Kezdő hobbisták rendszeresen kérnek tőlem összefoglaló szakirodalmat. Én alap szinten és magyar nyelven nem nagyon ismerek ilyeneket, így írtam egy rövid tárgymutatót, ami nyomán el lehet kezdeni utánaolvasni a dolgoknak. Ez a jövőben elképzelhető, hogy kibővül. Ha ismertek jó összefoglalót, linkeljétek kérlek a hozzászólások közé!
A számunkra új fogalmakat érdemes beírni a gugliba és rákeresni a képekre, hogy már az utánaolvasgatás előtt is legyen róluk valamiféle vizuális élményünk, így könnyebben megmaradnak az emlékezetben.
A torzításról, torzítások fajtáiról, hangminőségről:
hangminőség: alapvetően kétfelé szokás szedni, felbontásra és hangkarakterre. A felbontás az információáteresztő képesség (kb. a torzítás mértékétől függ), míg a karakter a színezés mikéntje (harsány, éles, lágy, puha stb.). Van olyan torzítás is, ami mintha több részletet adna a hanghoz, azonban ez hosszú távon fárasztó. Bővebben.
torzítás: Nem lehet számokkal elintézni, mert keveset tudunk a hallásról, így nem tudjuk, mit kellene igazán mérni ahhoz, hogy a hangminőség megállapítható legyen. Egy bizonyos szint alatt (kb. 0,1%) nincs szoros összefüggés a minőség és a torzítás között. A felbontással szorosan összefügg, de a hangkarakterrel nem. Több fajtáját is szokás mérni, a leggyakoribbak:
THD: total harmonic distortion, %-ban vagy dB-ben adják meg, és spektrális, vagyis a frekvencia függvényében mérhető. Ha egyetlen számmal adják meg, azt 1 kHz-en kell érteni. A torzult jelet Fourier-sorfejtjük (vagyis felírjuk szinuszhullámok összegeként) (FFT), majd az alapjelet levonva a maradék a torzítástermék.
THD+N: THD+noise. Sokszor a THD-t az eszköz zajával együtt adják meg, mert így könnyebb mérni. E mögé könnyű azt a naív feltételezést tenni, hogy a zajszint alatti torzítást úgysem hallani. Ezzel nem értek egyet, hiszen attól nem hallom rosszabbnak a hifim hangminőségét, ha pl. halkan búg a számítógépem ventillátora; az információáteresztés persze csökken (a halk részeket nem hallom ki). Ha azonban még ennél is halkabb, de a zenével korreláló hang (torzítás) jön a hangba, akkor megváltozik a hangminőség, pl. bántó és/vagy fárasztó lehet.
IMD: intermodulation distortion. 100 Hz-et és egy alacsonyabb amplitúdójú 7 kHz-et egyszerre adnak a készülékre és mérik a torzítástermékeket. % vagy dB, de csak szám szokott lenni. Spektrálisan mérve úgy értendő, hogy a torzítástermékek spektrumát nézzük. Mind a THD, mind az IMD a nonlinearitásnak a terméke, vagyis, hogy az aktív és passzív alkatrészek feszültság-áram karakterisztikája nem lineáris. Nincs szoros összefüggés a THD és az IMD közt, de általában, ha az egyik nagyobb, akkor a másik is.
crosstalk (=1/Channel separation): áthallás (=1/csatornaszeparáció), dB. Na most ez nem csak a sztereó teret rontja, hanem általában nem tiszta formában megy át a jel a csatornák között, hanem torzultan. Ez a torzításméréskor nem jön elő, hiszen akkor a másik csatorna csendes, de ha sztereó jelet hallgatunk és van crosstalk, akkor extra torzítás jön be. Forrása sokszor a helytelen NYÁK-huzalozás: több áramot azonos vezetéken húznak.
Egyéb dolgokról ld. még az imént linkelt cikket!
