Pár évvel ezelőtt csináltam egy kis összevágott videószösszenetet a Stargate epizódokból.
SG - 1 és Atlantis egyaránt. Próbáltam zenéz szinkronizálni alá, több - kevesebb sikerrel.
Nagyon más nem is érdekelt, ezért intro és outro nincs : )
Csak a vágásra, és a szinkronizálásra koncentráltam.
Szóval tessék high bass kíséretében nézni. Sajna nem a legjobb minőség, de akkoriban ez még nem számított.

Tessék, nézzétek :

Az M81-es galaxisspirál.

Természetesen a Hubble készítette ezt a képet. És ennél nagyobb képet, még életemben nem láttam, nem volt a 'kezemben' (a gépemen).
Valójában létezik, sőt, már én is csináltam nagyobb képet, mint az, amiről most szó lesz.
De az nem fotó, hanem corelben, vagy photoshopban összerakott grafika volt. Tehát nem egy 'fénykép'.

Akkor térjünk a lényegre. A Hubble által az M81-ről készített ultra nagy felbontású kép néhány adata:

Mérete: 689MB TIF
Felbontás: 22620 x 15200 pixel
A maximális, még hibátlan minőségben kinyomtatható mérete: 797,98cm × 536,22cm

Összesen 343.824.000 pixelből áll a kép. Ha jól számolom, akkor ez ~ 340 megapixeles kép!!!

Az ikszdé kötelező volt.

Nézzétek meg miért: [link]

Szal elmebeteg, de rendkívül kreatív és okos emberek!

Már régóta akartam csinálni egy ilyen kis teszt szerűséget.
Nem teszt, mert csak egy perces kis videó amit csináltam.

Ma vettünk egy Nokia 5800-t.
Ugyan azt a tipikus touchscreen problémát tapasztaltam, amit az iPhone után kijött összes touchsreenes készüléknél!

iPhone után egyszerűen idegesítő, amit ezek művelnek. Inkább Gesture screennek nevezném, nem touch-nak.
A telefon csak akkor reagál a képek lapozására, miután már rég elhúztam az ujjamat. Egyáltalán nem követi a kezemet. Csak érzi, hogy most jobbra tettem egy húzást. Majd utána reagál rá, váltja a képet. Tisztán látni, hogy nem egyszer csak úgy húzom az ujjamat, lapoznék, de semmit nem reagál, csak 3-4. re.

[/L]

Ezzel szemben az iPhonenál ráteszem az ujjamat és odahúzom a képet ahova akarom! Akár jojózhatok is vele... Egyből viszi a képet. Nem várja meg, hogy most merre akarom mozdítani. Ahogy mozgatom rajta az ujjamat a kép úgy mozog vele együtt. Nem beszélve arról, hogy nincs töltés idő. Egy másodperc sem.
A Nokiánál még szembetűnő volt, hogy regetegszer bejött egy almenü. A kép nagyítására meg hasonló. Pedig valójában csak a képeket váltogattam.

A Skyartec Wasp V3, egy középkategóriás 4 csatornás modell helikopter. De kezdjük az elején.

Mint minden ilyen történet, ez is úgy kezdődött, hogy már régóta szerettem volna egy ilyet...
Ismerős történet mindenkinek. A nagy lökést azonban 'no name' rc kisautós bejegyzése adta.
Újra elő tört belőlem a lelkesedés. Elhatároztam, hogy szerzek egy kis rc helikoptert.

Az egyik helyi boltban láttam egy szép méretes darabot. Meglepő módon ez egy lakberendezéssel foglalkozó áruház volt. Persze gondoltam, hogy nem lesz valami nagy durranás, de a 7000 forintos árat nekem megérte.
Elég gyorsan kiderült, hogy mégsem. Ezt a helit gyakorlatilag irányítani sem lehetett. Ha elérte a megfelelő fordulatot, akkor felszállt, és ment amerre a szél vitte. Azért eljátszogattam vele. 15-20 méterre is felvittem, persze utána nagyot csattant. Viszont meglepően strapabíró. A hajlékony műanyag rotor, gumi borítású. Felettébb hajlékony, így relatíve nehéz összetörni. A későbbiekben ki fog derülni, miért mondom azt, hogy nehéz.

Üdvözlet!

Igen, tudom, hogy már régóta nem vagyok diák. Viszont az élmény maradandó volt. És a következőkben azokat a tapasztalatokat szeretném megosztani, amik odáig vezettek, hogy megfogadjam magamnak: soha többé nem dolgozok diákmunkásként!

Mielőtt bárkinek az jutna az eszébe, hogy nekem biztos büdös a munka (bár szó szerint volt ilyen), el kell, hogy mondjam: Nem.
Soha se a munka nehézségével, keménységével volt bajom. Inkább a körülményekkel, és a diákok pofátlan kihasználásával. Mert ez a végkövetkeztetésem. A diákokat minduntalan, a végletekig kihasználják azért a minimális kis pénzért. Nem törődve semmivel, és senkivel. Gondolják, hogy a szerencsétlen tizenéves úgysem fog szólni senkinek, örül ha dolgozhat. Persze, ez sok esetben így van, de nem minden áron.
Kivételek mindig vannak. Az én élményeim tizenévesen egy diák-munka közvetítő irodán keresztül öltöttek testet. Tehát nem egyetemistaként bevállalt maszek melókról van szó : )

A kérdésem nem új keletű. És nem véletlen.
Egyre gyakrabban veszem észre, hogy az esti időjárás, több csatornánk, illetve a neten található előrejelzések tévednek. Sokszor nem is kicsit.

Az én tapasztalatom, és szem. véleményem alapján nagyjából 1-2 talán 3 napra előre tudjuk ma pontosan meghatározni az időjárást.
A heti előrejelzések igen gyakran tévednek. Sokszor volt már, hogy pont az ellenkezője történt.
Persze nincs ezzel semmi baj, elvégre az időjárás egy igen összetett rendszer, és high-tech ide, műholdak oda, nem könnyű mutatvány.

A kérdés viszont tényleg régi.
Nagymamám és nagypapám régen gyűjtötte az "Élet és Tudomány" című tudományos folyóiratot. Melyet egy szép könyv formában be is köttettek.
Talán 15 éves lehettem, mikor lapozgattam. Mindig is érdekeltek a régi ereklyék, tárgyak, hogyan látták régebben a világot és így tovább.
Ekkor találtam a szalagcímet egy 1945-ös Élet és Tudomány számban, ami úgy hangzott, hogy : "Mikor leszünk képesek egy hétre előrejelezni az időjárást?"

Mindig is tetszett a Winampban található MilkDrop vizuális effekt.
Régóta figyelgetem, szinte mindig megy. Persze, amikor valaki itt van nálam és beszélgetünk, olyankor inkább kikapcsolom, mert egy idő után mindenki azt figyeli. Nehéz levenni róla a szememet

Aztán egyszer jött egy elgondolás, hogy vazzeg ezek a képek nagyon jól néznek ki. Akár háttérképnek is elmenne. Így az ebből készült képekből 1-1 darab éveken át a hátterem volt.
Most újra előkaptam az ötletet. Mivel az akkor készült képek csak 1024x768-asok voltak, ezért nem nagyon alkalmazható ma már, mint háttérkép.
Ezért most bemutatok pár képet, amik akár absztrakt háttérképnek is kiváló. Legalábbis az én véleményem szerint.
Mivel még 4:3-as monitorom van, így a képek felbontása 1600x1200. De egy kis egyszerű vágással szélesvásznú monitorra is megfelelő lesz.
Szóval, akinek megtetszik valamelyik szabad a letöltés.
Az alábbi (számomra) csodálatos képeket az Astral Projection - Another_World című száma generálta.

Rengeteget szoktam TDU-zni. Már vagy 2 éve rendszeresen.
Persze csak offline. Egy jóideig vittem a versenyeket, különböző feladatokat, aztán beleuntam.
Sikerült már pár jó autót szerezni, így az elmúlt 1,5 évben csak kocsikázok.
A lényeg csak annyi, hogy száguldozok össze vissza amilyen gyorsan csak lehet, de semminek se szabad(na) nekimenni.
Már több, mint 12 ezer km-t kocsikáztam így le És még nem unom...
A rekorder nálam a Ferrari Enzo. ~ 8600km-t vezettem vele.

Egy idő után elkezdtem érezni az autót az utat, a sebességet. És sokszor olyan figurákat nyomtam le, hogy még én magam se hittem el. És azok nem reflexből, vagy mázliból jöttek, hanem egyszerűen tudat alatt éreztem, hogy itt most merre kell hogyan menni, mikor fékezni, mikor férek még be stb...
Aztán egy idő után megtetszett a zenéje. Legalábbis egy csatorna zenéje.
Elkezdtem figyelni, és egy idő után akaratlanul is ritmusra sikerült vezetni. Na most ezt biztos mocsok nehéz elképzelni, de nem tudom jobban megfogalmazni.
Nagyon durva, amikor pont a zenéhez illően, kiállásokra, beindulásokra jönnek a trükkök az autóval. Mondjuk egy ugratás pont amikor a szám a csúcspontjára ér stb...