Történt egyszer, réges rég...
.., hogy az egyik tehenészlánnyal, aki nagyon édes, és tényleg rendkívül odaadó, lassan másfél-két éve éltünk kisebb-nagyobb harmóniában. Szoktak lenni olyan isteni veszekedések, de mostanság eléggé nyugodt a helyzet. A kapcsolatban fennáll pár örök érvényű probléma, főleg a szülők nézőpontja, illetőleg a távolság, meg a másik oldal szülei. Én igyekszem, de részéről nem látok sok igyekezetet. Néha úgy érzem a lelkem is kiteszem érte, de közben nem vagyok megdicsérve... sőt!
Na szóval, ebben a gyümölcsöző kapcsolatban éldegéltem, kertemben (-a toposz) a tudás és a fegyelem palántáit ültettem el, hogy később profitáljak belőle, majd megöntöztem a C1 ECL feliratú mogyoróbokrot, meg a NÉMET címszóval ellátott muskátliknak is adtam egy kicsi vizet. Ekkor valaki szólított a kapuból. Az egyik álmom volt az. Megmondta, hogy a másik tehenészlány mellett milyen jó dolgom lenne, mert sokkal közelebb áll egymáshoz a gondolkodásmódunk, a világnézetünk, a jövőről alkotott képünk, és emellett talán kicsit több lenne a közös témánk is.