Hirdetés

Megszületett:

[link]

Az első darabom. Dedikáltam Neki. Mintha nem is én adtam volna ajándékot, inkább ő segített megírni. Nagyon tetszett neki (: Ezek voltak a pozitív sorok*

Most jöhet a negatív. Mikor lesz már meg a másik felem? Miért maradok friendzone king örökké? Már annyira elegem van belőle. Tehetek én bármit, nem lesz belőlem soha, semmi. Lassan kezdem megszokni ezeket a csuda gondolatokat. Ami célom volt, kicsit megutáltam, ennek ellenére az van. Ami célom volna helyette, ami tetszik is... Nos, azzal pedig nem tudok foglalkozni, szülői ráhatás jótékony következményeképp. :W A fejem verem a falba. Vagy bennem van a hiba, hogy csak a hullámokat látom, a partot pedig nem? Ki tudja. Kezd elegem lenni már ebből az ötökös huza-vonából.

*ez egy fizetett hirdetés

Recorder-error

Ma elkezdtem életem első furulya-hangjait fújni... Hát, a gyakorlás kifújt mára (hehe :DDD), nagyon belefáradtam, amilyen törékeny, gyengécske ember vagyok. A ragtime darabom készen van, még egy kis formális adalék kell csak (kinyomtatni, beleheggeszteni a papírtokot, és belecsúsztatni a lemezt), és közeleghet a bemutató napja, várom büszkén, emelt fővel.

Ha a jogdíjakról tud bárki bármit mondani, illetőleg a szerzői jogokról, azt nagyon megköszönném. Lehet, hogy egy játék zenéje lesz...

Egy írományt kezdtem alkotni zenésztársaim megsegítésére, hogy passzív zenészből aktívvá váljanak. Valószínűleg felteszem ide is a COPY-t...

Ra-ra-ra RAGTIME!

Készen is van a "csoda" darab (: Még hat nap a bemutatásig!

Coming Soon

2013.05.17

Gépszíj 2

A számokra nem érkezett válasz senkitől, így nekiálltam kronologikus sorrendben felszórni őket a webre:

Íme a két mű:

https://www.youtube.com/watch?v=qrwkpYvF7QM

https://www.youtube.com/watch?v=VsAYLJRJEcs

Ma elkapott a gépszíj...

Ma valahogy nagyon belémvágott az ihlet. Ilyen nincs gyakran, és talán ez az első alkalom, hogy helyesen ki is tudtam használni azt. Bárcsak sosem érne véget ez az állapot!...

A felvételek még szerkesztés, utómunka alatt állnak, rátok hagyom, hogy mondjátok meg, melyik legyen az első, amelyik felkerül (:

Három felvételt készítettem ma, az egyik:

James Hill ukuleleművész darabja zongorára átírva, csöppecskét hiányosan:

[link]

A második Scott Joplin Pineapple Rag c. darabja

[link]

Vagy szintén tőle az Entertainer

[link]

Kommentben várom a válaszaitokat, hogy ki melyiket részesítené előnyben (:

Ééés... megint!

Tud valaki kottaszerkesztő progit szoftveres billentyűzettel? Mint a Sibelius 6! Nagy segítség volna! (:

Ugye pár napja megírtam ide a blogomba, hogy jó volna ismét szerelmesnek lenni... Nem is kellett rá sokat várnom, már belém is hasított a felismerés: szerelmes vagyok. Mindig "más" érzésem van, hogy majd ez lesz az, vagy majd mondjuk ez, de most ez az érzés elmaradt. Nemesen egyszerűen le sem bírom venni róla a szemem, megindul bennem minden pozitív, ha eszembe jut. Ma reggel elkezdtem írni egy légből kapott zenei ötletecske alapján egy ragtime darabot, és körülbelül egy oldalnyi kottát írtam. Neki fogom odaadni, ő fogja hallani legelőször. Nem is tudom, az egész olyan furcsa. Nem a Nagy Őt akarom, hanem Neki. Nem tudom, hogy ez jó hozzáállás-e, és azt sem, hogy jutok-e vele valamire... Meg úgy általában: Ő visszahúzódóbb, aránylag csendes, végtelenül kedves, és aranyos, erre én bejövök a képbe: A kétméteres szőrös jeti, akinek ennek tetejébe még nagy hangja is van, na meg szar poénjai...

Waiting for MY train...

Van egy olyan érzésem, hogy eleget dolgoztam, eleget tettem mára. Mára? Idénre. Most hátradőlök, és várom "a vonatom". Olyan érzésem van, mintha a munkám után az ellenszolgáltatás következne lassan. Furcsa érzés, le sem lehet írni :)

Liegend

Csend vesz körül, csak a laptop hűtőjének zümmögését hallom.Egy albumot indítok, kiválasztom az utolsó számot, lehunyom a szemem, és elárasztanak a gondolatok.

Nem kérek többet az egyedüllétből, szerelmes akarok lenni ismét (: . Az a baj, hogy ez be is jön, és megint sodornak magukkal az események a végeláthatatlan lejtőn, hogy a semmiből felbukkanó padlónak csapódjak, majd onnan napokig kászálódjak fel, hogy aztán leporoljam magam, lépjek kettőt, és újra megbotoljak.

Nem értek az emberekhez. Nem hangközökből, vagy skálákból, esetleg harmóniákból épülnek fel, hanem valami egészen másból, ami nem az én reszortom. Vágyom a társaságra, haverokkal lógok is eleget, zenélünk, ökörködünk, de akkor is kell egy barátnő. Nem is egy barátnő, hanem A BARÁTNŐ.

Alacsony, vékonyka, fekete, hosszú hajjal. 16 éves, másodikas gimnazista. Kedves, visszahúzódó, kivéve ha énekről van szó, akkor tombol, átlényegül, és a világ a lábai előtt hever. Igen, ő lesz az, ő, aki ismét elvégzi az idegeim ellen az aknamunkát, aki ismét kirántja alólam a szőnyeget, és aki ismét kihúzza az 1v1-meccs közben a vga-kábelt.