Kezdő hobbisták rendszeresen kérnek tőlem összefoglaló szakirodalmat. Én alap szinten és magyar nyelven nem nagyon ismerek ilyeneket, így írtam egy rövid tárgymutatót, ami nyomán el lehet kezdeni utánaolvasni a dolgoknak. Ez a jövőben elképzelhető, hogy kibővül. Ha ismertek jó összefoglalót, linkeljétek kérlek a hozzászólások közé!
A számunkra új fogalmakat érdemes beírni a gugliba és rákeresni a képekre, hogy már az utánaolvasgatás előtt is legyen róluk valamiféle vizuális élményünk, így könnyebben megmaradnak az emlékezetben.
A torzításról, torzítások fajtáiról, hangminőségről:
hangminőség: alapvetően kétfelé szokás szedni, felbontásra és hangkarakterre. A felbontás az információáteresztő képesség (kb. a torzítás mértékétől függ), míg a karakter a színezés mikéntje (harsány, éles, lágy, puha stb.). Van olyan torzítás is, ami mintha több részletet adna a hanghoz, azonban ez hosszú távon fárasztó. Bővebben.
torzítás: Nem lehet számokkal elintézni, mert keveset tudunk a hallásról, így nem tudjuk, mit kellene igazán mérni ahhoz, hogy a hangminőség megállapítható legyen. Egy bizonyos szint alatt (kb. 0,1%) nincs szoros összefüggés a minőség és a torzítás között. A felbontással szorosan összefügg, de a hangkarakterrel nem. Több fajtáját is szokás mérni, a leggyakoribbak:
THD: total harmonic distortion, %-ban vagy dB-ben adják meg, és spektrális, vagyis a frekvencia függvényében mérhető. Ha egyetlen számmal adják meg, azt 1 kHz-en kell érteni. A torzult jelet Fourier-sorfejtjük (vagyis felírjuk szinuszhullámok összegeként) (FFT), majd az alapjelet levonva a maradék a torzítástermék.
THD+N: THD+noise. Sokszor a THD-t az eszköz zajával együtt adják meg, mert így könnyebb mérni. E mögé könnyű azt a naív feltételezést tenni, hogy a zajszint alatti torzítást úgysem hallani. Ezzel nem értek egyet, hiszen attól nem hallom rosszabbnak a hifim hangminőségét, ha pl. halkan búg a számítógépem ventillátora; az információáteresztés persze csökken (a halk részeket nem hallom ki). Ha azonban még ennél is halkabb, de a zenével korreláló hang (torzítás) jön a hangba, akkor megváltozik a hangminőség, pl. bántó és/vagy fárasztó lehet.
IMD: intermodulation distortion. 100 Hz-et és egy alacsonyabb amplitúdójú 7 kHz-et egyszerre adnak a készülékre és mérik a torzítástermékeket. % vagy dB, de csak szám szokott lenni. Spektrálisan mérve úgy értendő, hogy a torzítástermékek spektrumát nézzük. Mind a THD, mind az IMD a nonlinearitásnak a terméke, vagyis, hogy az aktív és passzív alkatrészek feszültság-áram karakterisztikája nem lineáris. Nincs szoros összefüggés a THD és az IMD közt, de általában, ha az egyik nagyobb, akkor a másik is.
crosstalk (=1/Channel separation): áthallás (=1/csatornaszeparáció), dB. Na most ez nem csak a sztereó teret rontja, hanem általában nem tiszta formában megy át a jel a csatornák között, hanem torzultan. Ez a torzításméréskor nem jön elő, hiszen akkor a másik csatorna csendes, de ha sztereó jelet hallgatunk és van crosstalk, akkor extra torzítás jön be. Forrása sokszor a helytelen NYÁK-huzalozás: több áramot azonos vezetéken húznak.
Egyéb dolgokról ld. még az imént linkelt cikket!
Olyan volt, mint egy rossz OPA. Nem tudnék példát mondani, mert még egy TL061 is sokkal jobb nála: az kellemes, hallgatható. Ez csak szól, de nem kellemes.
