyel lentebbi kategória. Viszont elég késői darab, így a "klasszikusokkal" szinten van a tudása. Gyönyörű állapot, a doboza is szép, működik is hibátlanul.
    ZQ-M203T - tulajdonképpen a legrégebbi darab. Még kolis koromban vettem, aztán húgomhoz vándorolt, ő meg annyira nem használta, a gyűjtőszenvedély fellobbanásakor felajánlotta. Kijelzője kissé befolyt, amúgy működik.
    ZQ-2850M - mintha nem működne, meg nem is túl szép. Doboz van.
    IQ-7000 - működik, szép. Mintha lett volna egy 7100M is (?) itthon. (UPDATE másnap 8:42: van tényleg, meg egy másik 7000-es is. Hiába, a költözés...)
    IQ-7720M - istenem, de ronda és szerencsétlen konstrukció. Nagyon fejnehéz, egy új kézben tartási módot találtak ki neki anno. Működik.
    IQ-8300M - megpusztult szegény, de még láttam működni.
    ZR-5800 - 3db is van ebből. Az egyik zsír állapotú, a másik összekaristolt kijelzővel de szépen működik, a harmadik kívül elmegy, belül gyönyörű. Háttérelem-fedél csak az egyikhez van, érintőceruza kettőhöz, doboz egyhez. És mind működik.

    Folytatás...

    Pdaw 5 éve 5

  • Utazások 44.

    Debrecenben meglátogattam ma a Nagyerdőt, térdig hóban, mert úgy adja igazán. Nem is tudom mikor sétáltam egy jót itt utoljára, tavaly nyáron is csak kerékpárral bolyongtam valamennyit, de az csak mutatóba volt. Most jó két óra sikerült a régi idők emlékére, igaz ez meg sem közelíti a tavaly novemberben elcsatangolt tanárember két napos meditációját, de azért kellemesen kifárasztott, délutáni szunyókálás is lett belőle.
    Nem az erdőben, otthon.
    A Nagyerdőben is van egy adótorony, Tokajból is láttam már amikor távfényképezni mentem, és a tornyot nézve, a légkör-átlátszóságon való agyalás közben beugrott, hogy még tavaly elértem pár régi célomat, például Szolnok megörökítését a Mátrából. Íme:

    Igen szerény, 200mm-es telével készült, inkább csak a magam megnyugtatására, hogy vajon érdemes lehet-e felcipelni egy jelentősebb dögöt ha hasonlóan jó körülmények várnak? Nos, érdemes.

    Folytatás...

    Pdaw 5 éve 0

  • Utazások 43.

    Matekozzál kicsit, kedves olvasó, úgyis iskolaidő van, vagy kissé gonoszabb hangnemben fogalmazva: háháháááá!
    Utazásaim során gondosan ügyeltem arra, hogy célállomásaimon egy korsó (= 5 deciliter = fél liter, de most súgtam utoljára, vásott kölykök!) sörnél többet semmiképp ne igyak, mindig pohár volt a maximális cél, hiszen én régebben 2-3, mostanában már 3-4 korsó sör után földön mászok, szeretek mindenkit, és úgy általában, hirtelen barátommá és támogatómmá válik az Univerzum az ő összes galaxisával egyetemben. A jóféle SÖR alkoholtartalma 4-5% között mozog, szemben az alattomos BORral, mely világában a 13% sem számít túlvilági mutatónak.
    Tokajban túrám végeztével jó ötletnek tűnt, hogy a vasútállomástól egy határozottabb köpésnyire levő Szerelmi pincesoron megkóstoljak egy-két jóféle helyi bort. A kiszolgálásomban közreműködő hölgy jót mosolygott kérésemen " - Édes fehérbort legyen szíves, két decit! - Mivel Tokajban nincs vörös, mást nem is nagyon adhatok...", kettő decilitert kértem hát a Péter pince kihalt odújában az édes Furmintból, további kettőt a félédes Hárslevelűből. Másfelet-másfelet kaptam - ez itten a kóstolóméret gondolom, és áldom a pincészet nevét hogy nem vitték túlzásba vendéglátásomat. Mert a kezdeti képlet alapján minek is felel meg három deciliter nemesített szőlőerjedvény?

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 42.

    Nem tűntem el, csak nincs ihlet, karszalagrohasztó hőség meg van, és ilyenkor írós hangulat nincs.
    Zajlott azért az élet az elmúlt héten rendesen.

    A régóta dédelgetett pihenőnap jobban nem is sikerülhetett volna: a Hanságot fedeztem fel magamnak, a Hansági-főcsatornát, az Andaui-hidat, a környék félénk állatvilágát, és találtam egy szépen kiépített madárlest is ahol napozhattam is fotózás közben, isteni nap volt.

    Hétvégén Szolnok is megvolt, itt a szombat este a Tiszavirág fesztivál után eléggé - khmm - szórakozósra sikerült, köszönhetően a "Keserű méz" fantázianevű házi sörnek, az Orpheum zenekarnak, és a sokadjára átlényegült egykori Moment-nek (most: Rock Street, a karszalagomról leolvasva), ahol a smasszerek+zenészek+felszolgálók összlétszáma messze meghaladta az ott szórakozókét. A zenén mondjuk nem múlt a buli, a főegyüttes énekese ráadásul lejött a színpadról és a közönséggel együtt énekelte a számokat mint valami karaoke-esten, fergeteges ötlet, hibátlan hangulat. Valamint köszönet húgomnak az utána szervezett bébiszittelésért, támogatóm, Süni nélkül a hazaút nem jöhetett volna létre.

    Véglegessé vált egy albérlet Debrecenben is, hónap végétől hajdúsági kölyök leszek, Győr azért ezzel párhuzamosan fenn lesz tartva augusztus végéig, de nem szeretnék végleg elbúcsúzni a várostól, megoldás keresése folyamatban, tippeket privátban, virágot az öltözőmbe, füvet a kertembe, köszönöm.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 41.

    Csodálatos volt ma az idő, nem? Szeptember végéig nem is kellene sem több, sem kevesebb, a Balaton meg jó lesz húszfokosnak.

    A tegnap reggeli zápor közben Békéscsabára tervezgettem a mai utamat, és azon gondolkoztam, mit felelnék arra a kérdésre, hogy miért nem logisztikázom kissé jobban össze az utakat? Meg a válaszon, miszerint a találkozóim nem minden esetben várhatnak egy hetet hogy rájuk kerüljön a sor mert "akkor már amúgy is arra járok". Biztosan sokan tolerálnák ezt, én azonban magammal szemben nem, így ha hívnak valahová, akkor az első szabad alkalommal megyek.
    Most kicsit kedvezőbb volt a szitu: holnapra Kiskunfélegyházára volt betervezve egy találkozó, de gyorsan írtam a kollégának hogy kissé korábban, a mai nap délután is megfelelne-e neki? Igenlő válasz jött, így hatékonyabbá tehettem a mai napomat. Ezért holnap szabadnapom lesz, de most már tényleg! A tegnap nem Komárom miatt nem számított annak, hanem a tré időjárás miatt.
    Kiskunfélegyházára 105 perc ráhagyással, 14:30 helyett 16:15-re terveztem a találkozót, azaz ennyivel mondtam későbbi időpontot a várható érkezésre, mint ami igazából bekövetkezhetett volna. És a dicső vasúttársaság engem igazolt, Szolnokon egy nyolc perces késéssel sikerült egy órát elhasználnom a tartalékból, majd a Szeged felé tartó vegyes is lenyúlt magának csaknem húsz percet. Ajvé, ez van ha az utazás nem köthető Budapesthez, senki nem csatlakozik senkihez.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 40.

    Évente 5-6 alkalommal tartanak fotósbörzét Budapesten, most már jellemzően a Ferencvárosi Művelődési Központban. A Lurdy-házhoz van közel a plázákon nevelkedettek kedvéért, kocsmát arrafelé sajnos pont nem ismerek a magamfajták eligazításához. Nem feltétlenül kell fotóbuzinak lenni hogy élvezze az ember ott a hangulatot, de kétségkívül sokat segít benne. Nem csak évszázados ritkaságok kaphatók, sőt kisebbségben is vannak lassan a régiségek, de ha kicsit is érdekel a téma, nézd meg egyszer. Gyakrabban van mint a Vénusz-átvonulás, esélyes hát.
    Vasárnap én is itt voltam másodmagammal, egy régebbi vevőmnek említettem meg az eseményt, benne pedig feltámadt a nosztalgia, elmondása szerint régebben amúgy rendszeres látogató volt ő is. Elhozta gyűjteményének pár kevésbé használt darabját, összesen talán nyolc tételt, én pedig a szokásos karácsonyfaszerűen nyakig pakolt stílusban cipeltem a helyszínre vagy tizenötezer apró bizbaszt. Önbizalommal telve mégpedig, hiszen a termékek egyharmada jellemzően el szokott kelni a pár óra alatt.
    Huszonöt perc múlva, mire én kipakoltam a táskáimból úgy nagyjából, tőle már megvették a cuccai felét, le sem merem írni mekkora bevételt termelve. Lehet nem a megfelelő dolgokat árulom...? Délben összepakoltunk szépen, persze nem volt azért rossz délelőtt ám, csak jobban hozzászoktam a sikerhez.
    Szolnokra igyekeztem, előtte még Szajolban várt egy találkozó.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 39.

    Botrány, botrány, megbocsáthatatlan, emberevő botrááány! Nem tudtam sört inni Kiskunlacházán.

    Más rendes kiránduló mit tesz, amikor egy új helyre téved? Képeslapot vesz. Kavicsot szed. Poharat nyúl az étteremből, megizéli a kocsmáros feleségét, lelopja a templomharangot, vagy körbevizeli a városházát. Szóval emléket gyűjt így vagy úgy. Nekem az a dilim, hogy elfogyasztok egy sört amit ott helyben vettem, erősítvén a helyi gazdaságot. Csapoltat ha lehet, de az üveges is megteszi, tudom én jól hogy nem mindenhol éri meg frisset tartani. És most nem jött össze, brühühüüü! Láttam én leszálláskor már, hogy elég kopott az a "Kocsma" felirat, meg távolról a becsukott kertkapu sem szólaltatta meg a vészjelzőt bennem. Elmentem hát nyugodtan sétálni húsz percre, majd amikor visszatértem, közelebbről már láttam hogy én itt ma darázscsípésen kívül mást nem kapok, új csehót keresni meg már nem volt idő. Szomorúság van mostan.
    Egyébként szabadnapot terveztem mára, a postáról begyűjteni a cuccaimat, tekerni egy békéset Győr körül, madarakat fényképezni, otthon dögleni, kaját varázsolni telefon és pizzéria használata nélkül, ökör hozzászólásokat szórni a Facebookon, Carl Gustav irányított rakétavetővel ritkítani az orosz páncélosokat, de neeeem, nekem utaznom kell. Hülye állat. Én genetikailag vagyok csavargó, ez egyre valószínűbb.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 38.

    Tegnap még kaptam egy felhívást egy lastminute soproni útra, elfogadtam, de már nincs hangulatom szerkesztgetni a tegnapi posztot így ide kerül majd a statisztika.
    Ma Budapest volt az egyik cél már vagy huszadjára. A találkozó után a Magyar Ćehó (igen, amolyan cseh bötűvel) tudott magához vonzani, mivel a cégér szerint Staropramen sörük is van, azt pedig még nem kóstoltam. Legalábbis nem emlékszem rá. Volt ezen a helyen még egy valag cseh étek is, innen az elsőre fura név, de belőlem csak a sör váltott ki "azonnal kell" érzést. A pultos fiatal srác, kissé mintha belassult volna, a sör enyhén kesernyés, de teljesen rendben van az íze, a pincehelyiség hangulatos ugyan, de volt valami béna, kellemetlen alapszag odalent (penész? Fene tudja), így az ajánlottnál kissé visszafogottabb minősítést adok. Enni is ideje volt már - van a Keleti mellett, a McDonald's előtt, még a sarkon egy hentes. Lehet ott mindenféle húsételeket is fogyasztani, állva. Immár sokadjára ettem ott, imádom a kajáikat. Kolbászra esett a választásom, mustárral, ubival, kenyérrel. Na most a mustáradagoló kezelése elég nehezen megy a felszolgáló hölgynek, így ha ötször rászólsz, hogy "kevéééés mustárral!", akkor elérheted azt, hogy a kolbászt csak félig fedi el a mustársárga (mégis, milyen legyen?) folyadék. Úgy negyed liternyi mehetett étkezésem végén a kukába, ami inkább mustárgyűjtő volt, jelentéktelen mennyiségű szalvétával és műanyag villát leszámítva.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 37.

    Na ez is megvolt, most több mint száz évig nincs több probléma a Vénusz-átvonulásokkal, hacsak nem következik be valami végzetes kozmikus kataklizma, de akkor szerintem az átvonulások kukkolása lesz az emberiség legkisebb problémája. Mondjuk ha a Hold előtt vonulna el, na, azt megnézném :)
    Érdekes, hogy az 1000, a 600 és a 300mm-es telével fényképezve nem sikerült lényegesen eltérő mennyiségű részletet előcsalni a képből. Elég alacsonyan volt a Nap, a légkörünk meg nem az a kimondottan fényképészbarát közeg, így a nagyobb optikákkal nem is sokat szórakoztam, a kicsi és könnyű, de kiváló képű 300-as Canon a késtabilizátorral együtt bizonyult a leghasználhatóbbnak állvány nélkül. Tanulság, hogy a napszűrő fóliák túl sötétek ahhoz hogy a horizont közeli napot sasoljuk vele, míg natúrba azért elég kockázatos lett volna a szememnek ugyanúgy mint a fényképezőgépnek. Kell szerezni valami átmeneti szűrőt. Tanulság továbbá, hogy egy közepesen tré csillagászati témájú képpel is össze lehet szedni a Facebook-on annyi lájkot mint egy ütős viccel.

    A kilépést sajnos már pont nem várhattam meg, indulnom kellett Simontornya felé, tehát a Nap meg a Vénusz láthatta az én kilépésemet a panelház árnyékából, de tartok tőle, érdeklődésük csekély volt.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 36.

    Kellemetlen szagvilágú bácsika toporgott előttem a folyosón, egy aránylag ritkán lakott kupét keresve. Nem hajléktalan volt, az egyértelmű, a nála levő szatyor mérete is elég kicsi volt, de ha magától nem is, utaspanaszra tuti lerakja a kaller a következő állomáson. Na sikeresen választott a bátyó, egy huszonéves csajhoz szédült be, meg is kérdezte szabad-e, és azt még láttam hogy mit vállal be a hölgy egy reflexszerű bólintással, de innentől maximum csak hallhattam őket - a következő kupé teljesen üres volt, oda vágódtam be, hogy valamennyire azért rálássak a mellettem zajló forgalomra.
    Hogy el tudd kerülni a fura útitársakat, következzék hát némi vonatozási túlélési egyszeregy:
    - Ha a kiindulási állomáson szállsz fel, és az utazásod során jelentősebb forgalmú megállók várhatók még, de te lázasan keresed a legüresebb szakaszt a vonaton - nálad nagyobb vesztes nincs is. A többi felszálló között ugyanis tutira lesz pár rázósabb alak, és ezek jó eséllyel rád találnak amikor maguknak keresnek helyet. Ne üres környékre ülj, hanem válassz egy aránylag szimpatikus arcot, és telepedj a közelébe, persze ne túl közel. Ezzel máris létrehoztál egy olyan kismértékű lokális zsúfoltságot, ami jó darabig elriasztja az új felszállókat. És te választottál magadnak valakit, nem pedig téged választottak, nagy különbség ám.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 2

  • Utazások 35.

    Bátran kapj elő egy térképet, szükség lehet rá a következő sorok közben.
    Vonatozásilag kicsit rutinosabbak is idetévednek néha, ez jó. Magánban kaptam egy olyan kérdést, hogy a Győr-Budapest-Székesfehérvár-Győr miért egy útnak van feltüntetve, inkább két külön út tűnik logikusnak, a retúr pedig kizárt, hiszen az oda-vissza út nem ugyanazon az útvonalon zajlik.
    A tarifarendszer nem trükkös utazásokra van felkészítve, hanem egyszerűbbekre. Az, hogy egy útvonal a térképen jó közelítéssel körként írható le, már trükkösnek számít. Egy útra szóló jegy vásárlásának kb annyi a feltétele, hogy az út során ugyanaz a vonalszakasz nem érinthető egynél többször. Márpedig a fentebb említett kör teljesíti ezt, ha a visszaút során Győrt nem Komárom, hanem Veszprém irányából közelítem meg, és biztos ami biztos, nem Győrig, hanem csak Győrszabadhegyig kérem a jegyet. Csináltam ilyet még a fizetős korszakban, működik, szabályos. És ez azért jó, mert minél hosszabb távra utazol, annál olcsóbb a jegy fajlagosan (ez amúgy sem olyan istentől elrugaszkodott szemlélet), azaz 300 kilométer bizony kevesebbe kerül mint 2x150. Az említett 300 kilométertől messzebb pedig minden további 50 kilométer csak fillérekbe kerül, 550 kilométer felett pedig egységesen 6400 forint a teljesárú, belföldi jegy. És összeállítható olyan trükkös útvonal - más kérdés hogy mégis mi a fenének - ami kicsiny országunkban jóval tovább kanyarog ennél a távolságnál.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 34.

    Egyetlen arcot ismerek csak Keszthelyen, nem is lett volna kerek a tegnapi kirándulás ott ha nem botlok pont őbelé. Bőszen kerestem a megfelelő helyet egy jó kis víztükör csillogásos - ellenfényes kép készítéséhez, amikor megszólalt mögöttem, hogy "Ja, jó objektívvel könnyű fényképezni" - ami önmagában ugye nem igaz, de üdvözlő szövegnek pont jó, másrészt meg remélem hogy jó is, mert tőle vettem négy napja.
    Végre megint két olyan talákozót sikerült lebonyolítanom, ahol a környék is érdekelt. Voltam már Keszthelyen, de csak osztálykirándulós-kastélynézős jelleggel, jóformán a partra sem mentünk le, igaz az egész Balaton nyugati csücske amolyan fehér folt nekem, Szigligettől Balatonberényig - egy pár évvel ezelőtti bringatúrát kivéve - szinte semmit nem láttam a területből, jól esett az ismétlés. Az igazi az lenne, ha a Keszthelyi-hegységet is bebarangolhatnám, no de hagyni kell valamit a következő alkalomra is, nem? A Balatonban egyébként sosem a tavat magát találtam vonzónak, hanem az őt körbeölelő tájat. Ezen belül Balatonfüred és Tihany a kedvencem, lehet mászni bőven, és a Panoráma is tökéletes több csúcsról is. Badacsony ebből a szempontból már kissé mostohagyerek, nagy csalódás volt hogy a kilátót a tetején nem a legmagasabb pontra építették, igaz olyan idétlen a hegytető (kb ez is a baj: tető, és nem csúcs), hogy egyszerűen nem is lehet normálisan elhelyezni.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 33.

    Jól figyelj, csak egyszer írom le, és azt is gyorsan mert sütök is közben.

    Tegnap Komárom volt, ma eredetileg csak Budapestig akartam menni, aztán Üllő lett belőle, visszafelé Székesfehérvárral (hopp, egy pohár Dreher) bolondítva. A Maestral egyik fülkéjében sikerült kifogni egy olyan útitársat, aki lába és táskája segítségével három ülőhelyet foglalt el sikeresen. Téblábolt is kint a folyosón egy önbizalomhiányos leány, hogy be merjen-e nyitni vagy ne - nem mert szegény, itt pattant el bennem valami.
    Németajkú volt az ipse, amúgy elég kultúrált értelmiségi arccal, az asszony magyar, de neki sem esett le hogy kicsit helytakarékosabban is terpeszthetne az ember, ezért a pofátlanul bámulós taktikához folyamodtam: néztem az ürgét. Az első egy-két perc kritikus ilyenkor: ha nekiáll olvasni, annyira belemerülhet, hogy felsülök. De nem, beszélt néha hozzá az asszony, ilyenkor kiszúrta hogy nézem. Amikor láttam hogy rám figyel, akkor egy pillanatra ránéztem a lábára, majd gyorsan vissza a szemébe. Majd a táskára, ismét a szemébe. Egyre jobban látszott rajta hogy baromira zavarban van.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 32.

    Mennyit változhat egy ember évtizedek alatt? És egy család? Egy nagyobb közösség? Vagy egy város?
    Miskolc lehet hogy nem fog soha jelentősebben megváltozni. Az csak kozmetikázás, hogy pláza van, sétálóutca van, lépten-nyomon felújítás meg építkezés van - a társadalmi struktúra, a közösségi szemlélet változatlansága, és a szintén, de nem kizárólagosan felelős gazdasági helyzet ötven év múlva is rányomja bélyegét majd a városképre. Itt is. Mert miskolciak, ne értsétek félre, nem szidok vagy ítélek meg én itt sem jóembert, sem a lakóhelyét, sőt tudom is értékelni a bájos részleteket amiket e változatos város nyújt. Csak megpróbáltam kissé a külső szemlélő nézőpontjából körbepillantani, és úgy érzem sikerült.
    Fél órával hamarabb érkeztem a találkozóra, gondoltam teszek addig egy kis kört a Szinva partján a kerékpárúton indulva. Az állomás épületéből kiérve egy aluljáró teszi biztonságossá az átkelést az amúgy nem túl forgalmas úton, használom hát. Az aluljáró lépcsőjén apró jelek árulkodtak arról hogy itt sem vagyok teljesen biztonságban, az én olvasatomban legalábbis a vércseppek elhelyezkedése és mennyisége alapján itt nem baleset vagy egészségügyi vészhelyzet volt. A patakpartra érve furcsa volt, hogy a víz konkrétan nem nagyon látszik, a méteres gaz segített a csuri patak privát szféráját őrizni.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 31.

    Tegnap Székesfehérvár várt, ma pedig Pécs ismét... amit egyáltalán nem bánok, mert szép város, és az ide vezető vasútvonal is kínál nézelődnivalót bőven. A találkozó pár perc alatt lezajlott, majd azonnal letettem tervemről miszerint maradok még pár órát fényképezni. Először is nem hoztam magammal nagylátószögű objektívet, ami általános képekhez azért jobb mint egy teleobjektív. Másodszor pedig elég borongósba fordult az idő, később pedig némi eső is igazolta döntésem helyességét.
    Betértem hát a Római Kert étterembe, egy pohár csapolt Soproni gurult le míg elintéztem pár internetes teendőt, majd visszabattyogtam a vasútállomásra, "ennivalót kell szereznem" hátsó gondolattal. Nem voltam éhes, de csaknem három óra az út Kelenföldig és egyáltalán nem biztos hogy ott lesz időm kaját venni az átszállás közben, márpedig ha reggel nyolckor ettem utoljára, akkor este hatra itt katasztrófa lesz.
    Néztem a várakozó vonatot - van rajta büfékocsi. És mivel nemsokára megszüntetik a belföldi vonatokon a közlekedtetésüket, elhatároztam már hogy egyszer kipróbálom, milyen is az ebéd a vonaton. De ah, ez most nem az a nap, inkább uzsgyi a pár méterre levő kínaiba.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 1

  • Utazások 30.

    Nem mondtam hogy köszönöm, hanem csak egy félmosollyal és egy biccentéssel ennyit közöltem: "Ez az ország legfaszább restije", amire a bent ücsörgő két vendég lelkesen helyeselt, és a pultos lány is teljesen őszintének tűnő örömmel vette tudomásul búcsúszavaimat.
    Azért a legfaszább, mert naggggggyon hangulatos előteret varázsoltak a peronra, amolyan Rattan-szerű sötétbarna ülőgarnitúrákkal, ízlésesen kipárnázva alkoholizmusban érzékenyült valagunknak. Azért a legfaszább, mert a csapos csaj már a vallomásom előtt is jó fej volt. Azért a legfaszább, mert volt csapolt sörük a látogatásom idején. És azért a legfaszább, mert ez a sör Kőbányai lett, és most erre lehet nem indulsz be különösebben, meg is értem, mivel az üveges változatát amolyan kissé kommersz (habár finom) sörnek tartom, na de, barátom, na de: csapolt verziója valami fenséges.
    Szombathelyen vagyunk ám, édes.
    Egy találkozó csalt a városba, volt szabadidőm előtte megint, így vonatoztam kicsit Kőszeg felé. Nem volt egyértelmű hogy ez belefér majd, kis híján negyed órás késéssel esett át az IC-m a célvonalon, a csatlakozó kőszegi inga pedig tulajdonképpen nem is csatlakozó, azaz normális esetben tojnak mindenre, elég feszített menetrenddel közlekednek, ha menni kell hát megy. Most nem, megvárta a késett vonatot Budapest felől, így ötven méter futás után (hé, sportolok!) felcsüccsentem rá.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 29.

    Az állóképességet igénylő sportok, mint például a futás, nagyon nagy százalékban fejben dőlnek el, és ezt magam is megtapasztalhattam, igaz, sajnos eléggé régen.
    2002 őszén döntötte el az IBM, hogy Székesfehérváron felhagy a merevlemez-gyártással. Ez engem is érintett, kicsivel több mint két évig dolgoztam ott egy remek környezetben. Hiányoztak is a kollégák, de nem kerestem azonnal új munkahelyet, úgy döntöttem pár hónapig inkább magam boldogulok.
    A nyakamba szakadt szabadidő egy minimális depit is okozott a munkatársak elvesztése miatt, de inkább megannyi lehetőséget jelentett számomra, többek közt a tudatos mozgásra. Mivel kirándulni amúgy is szerettem, a kocogás/futás egyszerűen adta magát.
    Kis távokkal kellett kezdenem. Kicsivel, mert a fokozatosság fontos a mozgásban. És kicsivel, mert a rajtam levő extra ballaszt nem is tett volna lehetővé túl virgonc megmozdulásokat. A gyaloglós múltnak köszönhetően hamar felfejlődtem a napi 15-17 perc, azaz 3000 méter körüli futásra. És ami ebben a legszebb, hogy ebből tényleg napi rutin lett! Bármikor előhúztam ezt a távot farzsebből, jobban is éreztem magam, isteni korszak volt. Az viszont furcsa volt, hogy nem tudtam ezen túllépni.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 28.

    2004 tavaszán telefonos meghívást kaptam a Fejér megyei rendőrkapitányságra, némi mobiltelefonos adásvételes ügyeskedés miatt. Jól meglepődtem a meghívási technikán, de azonnal kapcsoltam, telefonszámot kértem az ipsétől ellenőrzési, majd visszahívási céllal - a mindenit, ez nem vicc. Na szerencsére nem lett nagy ügy belőle, tanúként mentem be, gyanúsítottként jöttem ki, ez szokványos... aztán nem lett említésre méltó folytatás.
    Pár hónap múlva ismét hívás. Komoly hang, név szerint engem keres, Fejér megyei rk., valami mobilos ügy, meghallgatásra kéne menni, én azonnal lefőttem. Eldadogtam az addigiakat, miszerint ezen már túl vagyunk, az ügy lezárva, ez itt most hogy, mi, merre? És erre a túloldal ledöbbent, majd kitört belőle a kacaj - egy volt munkatársam tréfált meg. Nem is sejtette mennyire beletenyerelt a valóságba, utóbb egymás hasát fogtuk a röhögéstől amint a betojt állapotomra emlékeztünk.
    Ennek köszönhetően azt hittem, hogy már rutinosan kezelem a telefonos tréfákat.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 27.

    Gondolkodtam már azon, hogy mégis mi hajtja a kirándulót, és a magamnak fogalmazott válasz erre annyi, hogy "tudni akarom, mi van a következő kanyar után". De ha ránézel a térképen a Szombathely-Püspökmolnári szakaszra, az csaknem 20 kilométer nyílegyenes vaspályát mutat, és nem hazudik, 2-3 méteres szintkülönbségek próbálják mindössze felizgatni az ingerszegénységtől bealudt utazót. Nem sok sikerrel, hiszen kilométereken terülnek el ezek a piciny huplik, csak akkor venni őket észre ha a vonat helyett a sétát választod és végignézel a síneken.
    Ma azért néztem végig rajtuk, mert volt szabadon több mint egy órám Szombathelyen egy találkozó és a vonatom indulása között, és - 16 éve, a még katonakoromban megtett hasonló útvonalon zajlott gyalogos túrám emlékére - inkább a vidéket választottam a város helyett, amiben partner volt a barátságos menetrend is.

    A GYSEV üzemelteti az északnyugat-Dunántúl vonalainak egyre nagyobb részét, és mondhatom, sokkal különb társaságnak tűnik ha a MÁV-Start az összehasonlítási alap. Rendezettebbek, tisztábbak az állomások, megállók? Észrevenni, igen. Pontosság?

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 1

  • Utazások 26.

    A Mecsek nagy kedvencemmé nõtte ki magát az elmúlt években. Az, hogy nyaranta a lábánál züllök egy hetet, csak elmélyítette viszonyunkat, ami 2000-ben kezdõdött. A barátaim felhívták figyelmemet az EFOTT-ra aminek akkor épp Pécs adott otthont, de én kissé bonyolítani akartam az odajutást, és egy olyan útvonalat választottam az utolsó néhány tucat kilométerre, amit azóta szertartásosan többször is bejártam, jellemzően tavasszal.

    Egy nap alatt is teljesíthetõ az út Abaligettõl Pécsig a hegyeken át, de ez inkább teljesítménytúra, hiszen meg-megállni nem nagyon van idõ. 10:26-kor érkezik az elsõ szóba jöhetõ vonat Abaligetre, és Pécsrõl 17 óra után kicsivel célszerû távozni ha nem szeretsz vadidegen helyeken éjszakázni (és nem vagy olyan szerencsés, hogy Budapestnél közelebb laksz).

    Elsõ alkalommal a vonatról lepottyanva kaptam némi meglepit is a nyakamba, a térképen megjósolt turistajelzés egy elég komoly dzsindzsásba akart bevinni az erdõ mellett. Kirándulóösztönömre hallgatva kivételesen letértem a javasolt útról, és az erdõben próbálkoztam - nini, egész jó földút, érzésre párhuzamos lehet az eredetivel, ezt választottam hát és nem is bántam meg, sokkal járhatóbb volt, ráadásul késõbb össze is folyt a turistaúttal. Fogalmam sincs hogy hol találkoznak, nem is érdekel, használom boldogan azt amelyik szimpatikusabb.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 3

  • Utazások 25.

    Úgy néz ki, idén nem lesz árvíz, a Tisza és a Zagyva legalábbis jó eséllyel nélküle csorogja végig az évet. Az, hogy itthon aránylag bőséges volt a csapadék, sokkal kevésbé befolyásolja ezt a jelenséget, mint az, hogy a határon túli vízgyűjtőkön mennyire volt egyenletes az olvadás. Nem is bánom, legalább nem lesz annyi szúnyog, igaz azt nem tudom hogy a hiányuk nem pancsol-e bele a tápláléklánc többi résztvevőjébe. Mindenesetre a terjengő posványszag nélkül egész jól elleszek.
    Mert igen, szeretek nagyokat kirándulni Szolnok térségében a rendelkezésre álló két folyó gátjain. Más választék nem is nagyon van, a bazi nagy Alföld közepén a sziklamászás amolyan csökkentett esélyű lehetőség, én meg amúgy is igazából csak addig szeretem a hegymászást amíg a két alsó végtaggal megoldható, így a folyómenti kalandozások nagyon bejövősek voltak. Azok lennének ma is, de ahogy egyre otthonosabban mozgok az ország többi részén, úgy jut arányosan kevesebb idő az őshobbira. Pedig egyszerű: pár szabad óra, egy távcső, meg egy liter fagyasztott ital (ami pont akkor fog ihatóra olvadni, amikor tényleg szükség van rá), és kész. Más folyók vonalának a felfedezését az "áh, unalmas" jelszóval vetettem el régebben, pedig ma már tudom, mind izgalmas a maga módján, csak neki kellene indulni.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 24.

    Szárliget elõtt kicsivel, Budapest felõl érkezve a jobb oldalon van egy sziklás dombtetõ, rajta kereszt, mellette pedig zászlórúd a magyar zászlóval. Magasztos látvány a vonatról ahogy lobog a szélben gyakorlatilag a semmi közepén, de a zászlók sorsa sajnos az hogy elõbb-utóbb felcsavarodnak a rúdjukra, mint ahogy most ez is itt, elég kókadt benyomást keltve.
    A kék háromszög jelzést kell követni felfelé, egy elég jól járható homokút indít fel egy vízmosásban. Majd jobbra kell bevetni magunkat a növények közé, vigyél magaddal botot ha nem te akarod összegyûjteni magadon a környék összes pókhálóját. A kullancsveszély mérsékelt, a fel-le úton összesen egy példány tapadt rám, de azt is még mászás közben fedeztem fel, nem túl gyorsak a srácok, bezzeg kamaszkoromban, Szolnok összes gyakornoka rajtam tanulta meg a kullancs kiszedését. A növények sûrûjébõl kiérve kevesebb a fa és több a sziklás lejtõ, bal kéz felé el is hagytam az ösvényt, néhány tíz méter innen csak a csúcs.
    A kereszt és a zászló tövében jó két méter átmérõjû kráter ül, és az alján vastag hamuréteg árulja el hogy itt szeretnek gyújtogatni a lelkes turisták. Hogy örülhet az erdész, jó hogy a zászló nem kozmált oda.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 23.

    Figyelem: nincs sok esély a lentiek megvalósulására a miénktől lényegesen fejlettebb országokban sem, így a fejtegetések pusztán szórakoztató célúak, ráadásul igazából inkább csak vonatbuziknak valók.

    A vasúti zónázó rendszer végletekig történő finomításának két fontosabb, talán járható útja van:

    1. Kiscsoportos közösségi közlekedés
    Az egyik legfontosabb technikai feltétel a motorkocsik méretének és tömegének a csökkentése, szélsőséges esetben egészen a személyautó vagy egy kisbusz méretéig, de ennek legfőbb akadálya pont a kis méret, ugyanis, mint az előző részben kiemeltem, meglévő infrastruktúrát kell használni, annak teljes (vagy akár fokozatos) cseréje sehol nem lenne lehetséges ésszerű költséggel. A meglévő infrastruktúra egyik jellemzője a vasúti pálya, felénk elterjedten 1435mm nyomtávval, valamint 5 méter körüli felsővezeték-magassággal. Belsőégésű motorral inkább ne is próbálkozzunk, nincs fenntartható jövője (nem vagyok elvakult zöld mielőtt megkapnám ezt a képembe), az akkumulátoros/napelemes üzem sem az igazi még, így a felsővezeték-rendszerre szükség van hacsak nem alulról kapják az áramot a járművek, ez kivitelezhető, de drága biztonsági beruházást igényel. Ezt a vonalat mindenesetre lehet hogy továbbgondolom később, mert ígéretes lehet.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 2

  • Utazások 22.

    Nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha kijelentem: Magyarországon a vasúti közlekedés és a hálózat erősen Budapest-centrikus. Vidéki nagyvárosok körül is felfedezhető a helyi koncentráltság, ez azonban gyakran a Budapest felé irányuló forgalomnak van alárendelve, ezen belül is az IC forgalom az elsődleges, minden más, nem kimondottan munkába járós járat kap kevésbé fontos státuszt - jó esetben. Ekkor ugyanis legalább szerveződik valami köré a közlekedés, rosszabb esetben jönnek a sehová sem illő, kaotikus részmegoldások, csomópontok, melyeken sehonnan sehova nem csatlakozó járatok futnak össze. Ez szerencsére nem feltétlenül vonaltopográfiai probléma, inkább csak hozzá nem értés, megegyezési hajlandóság (vonat-vonat, még látványosabban vonat-busz között) kérdése.
    Nézzünk azonban az egyszerűség kedvéért csak egy vonalat, amely kellően jól ellátott, zónázó vonatokkal is, és amely mentén azért jópár településtípus található, a Budapest-Szolnok viszonylatot, kiemelve róla néhány települést. Ha nem épp a térkép előtt ülsz, akkor:
    Monor, kb 18 ezer lakos, Budapesttől 38km
    Cegléd, kb 38 ezer lakos, Budapesttől 73km
    Szolnok, kb 75 ezer lakos, Budapesttől 100km.
    A zónázó rendszer megértéséhez vezető iskolapélda ez.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 21.

    Azt a mindenit, de jó szervező vagyok is én. Ma 6:31 és 9:10 között a következő hőstetteket hajtottam végre:
    - Felpattantam Győrben a pesti gyorsra
    - Komáromban cserebere egy ottani kollégával az alatt az ötven másodperc alatt míg állt a vonat
    - Kelenföldön szintén, de ez már lehetett egy perc is
    - Egy, a Keletitől tizenöt-húsz percre lévő irodaház portájára is eljuttattam némi motyót
    - A Keletibe visszaérve a postán sikerült feladni két ajánlott levelet
    - Ezek után még maradt is tíz percem a 9:10-kor Brassó felé tartó gyors indulásáig, melynek fedélzetére felpattantam.
    Az utolsó előtti pont azért különösen fincsi, mert ez a posta a forgalmassága mellett eléggé lassúnak tűnő személyzettel van verve, késtem ám már le vonatot utánuk. Ez mondjuk oda-vissza igaz, késett vonat is lepett már meg bezárt postával.
    Békéscsaba a cél, tegnap délután három óra előtt még szabadnap volt a tervekben, villámgyorsan esett be pár igény az útra, bárcsak minden ilyen egyszerűen menne. Kevés híja volt hogy nem durvult be még jobban ez a szombat, egy nyíregyházi találkozót is meglobogtattak pár napja, az visszamondásra került, de a vonatmenetrend tanulmányozása közben kiderült: lehetséges egy Győr-Békéscsaba-Nyíregyháza-Győr kanyar egy napon belül, de persze úgy, hogy nem csak ledobálok a vonatról ezt-azt, hanem rendesen kommunikálva, nyugodtan zajlanak a találkozók.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 2

  • Utazások 20.

    A jövő hétre kissé hektikusabb elképzeléseim vannak az utazásokkal kapcsolatban. Túlságosan beálltam a Győr-Debrecen viszonylatra kisebb kilengésekkel színesítve, azt már lassan állomásonként fel tudnám mondani mint hatodikban a Toldit, így a tervek szerint Egerrel, Szombathellyel, esetleg Kaposvárral színesíthetem a repertoárt. Kisebb megbotránkozást szült barátaim között amikor egy tervezett egri utat ottani sörözéssel akartam emlékezetessé tenni, ez most nem így fog megtörténni ígérem, turisztikai élménnyé nemesítem a kiruccanást. Eger után nem sokkal el kell látogatnom Pilisborosjenő határába is - ugye nem is kell említenem, hogy ott felépítették az egri vár mását (na jó, már a műholdképen is látszik hogy sokkal kisebb méretben) a fél évszázada összedobott filmhez? Látni szeretném mennyire sikeres az illúzió, állítólag elég jó, habár a kamerabeállításoknál azért bőven kellett trükközni hogy tényleg csak az látszódjon a képen aminek kell.

    Egy találkozóm alkalmával kaptam egy kvázi meghívást ( - Mehetek? - Jöhetsz... ) egy elhagyatott gáztározóba ami valahol a budai hegyekben van. Annál is inkább furcsa a meghívás szó használata, mivel az akció totál illegálban hajtható csak végre.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

  • Utazások 19.

    Régebben megfordult már a fejemben, hogy kocsmákról kellene tesztet írni, hasonlóan egy tavaly olvasott gasztrobloghoz, aminek a nevét/címét sajnos már elfelejtettem, de nyilván rátalálnék kis keresés után. Vagy ha nem is tesztet, de ajánlót leírást, elrettentőt, valamit. Én elég toleráns típus vagyok még ha az eddigiekből ez nem is mindig ment át, így az elrettentős részek nem az erősségeim, pláne ha olyan helyről van szó ahol sört kaphatok, tehát egy ruházati üzletet már könnyebben szidok. De oda meg nem megyek be, hacsak nem harsogja a kirakat hogy "Ajándék sör minden rózsaszín harisnya mellé!".
    Debrecenben a Nagyállomás közvetlen közelében három placc jöhet számításba: magában az épületben a resti, a toronyház tövében a Petőfi presszó (köszönet a 32-es busznak hogy odébb állt és le tudtam olvasni), valamint az ellenpóluson, a várakozó taxisok mögött a Filléres büfé, ez utóbbi lesz a főszereplő.
    Terasz van, de mivel egy elég forgalmas térre nyílik a kilátás, nem nagyon érdemes használni ha nyugit akarsz. A kinti csempén esedékes csúszásveszélyre kedves tábla hívja fel a figyelmet, szóval a vezetés konfliktuskerülőnek (felelősséghárítónak?) tűnik, jó pont. Belépve vegyülnek a különböző korok: nagyonretró székek, hozzájuk színben passzoló de újabb formavilágú asztalok, a pult régies hatású téglafal alapú, amiről viszont tudjuk hogy maximum évtizedes kort szeretne sugallni csak nem sikerül neki.

    Folytatás...

    Pdaw 7 éve 0

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.