Húú de nagyon repül az idő és de nagyon nem fejeztem ezt be. Pedig talán érdemes volna rá.

Az utóbbi időszakban egy nagyobb változás zajlott le a magánéletemben, így felszabadult sok időm, amit valami hasznossal is el lehetne töltenem, így nem titok, hogy pár hete elővettem ezt is és elkezdtem vissza rázódni, majd agyalni a folytatást illetően. Nem igérem holnapra, sem a közeljövőben. Sőt, valószínűleg az eddigieket is átdolgozom. De ha sikerül, akkor érkezhet a folytatás és majd egyszer a lezárás.

Nem tudom, itt vannak-e még akik a korábbiakat olvasták. Remélem. Ha pedig ide találtál, de még nem, akkor addig is olvasd el az eddig elkészült fejezeteket.

Chapter 0

Szóval. Hogy is mondják? Stay tuned. Folytatása következik..

Chapter 0, Chapter 1 , Chaper 2, Chapter 3,
Chapter 4

Chapter 5 - Bezárva

Elkövettük a legnagyobb hibát, amit elkövethettünk. Miközben mindenki az ide érkező objektummal volt elfoglalva. Miközben mindenki azon foglalatoskodott, hogy megnézzük, honnan jött és eljussunk oda, senkinek eszébe nem jutott a közvetlen környezetünkben körülnézni, nincs-e esetleg társasága. Nos, volt. Greg és Meli pedig saját bőrén tapasztalhatta meg eme nemtörődömségünket. Egy újabb objektum érkezett a légkörbe, csak sajnos ezúttal emberi áldozatokkal is járt a dolog. A beérkező röppálya keresztezte a Webb aktuális helyzetét el is tűntetve ezzel a föld színéről és vele együtt az ott állomásozó űrsiklót is, a legénységével együtt.

Chapter 0, Chapter 1 , Chaper 2, Chapter 3

Chapter 4 – Kavicsok a tó vizén

Szombat este 10 óra körül jár. Szép tiszta az idő, a hőmérséklet kellemes, csupán lenge szél fújdogál. Dave-el kiültünk a ház elé és bámultuk a csillagos égboltot. Gyönyörű volt innen a hegyekből nézve, a lámpák zavaró fénye nélkül, a korom sötét éjszakában. Semmit nem tehettünk már úgy igazából, így csak vártuk az elkerülhetetlent, ezért úgy döntöttünk, kicsit megpihenünk.

Miközben kint üldögéltünk döbbentem csak rá mennyire másképp is alakult a nap, mint azt terveztük. Minden szanaszét hevert a kocsik körül, ott, ahol épp hagytuk. Enyémnek még az ajtaja is nyitva. Innen érzem azt a jellegzetes illatot, ami a kocsiból árad. Emlékszem, mikor megvettem is ez fogott meg benne. Olyan igazi oldtimer illat. Már ha egyáltalán van ilyen. Számomra volt.

Chapter 0, Chapter 1 , Chaper 2

Chapter 3 - Egy rögbi labda élete

Hatalmas mennyiségű adat volt, amit az obszervatórium távcsövei és a Webb átküldött nekünk, így hosszú percekbe telt az öregedő számítógépeinknek, míg értelmezhető képpé egyesítették az adathalmot. Szinte izzottak a gépek, ahogy dolgoztak, vele együtt pedig minket is vert a víz az izgatottságtól, hogy végre megláthassuk, mekkora bajban is vagyunk.

De elkészült, nekem pedig csak ennyit sikerült kinyögnöm:

-Központ, ezt nektek is látnotok kell…

Dave-el együtt meredten álltunk a monitorok előtt, közben egyikünk sem jutott szóhoz. Csak bámultam a szemünk elé táruló képet, de nem akartam hinni a szememnek. A felvétel homályos volt ugyan, rengeteg dolgot ki sem tudtunk venni rajta, de egy valami biztosan látszott.

Chapter 0 - Péntek

Chapter 1 - 2023

Chapter 2 – Csillaghullás

Némán, hallgatag álltam. Dave ijedten nézett rám, láttam, hogy beszél hozzám de nem hallottam őt. Soha nem éreztem ilyet, leblokkoltam, képtelen voltam mozdulni, vagy észlelni a külvilágot. Nem tudom meddig állhattam így, de Dave már nagyon izgatottan állt előttem, mire felocsúdtam a rémületből.

-Mi történt ember? Mi a baj? – hallottam meg végre a kérdését.

-Mikor tetőznek a Perseidák? - kérdeztem remegő hangon

-Ma éjjel – felelte – de ember, mondjad már, mi van!

-Baj.. – dünnyögtem, majd elindultam a ház felé

Talán sokan nem tudják, de a Perseidák hullócsillagai valójában azon apró törmelékek, melyek a 109P/Swift-Tuttle üstökös velejárói. És most jön. Jön? Mi az, hogy jön? Persze, volt egy számítás a 2010-es években, miszerint pár száz éven belül eltalálhatja a földet, de hol vagyunk még attól? Nem értettem, vagy nem is akartam érteni. Leroskadtam a fotelbe és néztem a telefonom, közben persze Dave meg még mindig nem értette, mi a bajom.

Chapter - 0

Chapter 1 – 2023

Bip-Bip-Bip-Bip

Ahh, fel kellene kelni, időben kell indulnom hogy odaérjek, de olyan nehéz az ébredés, mikor az ember végre aludhatott egy jót. Az viszont azért elég lökést tud adni, hogy végre a jól megérdemelt pihenésé lesz a főszerep.
Ki is pattantam az ágyból, tegnap már bepakoltam, mehetünk is. Vagyis, ácsi! Kávé nélkül nem megyünk sehova. Gyorsan fel is dobtam egyet, közben pedig bedobtam egy csomaggal a kocsiba is, hátha Dave nem hoz. Nekem kell holnap is, ha olyan buli lesz mint legutóbb, akkor főleg.

Elég hűvös van, kávéval együtt fel is ébresztett, de legalább nem olvadok bele a kocsiba, még… Tankolnom majd meg kell állni, aztán irány a hegy, 300 mérföld, de talán délutánra oda érek, ha nem lesz fennakadás. Gregor közben dobott egy SMS-t, hogy eljönnek külön, sok a cucc. Remek. Akkor kapcsolok is rádiót, be ne aludjak egymagam. Azt meg inkább meg sem említem már, hogy egy a földért küzdő csapat volnánk, de akik ahányan vagyunk, annyi kocsival utazunk... Bár a Mustáng volánjánál kicsit ironikus ezt felhoznom, mikor hegymenetben fél tank benzinem marad majd ott. Igaz tudjuk, ez már nem oszt, nem szoroz. 30 éve még talán lett volna jelentősége, ma már elkéstünk ezzel. Ez van, nagyobb gondokkal kell most szembe néznünk. De a francba is már, lazítani megyek, legalább most ne... Oppsz, telefon, azért az kell...

Tegnap egy novella alatt épp azt ecseteltem, hogy gondolkodtam egy Sci-Fi írásán. Fantáziám nagy, de az írói vénám nem tudom mennyire van meg. Megpróbáljuk. Itt egy kis bevezető, a story a fejemben a végtelenbe tart, nem tudom mennyire tudom átadni. Döntsétek el ti, aztán ha kell, jöhet a folytatás

Chapter 0 - Péntek

Nem tudom mivel lehetne már feldobni a hétköznapokat, hogy ne érezzem minden nap, hogy legszívesebben csak hazamennék, elfeküdnék és bámulnám a plafont. De lépjünk túl ezen, péntek van, percek kérdése és végre mehetünk haza. Mindenki tök boldog ettől, de aztán tényleg, hazamész és mit csinálsz? Melózol tovább vagy ülsz és unatkozol. Sebaj, péntek van. Az a péntek, most minden más lesz.

-Te Steve, jött a JPL-től mail, hogy át kellene nézni a hétvégi anyagiakat! Megtennéd?

Jó rég jártam erre, lehet ismét fel kellene venni a fonalat. Van is miről írni, úgyhogy azt hiszem nyitok egy új lapot és nekikezdünk a blogolásnak. Ismét.
Elég sokan lettünk közben, én is keveset járok fel, azt se tudom járnak-e még erre a régi arcok, de ha már a való életben is új fejezetet kezdtem, itt is belefér. De ezt majd később.

Így hajnalok hajnalán viszont nem jön a szó, így maradjon eme pár sor, mint megnyitó. Aztán jöhet a többi.

Egy szimpla kérdés:

Tételezzünk fel egy fénysebességgel haladó járművet. Ha felkapcsoljuk a "reflektort" az elején, látni fogjuk magunk előtt a fényét?

Már jó ideje Mini ITX alapokon építkezek, de a nagyon mini szintet valahogy sosem értem el. Túl sok a kompromisszum. Persze egy HTPC simán kihozható egy minimális dimenziókkal rendelkező házból. Egy videókhoz elegendő hardver nem igényel nagy grafikus kártyát, hűtést, és az energiaigénye sincs akkora, hogy 5-600W-os ATX tápokkal keljen ellátni. Tudom, tudom, ha minden igényt kielégítő, mindenféle dekódolást támogató HTPC a cél, akkor nem elég egy integrált GPU, de akkor is.

A gond akkor kezdődik, ha tovább akarunk lépni.

Minimális konfig, minimum ház, picoPSU. Én is ezzel indítottam. Egy Brazos lap(Asrock E350 M1) integrált mindennel, 2 Gb RAM, meg egy 1 Tb-os merevlemez belecsomagolva egy LCPower házba(1370BII LC90ITX). Mellé vettem egy lapost, ami a többi igényemet kielégítette(i5, GT750M, 8 Gb) a régi asztali gépem(erre már nem emlékszem) meg eladtam.