Maggi forró bögre "illatos csirke ízű tészta"

Immedias res, egyből a közepébe: a csomagolás meglehetősen ijesztőpiros, cserébe nem kell rajta semmi információt keresni, egyből, minden fontosat az arcunkba nyomnak. Mi ez, hogy kell elkészíteni, és még egy szép képet is kapunk, hogy a reklámokban hogy néz ki a termék. Hogy ezt tudjuk-e reprodukálni házilag... nos, azt mindenki döntse csak el maga.

A zacskót kibontva megcsap a rízstészta jellegzetes szaga. Olyan erős, hogy szinte érzem, ahogy mászik utána a jóllakott kollégista a csomagolásból kifelé. Olyan ez kicsit, mint a kínai étteremből kicsapó ízesített keleti szél... csak szarabb.

A tészta kiborítása, és idegbajos tördelése után egy apró zacskóra is felfigyelhetünk. Vélhetőleg ez tartalmazza az ízekért, és illatokért felelős aromák gondosan kimért keverékét, ami hívatott elterelni a figyelmünket arról, mennyire tartalmatlan, és semmitérő jelen étkezésünk tárgya.

Kedves olvasgató Logoutosok!

Örömmel jelentem be, hogy egy magazin-jellegű blogolmányt teszek közzé, heti egy epizódos sebességgel. A részekben külömböző fajta, színű, szagú, és állagú zacskósleveseket, illetve félkész-ready-made fogásokat fogok bemutatni. A csodálatos gasztronómiai élmények teljes értékű visszaadásáért egy felemás értékelési rendszert dolgoztam ki.

A szempontok

- Mint étel index: erről nem kell sokat mondani, a szabvány, rendesen megfőzőtt, és elkészített ételekhez hasonlítás. Az anyag élvezeti értékére vonatkozik

- Mint zacskósleves index: ez nem a rendes, teljes értékű ételekhez hasonlítás eszköze, ez egy szubjektív index arra nézve, mennyire borzasztó az abrak a legborzasztóbbak között. Alig várom, hogy itt is "győztest" avathassak.

- Állag

- Íz

Tervezek még írni az elkészítés rövidke menetéről is. A mennyei mannát a csomagoláson található útmutató szerint készítem el, pontosan mért vízzel, és az eltelt időre is gondosan ügyelek.

Álmodtam egyet, amiért úgy éreztem, érdemes tollat - billentyűt ragadnom. Mai álmomban nem más volt mellettem, mint az élő legenda: Mark Knopfler. Egyszerűen valahogy úgy hozta a sors, hogy eltöltött nálunk pár napot, volt alkalmam megismerkedni vele, beszélgetni, és természetesen egyedülálló hangzásvilágáról faggatni.
A kérdéseimre kapott válasz persze nem ténylegesen a Mestertől jött, de történetének így reggel kicsit jobban utánaolvasva ezeket találtam:

"Mark 15 évesen kapta első gitárját, egy Hofner V-2-t. Tanárhoz nem járt, viszont rengeteg zenét hallgatott, kedvence az amerikai blues volt. Középiskolás korában több különféle együttesben is zenélt, többféle stílusban.
Bár alapjában balkezes, de gitárosként jobbkezesként játszik, elmondása szerint a nyújtásban sokat segített, hogy a bal kezének ujjai erősebbek, mivel akár két húrt is egy egész hanggal el tud nyújtani egyszerre. Egyedi ujjpengetéses stílusa állítólag egy véletlennek köszönhető, mikor 1973-ban Londonban egy éjjel barátaival zenélgetett, az egyetlen használható hangszer egy rozzant, görbe nyakú akusztikus volt, amit nagyon vékony húrokkal húrozott fel, hogy használható legyen, de még így se nagyon sikerült megszólalásra bírni, csak akkor, ha ujjal pengette - állítása szerint ekkor fedezte fel magának a saját későbbi stílusát. "

Aki olvasta az ezt megelőző írásomat a tegnapi napról, az átlátja a mostoha helyzetet. Nem állítom, hogy nincs rosszabb, de akkor, amilyen kondiban voltam, rendesen mellbevágott a dolog. A mai, viszont valahogymint egy villámcsapás, érzelmi fordulópontot hozott, a jó irányba Újra televagyok életkedvvel, energiával, ( na jó most pont nem, de ezt később...) és van értelme az életnek.

A nap első fontos pontja egy próba volt a holnapi fellépésünkre: nagy muzsikusok lettünk, az igazi helyi bandákkal egy színpadon űzzük az ipart. A srácokkal átnyálaztuk a darabokat, és közben kezemben a kölcsöngitárral, megfogalmazódott bennem valami:
A gitár a barátnőmtől van, a felszerelés többi része az édesapjától. Nem örülök, hogy az egész cuccból csak a kábel az enyém, de ugyanakkor nagyon örülök, hogy ilyen kedves, segítőkész emberek vesznek körül. Nem tukmálták, csak meghallották mi a helyzet, és olyan vasat kaptam a kezem alá... mint amilyenről mindigis álmodoztam. Egy régi Ibanez jazzgitárt. Pirosat.

Nagyon nagy dolognak kell történnie, hogy egy férfi elsírja magát. Nem egy-két apró könnycseppre gondolok, hanem olyan igazi, remegős, világfájdalmas hangulatra, ahol az ember úgy kívánja a szemére az álmot, hogy bár egy hétig ne ébredne fel. Sajnos ez most velem is megesett...De kezdjük csak az elején:

2012-t írunk, augusztus. Boldogan zárom a befőttesüveget a nyári fizumra.

2013-május: jön a nyár, semmi dolgom, ideje elkezdeni a jogsit (lekerül a kupak a befőttesüvegről)

2013-július: fellépéseim vannak, "kinőttem" a hangszereimet, elköltök a nyári fizumból egy csekély összeget hangszerekre, elméletileg még mindig elég a jogsira.

2013- augusztus: Látszik, hogy nem lesz sima pálya az első fizuból megúszni, nosza! Hozzácsaptam a második nyári adagot.

2013- december: Egy sikertelen vizsgám volt (én is balf*sz voltam, meg beteg is, etc.), és elértem a pénzem végét. Vettem pótórákat, és annyit, amennyi csak belefért - oktatói és szülői javaslatra - de mégis elbuktam.

Légy velem kedvesem,
Életem tavaszán,
Légy velem, értsük meg
A világ robaját!

Keresve, kutatva:
Mire jó az élet?
Óvva, ha egyikőnk
A rossz útra téved.

Légy velem, és hozd meg
Nyaram napsugarát,
Vigyázom, kedvesem
Lelked édes álmát.

Ne hagyj el, kedvesem,
Ha csípős is az ősz,
S a szőlőhegyen
Már nem vigyáz a csősz

Ne hagyj el kedvesem,
Ha a nyár elhaladt,
Nyílik még virágunk
Sok sárga lomb alatt.

Légy velem kedvesem,
Legyél a végsőkig,
Mikor az élet, ej!
Belőlem eltűnik.

Légy velem, ha a kín
Nem enged nyugtomra,
Légy, hogy legyen egy kéz
Mely a zsinórt kihúzza.

Mert nemcsakaz az egy,
Nem csak a békés vég
Amit köszönhetek,
Hanem a szerencsét,
Hogy életünk egybeköttetett.

És nem csak az élet,
Mely békés nyugtot ád,
Hanem szerelmed: én
Érzem, tudom, hogy vár
Minket újra, a halál után

Nem bírok elszakadni a következő felvételtől... Újra, és újra meghallgatok belőle pár számot...

Kedvencek: Daphné, China boy, J'suis pas D'ici (37.50)

Manoir de Mes Réves

Bevezető

Rengeteg oldalon olvasni külföldön a gitárhúrokról, rengeteg vélemény, ahány, annyi féle. Nem véletlenül, hiszen ahány zenész, annyi fül, mindenki más hangzásvilágot kedvel. Mielőtt belevágnék az első húrtesztembe, körvonalaznám az ízlésemet a klasszukis gitárok hangzásának terén.

Magamról, mint gitáros

Két éve játszom csak, ebből a második évemet töltöttem tanárnál. A klasszikus gitárok szele is csak ebben az évben csapott meg, de nevével ellentétben nem csak klasszikusok, komolyzenei művek előadására alkalmas a hangszer, kiváló latin, flamenco, és egyéb stílusokhoz is. Többek között ezért szerettem bele a nylonhúros gitárok hangjába. Játékom során többnyire flamenco stílusban játszom a hangszeremen, amihez a koppanós, éles magasak sokkal jobban passzolnak, mint a telt, vaskos mélyek. Sajnos klasszikus gitárok esetén szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy egy bizonyos árkategóriáig a gitárok "egyoldalúak". Ez annyit tesz, hogy vagy a mélyek aránytalanul erősek és teltek, vagy a magasak csilingelnek, vérszegény és tompa basszus mellett. A klasszikus gitárok ezen tulajdonságán különböző húrkészletekkel könnyen segíthetünk, előbb vagy utóbb mindenki megtalálja a hangszeréhez, és ízléséhez legjobban passzoló készletet. Mint már említettem, én a magasak híve vagyok, de nem veszem rossz néven, ha nem fogy el a gitár hangja, amikor a basszus húrokra kerül a sor.

yutyúb

Az élet pedig csodálatos Az övé akarok lenni! Újra és újra átölelni!

Az már csak rombolja az illúziót, hogy "MARSHAZANYOLCRA"