A mai napon vételeztem egy új vinyót, mivel a régi már igen koros volt. Mikor betértem a boltba és kértem a cuccost, hozta is a haversrác az aranyost, de amint megpillantottam, megállt bennem az ütő. Kérdem tőle, ez milyen csomagolás akar lenni? A válasz rá: Ez ilyen. Hát mondom oké..

Hazafele azon pörgött az agyam, hogy egy ilyen kényes eszközt hogy a bánatba lehet ilyen semmilyen módon becsomagolni? A doboz hiányát még megértem, de hogy még egy nyamvadt levegőbuborékos bélés sem volt, az kicsit meghökkentő. Úgy is mentem haza, hogy végig pipiskedni kellet, hogy a táskában még véletlenül se ütődjön semmihez, elővigyázatosságból: A vinyó okés, de még mindig nem értem, mért kell ilyen semmilyen csomagolást adni egy ilyen cuccosnak?

Ma hajnalban lezajlott a 85. Oscar Díjátadó gála Los Angelesben. Részemről nagy várakozás övezte az eseményt, bármennyire is lázongok magáért az Oscarért. Tulajdonképpen ez volt az első Oscar, amit végig is néztem. 8-10 éve tizenévesként már megpróbálkoztam vele, de gyerek fejjel nem értettem és inkább átkapcsoltam a Cartoon Network hajnal 3kor kezdődő műsorsávjára.

Az Oscarról évek óta azaz a hír járja, hogy maga az esemény ritka unalmas. És épp ezért vártam annyira, mert a házigazda az a Seth McFarlane volt, aki híres arról, hogy meglehetősen erős humora van, ami az érzékenyebb lelkeknek már bizony sok lehetett.

Mint minden Oscar, a Vörös szőnyeg esemény volt a felvezető, azaz a vendégek giccses bevonulása az előadóterembe. Én az ABC közvetítését néztem és két riportert emelnék ki. Az egyik egy nagyon cuki, kb. 150cm magas hölgyike, aki mellett minden alany minimum trollnak nézett ki, és amikor a színész fejére közelített a kamera, akkor nem látszott más, csak egy elég magas ívbe nyúló kéz, végén egy mikrofonnal. Aranyos volt
A másik egy kopasz riporternő, aki jujj hogy nézett ki. Lehet szolidaritást vállalt Anne Hathawayel

Nem tudom honnét jött ez, de jobb felkészülni az invázióra. Szóval ideje beállni a sorba

Néhány perce ért véget a Playstation Meeting, amit nagy érdeklődés övezett.
Egy kérdés volt: Lesz PS4, vagy nem lesz? A válasz az hogy igen, de a Sony volt olyan kedves hogy nem mutatta meg teljes valóját az konzolnak. Gondolok itt magára az eszköz, fizikai létére.

2 órás volt az event, de néhány momentumot leszámítva dög unalom volt, a jó részeket kitömve vaskos marketing bullshit dumával... De azért volt pár érdekes rész. Kezdve azzal hogy a Sony nem igazán fecsérelte az időt, a 10. percben egyből ellőtték a PS4 nevet, így sokak nyugodhattak meg. Rá pár percre bemutatták a kamerának a konzol új kontrollerjét, a Dualshok 4et, ami pontosan úgy néz ki, ahogyan azt pár napja láthattunk, kiszivárgott képeken. Szó esett még a Gaikairól, illetve a szoros összetartás a Vitával.

Ez a kérdés a végett vetődött fel bennem hogy egyre közeledik az a nap hogy itt hagyom az országot és átcsomagolok külföldre. Nővéremék nyáron költöznek Londonba és felajánlották hogy hozzájuk költözhetek egy ideig, míg meg nem vetem a lábam ott. Ennek az egész folyamatnak egyik alapfeltétele az nyelvtudás. London esetében ugye az Angol. Eddig azt gondoltam magamról hogy viszonylag jól beszélem a nyelvet. Családból például én a legjobban. Viszont ez egy angol anyanyelvű ember esetén ez mennyire lehet hasznos?

Például ott van a nővérem élettársának az édesanyja. 1 éve él Londonban, egy mukkot nem beszél angolul, bevásárolni is úgy szokott hogy a boltba amit nem talál, akkor annak a terméknek a korábban vásárolt csomagolását mutogatja a pénztárosnak. Ez elég fura, hogy ezzel a tudással van munkája (takarítónő)....
De nem vagyok teljesen nyugodt. Az angolok például híresek fura akcentusukról, és ez aggaszt a legjobban, hogy egy éles párbeszédben e miatt nem fogok megérteni valami fontos dolgot, és kellemetlen helyzetbe sodorhatom magam, pedig ha már kiköltözöm és dolgozni akarok ott, nem lenne jó ha ilyen dolgok miatt sülnék fel....

Nos az a nagyfrancos helyzet van, hogy az én jóöreg gépem belépett abba a korba, hogy a legújabb játékokkal már nem igazán birkózik meg. Nagy szívfájdalmamra főleg nem a Crysis3al, így az amúgy is esedékes vérfrissítést ideje megejteni. Viszont a gépem tartalmaz olyan alkatrészeket amelyek nincsenek egy évesek se, így nem szándékozok teljes cserét végrehajtani, és talán olcsóbban is kijövök....

Íme a a jelenlegi konfigom:

Alaplap: ASRock N68C-GS FX
CPU: Amd Athlon X2 7850 BE
RAM: Kingmax 2x2GB DDR2 800MHZ
VGA: Gigabyte Radeon HD4650 1GB GDDR2
HDD: 500GB Hitachi Deskstar 7K1000C (napokon belül érkezik)
HÁZ: Cooler Master Elite 331,
CPU hűtő: Cooler Master Hyper TX2

Ezek közül nem kívánom kukázni az alaplapot (fél éves sincs), a HDDt, a házat illetve a CPU hűtőt.

Tehát a komponensek, amikre szemet vetettem:

CPU: AMD Phenom X4 965 Black Edition ~26k
VGA: ASUS Radeon HD7750 ~26k
RAM: 8GB Kingston HyperX Blue Edition - 1600MHZ DDR - ~14k

A következő írás nem tartalmaz humor elemet, kizárólag az színtiszta valóságot...

Adott két ember akik egy napon kénytelenek voltak elhagyni szülővárosukat és felköltözni a fővárosba, egy új élet, egy jobb élet reményében. A nagyváros megadta nekik azt, amit tud nyújtani. Életszínvonal javulást, új emberek, új kapcsolatok születtek, de a régiek sem vesztek el. Azonban az egyik embernek egy napon elege lett. Elege lett abból, hogy hogy évről évre költözniük kellett, mert nem volt otthonuk, csak albérletük ahonnan ha nem is minden évben, de minden második évben kénytelenek voltak elköltözi. Annyiszor váltottak lakhelyet 10 év leforgása alatt, mint több más család összesen egész életük alatt. E végett lett elege az egyik embernek, ám egy napon támadt egy ötlete.

Mi lenne, ha megadnának maguknak azt, amit évek óta mellőzniük kellett. Egy saját lakást. Egy kuckót ahol végre letelepedhetnek a sok évnyi vándorlás után. Az anyagiak bár nem engedték ezt teljes mértékben, de jött egy testvér, aki mindig mellettük állt és segített, és most is így tett. És hosszú tervezgetés és keresgélés után meglett, az ideális hely. Meg is szerezték maguknak.

Az előző 2 címlapos irományomra átlagosan több mint 4000en voltak kíváncsiak, mindkét cikk esetében pedig több mint 20000 kattintás volt, ami teljesen feldobott.
Köszönöm aki volt olyan kedves, és elolvasta ezeket

Szeretem a teát. Főleg az Earl Grey teát. Naponta több bögrével is képes vagyok meginni annyira szeretem. Alapvetően az itthoni felhozatallal nincs különösebb bajom, ám kaptam 1 doboz Earl Greyt, és egy Angol reggeli teát, amit itthon szerintem Yellow Label néven fut. (gondlom máshol is) egyenesen Londonból ami hát....
Legyen annyi elég, hogy amikor felszakítottam a bal oldali dobozt olyan erős illat csapta meg az orromat, ami más itthoni teáknál nem jellemző. Kár hogy csak nagyon ritkán juthatok ilyenhez.
Ezek után meglehetősen másként fogok tekinteni az itthon kaphatóakra, mert az biztos hogy ezek a teák feljebb tolták a mércét.