Az autóipar tragédiája

Kedves Olvasó!

Már az előző tesztem első fejezete sem az aktuálisan tesztelt autóról szólt hanem magáról az autóiparról és ez most sem lesz másképp. Ennek pedig a következő az oka. A világ minden iparának, szakmájának létezik egy olyan rajongó tábora amely többet lát egy adott termékben mint egy megoldás egy problémára. Vannak azok az emberek akik az ételre nem mint táplálékra hanem mint gasztronómiai élményre tekintenek. Vannak azok akik a focit nem testmozgásnak látják csak hanem az életük része, részben a saját identitásukat találják meg egy-egy csapatban és még sorolhatnám. És vagyunk mink, akik az autóra nem csak mint egy használati tárgyra tekintünk ami eljuttat minket A-ból B-be hanem szenvedélyünk az autózás. Imádjuk a motorhangot, az utcán sétálva meg tudjuk mondani, hogy a hallott motor hány hengeres, mi vagyunk azok akik képesek órákon át gyorsulási videókat és teszteket nézegetni, és akik napjában többször összeállítják az online konfigurátorokban az álomautójukat. Mi vagyunk azok akik az autóipar fejlesztési irányát egyengettük azzal, hogy mire költöttünk és mi vagyunk azok akiket az elmúlt több mint 100 évben az autóipar olyan csodákkal ajándékozott meg amelyekért örökre hálásak maradunk.

Sokat szoktunk beszélgetni egyik jó cimborámmal a hajdan volt szép dolgokról, amibe mindkettőnknél beletartozott a felhőtlen és örömteli játék a számítógépen.
Emlékszem, hogy 10 évesen 1 óra játék, amit a szüleim engedélyeztek, az kb. érzésre 5 percnek tűnt és csak a szüleimnek volt számítógépe, az is csak egy irodai PC, volt így a lehetőségek igen behatároltak voltak és mégis..!
Sőt, visszább megyek. Kaptam egyszer egy leselejtezett PC-t, amin külön DOS és Windows is volt és volt rajta Sim City 2000 meg valami helikopteres játék, ahol pixel helik és ellenségek voltak. Ha a szüleim nem vették észre, órákat el tudtam velük játszani.

Aztán az első PC-mre a pénzt 2007-ben spóroltam össze. Gigabyte p35-ds4 alaplap, 2 db ddr2 memória, E8200 Core 2 Duo és a világsláger MSI 8800GT 1GB, amit ma is őrzök a nappalinkban. Úristen, ha nem voltak otthon a szüleim, volt hogy 4-5 óra játék úgy elszaladt, hogy észre sem vettem, hogy besötétedett.
És a legjobb az volt, hogy ezután úgy feküdtem le, hogy behunytam a szemeimet, újraéltem a kalandokat és azon gondolkodtam, hogy majd másnap milyen új kihívások várnak rám.

Ahogy én látom az európai helyzetet

Egy autót, ami ötvözi a jól bevált régit, a modern újjal. Ami nem szélsőség, hanem valahol az arany középút. Amiről sokan nem gondolnák, de egy ikon és ami egy olyan filozófia szerint készül, amivel valóban zöldebbé lehetne tenni a bolygót. Hölgyeim és Uraim a japán autógyártás egyik csúcsa, a Corolla legújabb modelljének bemutatása következik, előtte egy kis véleménnyel a jelenlegi autóipari helyzetről.

Régóta nem írtam címlapos cikket a Logout hasábjaira, de most van egy téma, ami nagyon régóta érik bennem. Több éve tervezgetem, hogy megírom és mint Gabriel García Márquez a 100 év magányt, úgy én is leültem is megírtam - majdnem egyben -. 😊

Mielőtt azonban magára az autóra térek engedjétek meg, hogy kiírjam magamból azt, ami évek óta gyűlik bennem a zöldségről, jelen esetben az e-autózás elfajulásáról. Akit csak maga az autó érdekel, már lapozhat is a következő oldalra.

Pár éve, talán már egy évtizede is várakozva tekintettem az e-autózásra mint egy kiegészítő alternatívára a közlekedésben, mivel számtalan hely van, ahol valóban hasznos és előnyösebb, mint a hagyományos autók: például a városi ingázás, belvárosban bóklászás, stb. Rengeteg gyermekbetegségtől szenvedett és szenved a technológia, de bíztam abban, hogy szépen kiforrja magát, megtalálja a helyét a piacon, jó kiegészítője lesz a robbanómotoroknak.

Egy jó kampány margójára

Miről szól ma a játékfejlesztés, mik az irányok? Igyekeztem összeszedni a teljesség igénye nélkül:
Openworld, loot, level up, multiplayer, grafika, remastered, HD edition, definitive edition, legacy edition, version 1-2-3-4-5 = ctrl+c 1 ctrl+v 2-3-4-5, DLC, skin pack, és sorolhatnám.
Egyszerűen nihilbe fulladt a játékipar nagy része és már csak nagyon kevés gyöngyszem van ami igazán tud valami újat, eredetit, kreatívat mutatni.

Ebben a kietlen és üres világban azt gondolom, hogy már egy jó single player, egy jó és lélekkel átitatott kampány is megér legalább egy blog bejegyzést.

Most vittem végig a Call of Duty: Vanguard-ot és egyszerűen emelem kalapomat a fejlesztők előtt.
Egyrészt van történet. Nem is akármilyen. Eredeti, izgalmas, fordulatos, változatos. Rengeteg scriptelt jelenet van, remek szövegkönyvvel.

Ebben a gyors elemzésben megpróbálom összeszedni azon faktorokat, amelyek hozzájárultak a címben szereplő termékek tartós készlethiányához.

Covid: A Covid vírus két okból is ludas. Az egyik közvetlenül a gyártást-tervezést érinti. Mivel egy világméretű pandémiáról van szó, ami mindenhol ott lehet és ott is van ezért különösen nehéz tervezni a logisztikával. Egy gyártósoron több tucat ember dolgozik egyszerre. Ha valaki pozitív lesz akkor megvan az esélye, hogy az egész sort leállítják. Nyilván ezt szeretnék elkerülni a gyárak emiatt rendkívül szigorú intézkedéseket vezettek be melyek viszont lassítják a termelést. Továbbá evidens, ha valaki vírusos kiesik a munkából így akár mind a termék tervezését, mind a gyártását lassíthatja függően attól, hogy melyik szakaszban dolgozik.

A másik ok pont az, hogy rengetegen nem tudnak üdülni menni, karanténban vannak, be vannak zárva. Ilyenkor hajlandóak vagyunk többet áldozni szórakoztató elektronikai cikkekre, mint általában és erre több pénzünk is van (feltéve ha nem veszítettük el az állásunkat) azaz a kereslet az utóbbi hónapokban rendkívül megnőtt. Erre nem lehetett felkészülni pláne nem úgy, hogy mint azt az előző bekezdésben írtam a termelést is érinti a járvány.

Harmad állásban gazdasági alapismereteket tanítok egy budapesti középiskolában.

Erről osztanék meg egy gondolatot.

A gyerekek csodálatosak a legtöbbet tőlük lehet tanulni az életben. Azonban ez a "faj", "élet szakasz" mint gyerek kezd megszűnni.

Minap utaztam a buszon és felszállt egy osztály. Csupa 10-12 éves. Két tábor volt. Az egyik a csicsergős rosszalkodó akik idegesítették az idős néniket, a sofőrt és legfőképpen a kísérő tanárokat. Ők voltak a gyerekek. A másik fele az osztálynak volt a "példásabbik" fele. Ők fej lehajtva - ezzel is jelezvén, hogy behódoltak a kor elvárásának - tanulmányozták azt a pokolgépet melyet a hőn szeretett Apple vezér Steve Jobs véglegesített és tökéletesített.

Ők már nem lesznek többet gyerekek de de sajnos ki kell mondani emberek sem. Ők nem tudnak majd egy párbeszédet fenntartani de lehet, hogy elkezdeni sem mert a való életben nehéz dobni egy smiley-t amikor megakad a beszéd. Ők már nem fognak önfeledten játszani az udvaron mert a mobil sokkal több hamis élményt ad mint a való világ. Ők már most digitális élményfüggők és ki tudja mi lesz velük a jövőben.

Nincs sok időm van játszani éppen ezért az esetek többségében a lineárisan végig játszható, jó sztorival megáldott alkotásokat szoktam pörgetni ahol heti 1-2 óra “munkával” is haladást lehet elérni. Nagy dilemma volt az RDR2, mivel a teszteket olvasva egy vontatott szimulátor lett ahol a rohanós végig játszáshoz is kb. 50 óra kell.

Végül úgy döntöttem, hogy mégiscsak egy Rockstar produkcióról van szó annyira szörnyű csak nem lehet. Megvettem és 3 hónappal ezelőtt belefogtam. Nem egy nagy horderejű döntés az életemben mégis az egyik legjobb…

Ez a játék tényleg egy szimulátor, az emberi érzelmek szimulátora. Ahogy megismerjük a karaktereket úgy látunk bele egyre jobban a lelki világukba, a múltjukba úgy tudunk velük egyre jobban azonosulni vagy elhidegülni tőlük. Nem hősök ők, teljesen normális emberek, akiknek hétköznapi gondjaik vannak, megoldandó feladatok minden nap. Minden nap átlagosnak indul és végül mi döntünk, hogy este a számadásnál hova húzhatjuk be a strigulákat.