Tervezgetem már egy ideje, hogy megörökítem azt a közel 2 éves utat, ami idáig vezetett. Tehát álljon itt a Giulia Q-hoz vezető út krónikája.

Mégis inkább 2015-tel kezdeném a történetet, hogy meglegyen a kontextus. Akkoriban az első autómat kerestem. A terv az volt, hogy veszek egy kisebb, járkálós autót 1-2 évre, majd ha gyűlik egy kicsit a pénzem, veszek valami rendes méretű, komolyabb autót (értsd: D-szedán). Valamiért a Fiat Punto-kat nézegettem nagyon. Lehet, hogy már tudat alatt már akkor is az olasz vonzott, pedig nem igazán volt preferenciám. Meg is néztem 2-3-at, majd betérve egy közeli kereskedésbe ("nézzük meg mit árulnak ott"), egyből megfogott egy 147-es Alfa. Nem ismertem a típust, a márkát sem igazán a sztereotípiákon túl, de nem szoktam túlaggódni a dolgokat. Éreztem, hogy ez kell, nem futottam felesleges köröket. Az autó végül tökéletes példája lett a nyugatról behozott bontószökevénynek, folyton szervizbe hordtam, de amikor jó volt, akkor olyan élményt adott, amit nem tudtam elfelejteni.

Eljött ez a nap is. Egy örökkévalóságnak tűnt a várakozás. De végre, jó egy és háromnegyed év eltelte után itt van. Az adás-vételi szerződés aláírva. Az előleg elutalva. Lesz egy Giulia Quadrifoglio-m.

Egyelőre ennyi. Kicsit kiélvezem még a pillanatot, aztán lehet egy következő blogban írok az ide vezető útról. Hosszú volt és kalandos, tele érzelmi hullámvasúttal és bizonytalansággal, de most már vége ennek a szakasznak és egy új kezdődik

Vajon mi a válasz arra a kérdésre, hogy melyik manapság a legfelhype-oltabb autó márka? Szerintem vitathatatlan, hogy a Tesla. Bár manapság az elektromos autókról nem lehet higgadtan, tárgyilagosan beszélni, ugyanis egyből ideológia és hitvitába csap a dolog, leszögezném, hogy nincs ilyen célom ezzel a bejegyzéssel. Én mindig is nyitottan álltam ehhez a dologhoz és izgalmasnak találtam azokat a tulajdonságokat, amiket egy villanymotor dinamikája ad egy e-autónak.

Jó 10 éve, mikor a "belsőégésű vs. villany" ellentét még nem volt ennyire kiélezve és Tesla még éppen csak bemutatta a Model S-t, én elismerően nézegettem az autót. Tetszett a formája, jó megjelenése volt (ami a villanyautókról általában nem volt elmondható) és a sportautókat legyorsulós videók a youtube-on különösen érdekessé tették. Azóta viszont eltelt már egy jó kis idő, sok minden változott, de én igyekszem továbbra is ugyanúgy kezelni ezeket a dolgokat, függetlenül attól, hogy épp hova tolódnak a frontvonalak.

Több, mint 38 hétbe telt, de végre megérkezett az új magyar árlista az Alfa Romeo Giulia Quadrifoglio MY20 modelljére. Tavaly decemberre vártam, de aztán sokkal hosszabb lett ez az időszak. Szűk 9 hónap október közepe óta, amikor leállították az előző modellév rendelését. Ennyi idő alatt egy gyerek is megszületik.

Akkor nézzük is, mire vártunk ennyit. Izgultam, mert voltak rossz előjelek. Azt suttogták, hogy hatalmas drágulás jön. Akár 15%-os is. Ez azt jelentette volna, hogy az autó eddigi bő 24,5M-s alapára akár 28M-ról is indulhatott volna. Volt egy olyan sejtésem, hogy ez vállalhatatlan lenne és ezt ők is tudják.

Az árlista tegnap megérkezett és nagyon pozitív csalódás volt. Az autó alapára 24,58M-ról 25,19M-ra változott, ami egy 2,5%-os emelés. Ha figyelembe vesszük az inflációt és/vagy forint gyengülését akkor reálértéken nem is igazán változott az ára. Ez azért is meglepő, mert az európai piacokon 4-5%-ot drágult €-ban az autó.

Régóta tervezgetem ennek a posztnak a megírását, melyet az utóbbi évek egyik legizgalmasabb autója ihletett. Ez a poszt eredetileg Az álmok valóra válnak c. bejegyzésem folytatása lett volna. Azonban a múlt heti Update 1 posztban jeleztem, rövid-középtávon korrekciót eszközöltem a tervekben.

De miért olyan különleges ez az autó? Mitől más, mint a többi? Ahogy a művelt Englishman mondaná: What's all the fuss about?
Ezt fogom most körüljárni.

Először valami olyan címkiegészítést akartam adni a posztnak, hogy "- Elhalasztva", de az talán túl pesszimista lenne. Az előző posztommal (Az álmok valóra válnak...) egy sorozatot szerettem volna indítani, az volt a beharangozó, de aztán az élet mindig másként alakul. Ember tervez...

Már akkor is elindultak a találgatások, hogy vajon miről lehet szó, de ennek leleplezését a sorozatindító poszt után nem sokkal, decemberben vagy legkésőbb januárban akartam megjelentetni a következő résszel. Akkor kiderült, hogy még körülbelül negyedéves csúszás várható a tervekhez képest, így addig hallgatásba burkolóztam, úgy voltam vele, hogy majd megjelentetem akkor tavasszal és ott megmagyarázom a késlekedést is. Azonban most eldőlt - azaz eldöntöttem -, hogy a projekt csúszni fog.
Öröm az ürömben, ha mondhatjuk így, hogy ez nem rajtam múlott. Én a saját részemről elértem a feltételeket már decemberre, azóta a másik térfélen pattog a labda.

Egy jó fél évvel ezelőttig el sem tudtam volna ezt képzelni. Álmodoztam róla, sokat... de egy pillanatig sem fordult meg igazán a fejemben, hogy ez valósággá válhat és, hogy a fantáziálásaimban látott kép nem csak egy tovatűnő illúzió.

Már három éve, hogy ez az első gondolatom reggel, mikor kinyitom a szemem és ez az utolsó, mielőtt elalszom. És egyre közelebb van. Lassan már csak egy karnyújtásnyira. Magam is alig hiszem... és félek is kissé.
Talán valamit nem vettem észre, talán van még valami, amin elbukhat az egész? Mégis, egyre kevesebb lehetőséget látok egy váratlan buktatóra.

Nem álmodom. Ez tényleg megtörténik. Velem történik...

Imádom az életem.

Folytatás később...

Szeptember végén voltam Hernádi Zsolt, a MOL vezérigazgatójának az előadásán. Nagyon karizmatikus ember, jó meglátásokkal. Már 17(!) éve a MOL vezérigazgatója és Közép-Európa legnagyobb olajvállalatává tette a MOL-t. Érdekességképpen elmondta pl. azt is, hogy ők már Közép-Európa legnagyobb kávézó lánca is, a MOL kutakon lévő Fresh Corner kávézókban napi 28 ezer csésze kávé fogy. (Ugye ezt kezdik is már "kiszabadítani" a benzinkutak "fogságából", már megnyílt Pesten az első önálló Fresh Corner kávézó a Károly körúton).

Gyerekkorom óta rajongok a szupersportautókért. Autós kártyákat nézegetve vagy a Turbo rágó matricáit gyűjtve csorgattam a nyálam és álmodoztam arról, hogy egyszer egy ilyen autóban ülök. Jó pár évvel később, a tegnapi napon ez az álom valóra vált.
Egy ideje már nézegettem a kuponos, élmény-ajándék oldalakon a próbavezetéseket, de idáig nem szántam rá magam, hogy lépjek is az ügyben. Végül győzött a "mire várjak" érzés és elhatároztam, hogy befizetek egy vezetésre.
A tűzpiros Ferrari nyugodtan nevezhető a kategória ikonjának, így nem is volt kérdéses, hogy mit kell keresnem. Körbenéztem, hogy melyik a legkomolyabb modell, ami elérhető és így esett a választás a 458 Italia-ra.

Promo video
Sajnos csak youtube-ról lehet beágyazni, ott meg nincs fent.

Júliusban, a Metro 2033-as túrám során meg akartam látogatni az Osztankino TV tornyot is, azonban akkor, idő hiányában csak a kapuig jutottam. Akkor megfogadtam, hogy ha újra Moszkvában járok és lesz időm, visszatérek ide. Ennek novemberben jött el az ideje, így célba is vettem Európa legmagasabb építményét.

Mivel a metróról a VDNH-nál szálltam le, így még átsétáltam az Űrutazási múzeumhoz tartozó parkon, megnéztem a Naprendszer emlékművet. Háttérben az Űr Meghódítói emlékművel, amit nehéz már messziről nem észrevenni.