Avagy hogyan lettem motoros. Még ha ezt a cuccot egyesek nem is igazán motorként tartják számon, illetve valójában ez a Surron kategória (ez a legjobb megfogalmazás), ami műfajt teremtett. MTB-nél több, egy igazi endurónál kisebb/kevesebb. És igen, fuj-fuj Amperrel működik, nem belső égésű motorral. Amikor megtudtam, hogy ilyen létezik, instant beleszerettem. Villanyrollerem csak azért volt, mert - azt hittem, hogy - más nem fér el itthon. Viszont a roller nem jó semmire. Egyenesen haladni, arra igen. Nem mondom, mókás dolog, én megszerettem, de nagyon gyorsan beláttam a korlátait és úgy voltam vele, hogy letojom, valahogy összehozom a kismotort, aztán majd ha már nálam lesz, kitalálom, hol tároljam.
Úgyhogy meglett, szép is, jó is. Talaria TL3000 (illetve TL45, mivel utcai), vagy MX3. Street legal verzió, tehát 3.5KW max teljesítményre és 45 km/h tempóra korlátozva. Mert egyébként 3KW állandó és 6KW maximálisat tud. Mondanom sem kell, hogy ugyanúgy ki van ütve belőle ez a korlát, mint valószínűleg minden másik létező darabban az országban. Már eleve így kaptam, mivel igazából használtan vettem, az Elektrorider tesztmotorja volt, amit utoljára feltettek a webshopba. Elsődlegesen úgyis terepre kellett, nem közútra. Az utcán meg nem akarok száguldozni, szimpla haladásra úgyis csak 40-nel használom (nem mintha enduro üzemmódban ennél gyorsabban mennék legtöbb esetben). Szóval 800km-rel kaptam az órában, minimál harci sérülésekkel, egy pár kiegészítővel, ami gyárilag nincs rajta, mint pl. kézvédők, értelmesebb lábtartók, első-hátsó cibáló és hátul az indexek/lámpák berakva az ülés alá, így nincs rajta az az egyébként is okádék és csak letörésre való ronda nyúlvány. Na meg 52t hátsó lánckerékkel, amivel ugyan csökkent a végsebesség ~75-ről ~65-re, cserébe majdnem 340Nm nyomaték jut a kerékre, ami elég bivaly. Bárhol elmegyek vele, bárhol felmegyek vele, maximum a fellazult út állíthat meg, ha elpörög a kerék. Vicces is, amikor 35-öt mutat az óra, de 5-tel halad az ember (volt ilyen) egy kaptatón.