Régóta szemezgetek a vízhűtésekkel, azonban a pénzem mindig másra költöttem. Mániám a csend, ami léghűtéssel az én konfigurációm mellett szinte elérhetetlen. Sok rendszert megnéztem, köztük a két legszimpatikusabb az Asetek Waterchill és a Zalman Reserator volt. Árban körülbelül ugyanott vannak, hasonló felszereltség mellett körülbelül 45-50 ezer forintért beszerezhetők a hazai kiskerekben. Én a Zalman Reserator Plus mellett döntöttem...



Hogy miért?

Nos, igazából lustaságból, meg a csendmániám miatt... Ezelőtt is Zalman hűtőm volt, tehát az alaplapot sem kellett kiszerelnem. Másrészt ebben nincs egyetlen ventillátor sem, a pumpa pedig zajtalan, tehát nyugodtan alhatok, tanulhatok a gép mellett.
Olvasgattam a netes teszteket, néhol dicsérték, néhol szidták. A PH! vízhűtés topicjában rettenetesen szar, full low-end cuccnak tartják. Ennek ellenére belevágtam!

A csomag és szerelés:

Hatalmas dobozban érkezik a nemkevésbé méretes rendszer. Gyárilag jár hozzá a radiátor, pumpa, CPU blokk, GPU blokk, 4 méter cső, áramlásjelző, gyorsszorítók, stb.
Az X1900GT videokártya köztudottan igen forrófejű, ezért nem mertem a gyárilag mellékelt GWB2 blokkra bízni a hűtést, rendeltem mellé egy GWB3-at.



A szerelés elég könnyű volt, aki rakott már fel bármilyen Zalman hűtőt, annak simán menni fog, de másnak sem okoz majd problémát. A kézikönyv szépen végigvisz a szerelés folyamatán, nyugodtan számíthatunk rá (életem első vízhűtését 2 óra alatt felszereltem, úgy, hogy közben még a hangfalrendszerem is átkábeleztem). A légmentesítés körülbelül 5 perc alatt teljesen végbement. Ezalatt megbizonyosodhattam róla, hogy a hűtő tényleg hangtalan.

Hűtési teljesítmény:

Bevallom, kissé félve kapcsoltam be a rendszert, hisz felemás értékelések születtek; egy kétmagos Athlon 64 és egy R580 együtt pedig igencsak kazánra hasonlít. A bootolás után jött a meglepetés: terheletelenül stabilan beállt a processzor hőmérséklete 28-29 fokra, nem mozdult el 45 perc alatt sem. A GPU emelett 30-31 fokos volt. Nem rossz, ahhoz képest, hogy ezelőtt milyen volt, ráadásul a ház szellőztetését egyedül a táp végzi.
Na igen, de egy ilyen gépet vétek nem játékra használni, jöhetett tehát az izzasztás, amihez a GTR2-t választottam, amivel egy óráig köröztem. A hőmérsékletek nem emelkedtek 43 fok felé, a GPU pedig 41 fokon állt.
20 perc pihenő után a processzor 36 fokos, a GPU pedig továbbra is 40-41 fok. Mindez hangtalanul.

Nekem tetszik a rendszer, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki ízléses, könnyen szerelhető és nem utolsósorban megfelelően erős vízhűtésre vágyik. Csendben...

Autóteszt sem volt még a Logouton, ezért döntöttem úgy, hogy megosztom családunk tapasztalatait erről a járgányról.

Előzmények: 1994-ben vásároltuk meg az első Primerankat, egy ötajtós, 1.6os piros változatot. 11 év alatt 170 ezer kilómétert tettünk bele, bármilyen meghibásodás nélkül. Elérkezett azonban a csere ideje, így megcéloztuk az autószalonokat. Mindenféleképpen japán oldalon akartunk maradni, de a Toyota Avensis bármely sarkon szembejön veled és a Mazda 6 esetén sincs másképp. A Honda Accord vagány ugyan, de a belső tér, a középkonzol túl rideg, így maradt a Primera. Természetesen turbódízel...

Sajnos saját képeket nem tudok közölni, így meg kell elégednünk a neten találhatókkal.

Külső: a kocsit delfinekkel reklámozzák, egyrészt a kecsessége, másrészt az okossága miatt. Ha a méreteit tekintjük, akkor egy bálna jobb lett volna, azonban a tervezők olyan jól végezték munkájukat, hogy az összhatás mégsem ormótlan.



Eleinte nem tetszett, de minél többet nézegettem, annál inkább sikerült felfedezni az apró részleteket és ma már gyönyörűnek tartom a kocsit. Amúgy az embereket megosztja, van akinek nagyon bejön, van aki csipőből elutasítja. Három karosszériaváltozat kapható:
-négyajtós: ez a legkonzervatívabb, egyben szerintem a legszebb
-ötajtós: azoknak ajánlható, akik szeretnének kitűnni a tömegből
-kombi: vagány ez is, de én nem kedvelem a kombi autókat

Belső: igen, ez az! Valahogy így kellene kinéznie egy modern, jövőbe mutató autó utasterének. Bár sokak szerint zavaróak a középre helyezett órák, szerintem egyáltalán nem így van.




A középkonzol és a nagy kijelző elsőre szokatlannak tűnik, azonban remekül kezelhető, minden fontos dolognak van külön gombja, a menüben pedig egy csimpánz is képes navigálni.

Összeszerelés, felszereltség: talán ez az autó legkényesebb pontja: az összeszerelési minőség. Miután a Renault megvette a Nissant, a márka minősége zuhanni kezdett. Talán most kezd újra magához térni a cég. Mindenesetre 20 ezer kilóméterig nem voltak különösebb zörejek még rossz úton sem, azonban egy 3000km-es erdélyi túra kirázta a lelkét, igy döcögősebb utakon már hallani néhonnan nyöszörgést, de ez nem vészes. Technikailag amúgy kifejlett az autó, bár kétszer már lefagyott a szoftver, rögtön indítás után.



A felszereltségre nem lehet panasz: automata klíma, 6 hangszórós CD (szerintem túl halk, de a mélyek is rendben vannak), 4 elektromos ablak, tempomat, xenon lámpa, tolatókamera (bizonyos helyzetekben hasznos tud lenni, hétköznapokon csak parasztvakítás), fényre sötétedő tükör, ülésfűtés, 6 légzsák, ABS és még sok minden más.
A klíma erős, a fütés is gyors és mivel automata, ezért addig nem önti rád a hideget reggel, míg a motor eléggé fel nem melegszik.

Menetteljesítmények: az autót leginkább egy hajóhoz lehet hasonlítani. Jó úton hangtalanul suhan, 80 km/h-nál hatodikba kapcsolsz és az 1.9 literes, 120 lovas turbódízel a legtöbb előzést megoldja. Autópályán 160-as tempóig halk a kocsi, utána kissé felerősödik a szélzaj. A 180-as sebességet könnyen tartja. Ha többre vágysz, akkor válaszd a 2.2-es dízelt, az 140 lovas, vagy a chippelést, ami garivesztéssel jár, de 155 lovasra izmosodik a kocsid (2.2-esnél 165-re).
Normál használat mellett 5.5 liter körül fogyaszt, hosszú távon 5 alá is megy a fogyasztás, autópályán 160-180as tempónál 6-6.5 litert eszik 100 kilóméteren.

Meghibásodások: a két lefagyáson kívül semmi. Egyszer kihúzódott egy kábel az ülés alatt, mert ásványvizet pakoltunk alá és hibát jelzett a rendszer, de a szervizben 5 perc alatt megcsinálták.

Végszó: az autó nálam 9/10-es értékelést kap, ezt az 1 pontot az összeszerelés minőségi miatt vesztette el. 10 évig tuti nem lesz új autó és ha cserélünk, akkor biztos, hogy újra a Nissanhoz megyünk. Hisz, ha egyszer beleülsz, nem akarsz kiszállni!

Egyre népszerűbbek a házimozi rendszerek és sokan a PC-jüket helyezik az otthoni szórakoztatóelektronika középpontjába. A nagy áruházakban már tízezer forint körüli áron dobják utánad a ''hihetetlen térhangzást és élményt'' biztosító 5.1-es, vagy 7.1-es hangfalrendszereket, már amennyiben ezeket bárki jóérzéssel hangfalnak, vagy rendszernek meri nevezni. Ha kipróbálod rögtön elmegy a kedved az egésztől: dobozhang, semmi basszus, hangerő nuku, ha mégis, akkor meg olyan érzést nyújt az egész mint ami rögtön elfüstöl.

Elmondható, hogyha valaki komolyan gondolja a házimozi építést PC-ből annak a hangrendszerre 60-70 ezer forintot rá kell költenie (ide még nem számítjuk bele a hangkártya árát, ami további súlyos ezreseket vesz ki pénztárcánkból).
Ebben a kategóriába tartoznak nevesebb gyártók középkategóriás modelljei (Creative, Logitech, AL, stb). Lépjünk még pár tízezressel feljebb, a 80-110 ezer forintos mezőbe. A gyártók nagyjából ugyan ezek, azonban komolyabb rendszereiket szerepeltetik ebben a kategóriában. Itt már nem ritka a minőségi 7.1, vagy a THX minősítés.

Mi is ez a THX? Nos, sokan varázsszóként dobálóznak vele, a szabvány (vagy inkább kitüntetés) története kissé megmosolyogtató. Az USA-ban a legendás Star Wars megjelenésekor a mozik hangrendszere eléggé elmaradott volt. Az igazi hangélményt (valljuk be, ebben a filmben a hanghatások fantasztikusak) csupán néhány mozi tudta biztosítani. Azok a mozik, amelyekben ilyen rendszerek voltak, megkapták a minősítést. Később ez a minősítés más ágakban is meghonosodott, nem kerülte el a PC-s rendszereket sem.

Akkor ugrás vissza a hangfalakhoz: én két versenyző között vívódtam: Logitech Z600 vs. Creative MW 550. A Z600 ebben az időben már nehezen volt beszerezhető (2005. decembere), valamint az én csőrömet bökte a gyártó is, a cég inkább kontrollerek terén jártas, ha ennyi pénzt adok ki, akkor inkább biztosra megyek, így lett a Creative a kiválasztott. Műszaki adatokat nem írnék, a legtöbb embernek úgysem mond semmit (nekem sem, én átlaguser vagyok), akinek meg igen, az úgyis tudja, hogy miről van szó.

Pár nap várakozás után meg is érkezett. Elvileg szép színes dobozban kellett volna jönnie, én azonban csupán egy rohadt nagy és rohadt nehéz kartondobozt kaptam. Hogy ez miért volt így, erre máig nem jöttem rá, de különösebben nem is firtattam a dolgot. Mindenesetre alaposan be volt csomagolva minden egység, sérülésnek, karcolásnak nyoma sem volt. Kapunk használati útmutatót (aki látott már távirányítót, annak nem jelenthet gondot 5 gomb nyomkodása), meg összeszerelési útmutatót is. Erre sincs nagy szükség, amúgy 3 és 5 méteres kábeleket kapunk a rendszerünkhöz. A távirányító csak vezetékes, ez a rendszer két hibája közül az egyik. A másikkal rögtön bekapcsolás után szembesülünk: az analóg zaj, magyarul a halk sziszegés a hangfalakból. Ha nem jól helyezed el a szateliteket (azaz túl közelre pakolod), akkor eleinte zavarhat, de később megszokod, vagy simán kikapcsolod, mikor nem hallgatsz semmit. A szatelitek amúgy szép nagy, becsületes darabok, a mélynyomó pedig kedves. Igazából eddig bárki meglátta meglátta, elröhögte magát, hogy ilyen marha nagy.

A gépemben csak egy sima Realtek hangkari van, ezt előre leszögezem. A tesztelést zenehallgatással kezdtem (mi másra vágyik az ember egy monitorba épített hangszóró után ). Hmmmm, gondoltam magamban, miközben remegett az üveg az ajtóban és az ablakban. Ez nem rossz. A padló is remegett... Szépen, kristálytisztán szól, igaz a maximális hangereje magasan az én fájdalomküszöböm felett van, hosszú ideig nem bírom hallgatni, mert cseng utána a fülem. Ez azért elmond valamit. Azóta zenét nem hallgatok hordozható eszközökön, egyszerűen nem tudom élvezni a tompa, dinamikátlan hangzást.
A tesztek 20 négyzetméteres szobában folytak.
Ennyit a zenéről, de hátra van még a filmnézés. Fantasztikus, szuper, istencsászár, leírhatatlan, azonban álljon itt egy példa. A gyűrűk urát először tévén néztem meg, a tv gyári beépített hangfalaival. Egyáltalán nem féltem alatta, igaz nem is túl félelmetes film. Megnéztem újra számítógépen és komolyan mondom, féltem. Olyan durván szól a rendszer. Háborús filmek alatt remegnek a falak (a szomszédok nagy örömére), ha egy bomba becsapódik. Az abszolút feeling azonban a Jurassic Park című film alatt jött el. Bizonyára emlékeztek arra a jelenetre, amikor remeg a föld, ahogy közeledik a T-rex. Na, kb. ugyanezt éled át ezzel a rendszerrel is.

Összességében nem bántam meg, hogy ezt a rendszert választottam, megérte a pénzét, csak ajánlani tudom mindenkinek. Ha már nem kapható, akkor vegyétek a 7.1-es Gigaworks S750et, az ennél is komolyabb szett, jobb távirányítóval, meg több szatelittel, keményebb mélynyomóval. A cikk lehet elfogult, lehet kritizálni, én azonban azt írtam le, amit egy átlaguser tapasztalhat, ha benevez egy ilyen rendszerre. Leírhatatlan, ez már tényleg mozi!

A UPS (Uninterruptible Power Supply – azaz szünetmentes tápegység) olyan eszköz, amely áramszünet esetén képes addig működtetni a számítógépünket, amíg el nem mentjük a munkákat és le nem állítjuk.

Szerves része egy akkumulátor, melyről körülbelül 10-15 percig képes üzemelni a számítógép, ennek ellenére nem érdemes ok nélkül használni, csak arra, hogy probléma esetén biztonságosan leállíthassuk a gépet.

Ezért nem ajánlott egyéb eszközöket rákötni, csak a gépet és a monitort. Lehetőleg mellőzzük a nyomtató és a szkenner rákötését.

Két fajtájukat különböztetjük meg: van on-line és off-line UPS. Az off-line UPS-ek az olcsóbbak, azonban van egy pici szünet, ami alatt észlelik, hogy megszűnt a hálózati tápellátás és átállnak akkus üzemre. Ez általában 16ms-ot vesz igénybe, ami egy érzékenyebb eszköznek problémát okozhat. Az off-line UPS-ek körében elterjedt az úgynevezett ,,vonal interaktív” tápegység, amely esetében ez a folyamat mindössze 6ms-ot igényel.

Az on-line UPS-ek nem szakítják meg a tápellátást egyetlen pillanatra sem, ezért jobbak az off-line társaiknál. Ezeknek is két fajtája van: párhuzamos és soros.

A párhuzamos UPS-ek esetében az akkumulátor és a hálózati feszültség egyaránt rá van kötve a kimenetekre, tehát az átállás nem igényel semmi időt, ha azonban a hálózatban feszültségingadozás lép fel, az értelemszerűen kihat a kimenetre, tehát a gépünkre is. Ebben az esetben a kimenet nem mondható függetlennek a bemenettől.

A ,,függetlenség” a soros UPS-ekben valósul meg. A gépet folyamatosan az akkumulátorról üzemeltetjük, amely állandó töltés alatt áll. Ez a legbiztonságosabb változata az UPS-eknek, a hálózat bármilyen hibája sem okoz fennakadást a csatlakoztatott számítógép áramellátásában.

Ha UPS-t szeretnél venni, akkor érdemes mérlegelni az árakat és a legjobban megfelelőt kiválasztani.

Az előzőekben leírtuk, hogy mi az a DirectX és milyen verziói vannak, azonban azt nem, hogy ezek között mik a különbségek. Tehát mi teszi jobbá a DirectX 7-et a DirectX 6-nál?

Általában azért adnak ki új változatot, hogy a rendszer felismerje az új grafikus kártyák erőforrásait, tehát képes legyen ezeket kihasználni, ezzel növelve a 3D-s teljesítményt és javítva a képi világot.

A DirectX 6 fő innovációja a bump mapping bevezetése volt. Ezzel a technológiával lehetséges egyenetlen felületeket létrehozni a tárgyakon, így növelve a valósághűséget.

A GeForce 256 óta a grafikus chipek azzal is könnyítik a CPU munkáját, hogy a különböző tárgyak generálásához szükséges számítások egy részét a GPU végzi a processzor helyett. Ez a transformation and lighting technológia, melyet T&L-ként rövidítünk. A DirectX 7 azért lett kiadva, hogy ezeket funkciókat kiaknázza. A DirectX 7-es kártyák: GeForce 256, GeForce 2, GeForce 4 MX, GeForce PCX 4300, Radeon 7000, Radeon 7200 és Radeon 7500.

A DirectX 8-al érkeztek a ma jól ismert Pixel és Vertex Shader effektek, még valósághűbbé téve a 3D-s képeket: a 3D-s objektumok sok száz, vagy ezer poligonból (háromszög, vagy négyszög) épülnek fel. Ezekre ,,húzzák” rá a textúrákat, megalkotva így a 3D-s elemeket. A Vertex Shaderrel a program képes megváltoztatni minden egyes poligon minden egyes vertexét (vertex: a poligonok csúcspontjai). A Pixel Shader programmal lehetséges minden poligon minden pixelét (azaz képpontját) megváltoztatni. Amíg ezek a programok meg nem jelentek ez nem volt lehetséges, tehát csak úgy lehetett a vertexeken és a pixeleken változtatni, hogy az az egész poligonra kihatott.

A DirectX 8.0-val a Pixel Shaderbe egyszerre 12 utasítást lehetett progamozni, ám ez a limit nagyon alacsony volt, így hamarosan megjelent a DX 8.1, ami a határt 22 utasításra emelte. Az ezt támogató kártyák: GeForce 3, GeForce 4 Ti, Radeon 8500, Radeon 9000, Radeon 9100, Radeon 9200, és Radeon 9250.

A képi világ további javításának érdekében jelent meg a DirectX 9.0, amivel már 92 utasítást lehetett programozni a Pixel Shaderbe. Minden GeForce FX kártya és a Radeon 9500-as szériától egészen az X850XT-ig DirectX 9.0-s.

A DirectX 9.0c pedig 65535-re növelte a Pixel Shaderbe programozható utasítások számát. Ezt a GeForce 6, GeForce 7 és Radeon X1*** sorozatú kártyák használják ki (valamint ennél újabb társaik).