Egy jó fél évvel ezelőttig el sem tudtam volna ezt képzelni. Álmodoztam róla, sokat... de egy pillanatig sem fordult meg igazán a fejemben, hogy ez valósággá válhat és, hogy a fantáziálásaimban látott kép nem csak egy tovatűnő illúzió.
Már három éve, hogy ez az első gondolatom reggel, mikor kinyitom a szemem és ez az utolsó, mielőtt elalszom. És egyre közelebb van. Lassan már csak egy karnyújtásnyira. Magam is alig hiszem... és félek is kissé.
Talán valamit nem vettem észre, talán van még valami, amin elbukhat az egész? Mégis, egyre kevesebb lehetőséget látok egy váratlan buktatóra.
Nem álmodom. Ez tényleg megtörténik. Velem történik...
Imádom az életem.
Folytatás később...