Nem, ez nem egy kihalóban lévő veszélyeztetett faj (bár kipusztulna az összes), akik hál' istennek kevesen vannak, mégis az az egy is elég. Nekem is kijutott egy ilyenből.
Adott egy hajnali munkahely ahová én járok. Nem nagy valami, mert az egészet lezavarom maximum másfél óra alatt, de nem is ez a lényeg. Viszont a hely ahol dolgozom magában foglal egy másik munkaállomást ahol már dolgoznak hajnalban. (nem nekünk dolgoznak, nem is abban a munkakörben). Azon a munkaállomáson van egy kiscsaj aki eleinte nagyon szimpatikus volt, de az idő múlásával kimutatta a foga fehérjét. Történt ugyanis hogy egy raktárból toltam ki egy elég nagy gépet, amit egy szűk előtéren át kellett tolnom, ahol hogy hogy nem, az a munkaállomás van, ahol az említett kiscsaj tevékenykedett. Helyszűkében elkerülhetetlen volt hogy az ajtót ne koccoljam meg kicsit, de ez elég volt arra hogy rámförmedjen a görény: Na most ha jobban meglököd azt az ajtót, és kitöröd az orromat, akkor én fogom a te orrodat kitörni. Így szólott a csaj, én meg köpni nyelni nem tudtam, de még visszaszólni se. A következőkben próbáltam élesen kerülni a kontaktot, ami hellyel közzel sikerült. Ha meg nem, akkor köszönni se köszöntem.

A következő írás önmagában nem ér meg egy címlapos írást, viszont mindenképpen ki adni magamból ezzel a készülékkel kapcsolatos érzéseimet.

No a lényeg az hogy idestova több mint fél éve használom ezt a készüléket. És bizony jelenleg úgy gondolom, hogy sajnos hiba volt ezt a készüléket választani. Nem azt mondom hogy rossz, mert egyáltalán nem az, viszont nagyon sok hibája van. Ezeknek a hibáknak az összegzését olvashatjátok.

Első, legfontosabb, és magát a telefont teljesen legyilkoló hiba az a szoftver. Gyárilag 4.0.4es ICSval jött tavaly November környékén. Akkor a ZTE azt közölte, hogy már készülőben van a JB. Márciusig mély kuss volt e témában, majd akkortájt a Szoftverfrissítő program jelzett hogy új frissítés elérhető. Megörültem hogy végre jön a JB, de koppant az állam. Nem JB, csak egy "javító" csomag jött a telefonra, ami nem hogy javította volna a telefont, inkább teljesen hazavágta azt. Hol is kezdjem. Ez a gyári ICS olyan mocskosan optimalizálatlan, hogy még a világ nem látott ilyet. Hol iszonyat fürge, hol viszont dög lassú. A programok random összesz*rják magukat stb...

Már azt gondolhatnám, hogy az életem során megszoktam, hogy soha semmi nem megy tökéletesen elsőre. Mégis, amikor a jelen posztban leírtakhoz hasonló dolog történik, sok esetben kedvem lenne az egész cókmókot úgy ahogy van lehajítani a 7. emeletről mérgemben.

A legfrissebb incidens a számítógépemmel történt. Pontosabban annak bizonyos hardvereivel. Néhány hete arra kényszerültem hogy VGA cserét keljek alkalmazni, ugyanis az előző HD4650es felmondta a szolgálatot, a bolt ahol vettem azt korábban, cseredarabot nem tudott biztosítani, így jóval olcsóbban tudtam hozzájutni a kártyához. Istenemre mondom, ennyit én még nem filóztam dolgon. Szinte minden szabadidőmben azon járt az eszem, mi legyen a jó választás. HD6670 vagy HD7750. Végül utóbbi mögött döntöttem az utolsó pillantban.

A szerencsés kiválasztott

Mostanában felfigyeltem arra mennyire sok Timelapse videót nézek. És minél többet nézek, annál nagyobb késztetést érzek arra, hogy szépen lassan belevágjak. Egyrészt mert szeretem a város, másrészt érdekel az egész technikai háttere, hogyan is lehet összehozni ezeket a gyönyörű alkotásokat. Mert az evidens, hogy ezek nem úgy keletkeznek, hogy kimész a rétre, fogod a telefonodat és videózol 10 percet. Egyszóval szépen lassan belevágok ebbe szerintem. Első körben jó lenne megtudakolni azt, hogy milyen technikai feltételek szükségesek. Milyen gép kell hozzá, milyen utómunkálatok szükségesek. Ezek mind-mind valamiért izgalmasan hangzanak nekem.

De hogy mutassak is egy példát, megmutatom a jelenlegi kedvenc alkotásomat, melyet az magyar multitálentum: Dancsó Péter munkáját dícséri. Ismerős lehet a neve a Videómánia sorozatból, de azért használtam a multitálentum kifejezést, mert a Videómánia epizódoknál, már csak a Timelapse videói zseniálisabbak. Íme a kedvencem tehát, ami ha szabad így fogalmazni, indította be benne ezt az egészet

Nagyon kockázatos művelet, és lehet hogy a gépedet is felemészti, de érdemes megpróbálni
Akinek sikerült a művelet jelezzen, mert akkor kipróbálom. Nehogy ráfussak egy újabb kamu jútyúb nerd videóra

Segítek mindenkinek!
Akinek kifogása van, innen olyanokat tud gyártani, amivel az egész életére megvan
Sok sikert!

Videó

Ez a tag mire várt? Mire számított? És az esernyő minek?

A videó megtekintéséhez Facebook fiók szükséges

Újra nosztalgiázós kedvemben vagyok, e tekintetben. Azon méláztam el, hogy hány telefonért csorgattam a nyálam, és tettem meg mindent (egyes esetekben többet is, mint ami a dologban benne volt), de végül sose lett az enyém. Gondolom mindenkinek van ilyenje, én összegeztem ezeket, és összejött egy szép tízes lista, így, ha nem bánjátok, bemutatom őket:

10. hely:
Motorola V3

Azt hiszem, ezt a telefon nem kell senkinek bemutatnom. A Motorola legszebb alkotása, a maga idejében döbbenetesen vékony, és hihetetlen elegáns készülék. Tényleg, ezzel megjelenni menő volt, nem csoda hogy naphosszat bambultam monitoron keresztül, és mire oda jutottam hogy Motorolám legyen, az élet a V3 helyett, egy V360at dobott elém. Hát igen, irónia.

Kell nekem is egy ilyen zeneszerető, ritmusérző négylábú

[link]

Ez pedig nem más mint a mostanság sokatt hallatott Észak-Korea.
Eddig New York volt a csúcson, a maga monumentalizmusával, és nonstop nyüzsgésével, de hallottam egy beszámolót milyen körülmények uralkodnak Kiméknél, és padlót fogtam. Hihetetlen ami ott megy: teljes elszigeteltség, agymosás a médián keresztül, személyi kultusz maximális jelenléte, és még sorolhatnám hosszan. A lényeg az, hogy ott messze Ázsiában azon a Korea nevezetű helyen, ott északon olyan lenne, mintha valaki egy üvegkalitkát húzott volna fel, és megállt volna az élet egy bizonyos ponton. Mondjuk ez a kép, nem erről árulkodik, de a nagy vezírnek mindent lehet

Lehet ez valami beteg perverzió a szélsőségek vonzásához (NYC a maga nyüzsgésével, és ÉK a totál ellentéte NYCvel szemben)

Persze ez jó sokáig a bakancslistán marad, mert New Yorkba is meglehetősen kemény bejutni (itt inkább az a lényeg, hogy duzzadjon a tárcád), míg Korába nem mindenkit engednek be, és akiket igen, azok megtisztelve érezhetik magukat.