Nejem pedagógus, szóval ő is, én is rálátok ezekre a dolgokra, viszont messze nem ez a legfőbb probléma, mármint hogy a szülő megvesz mindent a gyerekének, hanem az, hogy ezt azért teszi sokszor hogy ne kelljen vele foglalkoznia. Jómagam is mindent megadok nekik, már 9 évesen mindkettőnek olyan gépe volt ami sok felnőttnek sem lesz soha, de minden szigorú szabályokhoz van kötve egyrészt, na meg ugye egy családi kirándulás alkalmával nincs olyan hogy "de apa, hozzuk a tableteket is". Olyan szinten nincs, hogy nem is kérik, és ez a valami. Iskola idő alatt max. ha minden kész egy-két óra mehet, a többi családi szórakozás. Ahol nem teher a gyerek, vagy nem megélhetési célból jött világra általában így működnek a dolgok, bár az is igaz, utóbbi két esetben max. anyukának van pénze okostelefonra, műkörömre, a gyerek meg a nyári cipőjében megy az oviba télen. Ezek a gyerekek azok sajnos, akik az otthoni példát beviszik az oviba is már, nem lehet bírni velük, mocskos módon szólnak oda a pedagógusnak, majd viszik tovább még rosszabb formában az iskolába, és lesz belőlük végül..........ezt már inkább nem írom le. Megmondom őszintén, én inkább tőlük féltem a gyerekeimet, mint azoktól akik naponta játszanak is a gép előtt, persze a szülők által maximálisan odafigyelve.

Szerintem jól csinálod. Ha lesz gyerekem, tuti veszek neki mobilt és pc-t már 6 évesen, de vigyázok arra, hogy legyen több egyéb szórakozása, hobbija, szenvedélye, ne csak a kütyük!

Teljes megvonás, vagy durva korlátozás ezen a téren szerintem csak oda vezetne, hogy lemaradna a többiektől, illetve megromlana a szülő-gyerek kapcsolat.

Normális esetben szerintem nem gond egy kis kockulás, csak menjen a család együtt eleget természetbe, sportoljanak valamit, szerezzenek képernyőkön kívüli élményeket is.

Így van, és ugye ahol apuka is nagy játékos ott a gyerek sem maradhat ki úgysem
Persze nem is lehetne, mert mint írod is, egyrészt azt érezné másokkal szemben hogy neki nincs, ezért kerülő úton megoldaná, ami még rosszabb, meg ugye ma már ott tartunk (jó vagy nem jó), hogy már a tanárok is face - en üzennek, vagy azt mondják a gyereknek keressék meg a neten. A digitális világ ma már megkerülhetetlen, és a szülők kötelessége odafigyelni arra, hogy ez zökkenőmentesen menjen, de semmiképpen nem a gyerek kárára. Az okostelefonokkal vagyok úgy, hogy azt még nem kaptak eddig, és nem csak azért mert 11 évesek, hanem mert iskolában nem látom ennek a funkcióját. Oda nem való egyáltalán, elég egy sima kis telefon, hogy bármikor haza tudjanak szólni ha gond van. A suliban nem játszani kell hanem tanulni.

[ Szerkesztve ]

Egyetértek. Nem az a megoldás, h nem kapnak, hanem szabályozni kell a használatot... Szigorúan és következetesen.

"Az egyik a csicsergős rosszalkodó akik idegesítették az idős néniket, a sofőrt és legfőképpen a kísérő tanárokat. Ők voltak a gyerekek."

Az én gyerekkoromban még nem volt net, meg tablet. De, ha lett volna, akkor a szüleim boldogan adták volna oda, hogy "rosszalkodás" helyett, inkább azt bökdössem. Feltéve, hogy tudták volna, hogy mi miket műveltünk "rosszalkodás" címén. Az adott példára alkalmazva, mi úgy bosszantottuk volna a tanárokat, hogy megpróbáltuk volna elkötni a buszt. 12 évesen már símán tudtuk, hogy hol van az Ikaruson a lökhárító alatt az ajtónyitó gomb. Vagy, hogy hogyan lehet észrevétlenül cipősarokkal megállítani a metró mozgólépcsőjét, hogy dőljön a nép. Utólag visszagondolva, kizárólag az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy egyáltalán túléltem az első húsz évemet.

Samsung XCover 6 pro, Tab S7+ 5G

Örök dilemma, hogy korszerűnek, rátermettnek, (és/) vagy maximálisan a társadalomba illeszkedőnek neveld a gyermeked, (és/) vagy a saját értékítéleteid mentén magadnak, kvázi a későbbi támaszodnak. Talán van a lehetséges utaknak közös metszéspontja.

[ Szerkesztve ]

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

Ugyan én falun nőttem fel, de kb ezzel mi is így voltunk, csak ugye más dolgokkal rosszalkodtunk.

Ezzel együtt sokszor képtelen vagyok beszélgetést kezdeményezni, vagy fenn tartani, pedig az első 25-30 évemet inkább nagyobb társaságban töltöttem, mint otthon egyedül, vagy családdal, stb. Bár ez kedv, hangulat függő...

A technológia nem jó vagy rossz.

En támogatom, hogy igen is használják a gyerekek, de ÉRTELMES célokra/

Ehhez kell egy értelmes szülő aki megmutatja.
Tanuljanak kódolni, képet szerkeszteni, zenét gyártani, vagy nézzenek ismeret terjesztő filmet(XXX csak későbbi időszakban )

Minket a matek tanár tanított Pascal alapokra matek óra helyett, egy életre megszerettem magát a programírást, és igen hasznos, amikor Excelben kell problémát megoldani
Ha egy Batch file kell, tudom miként essek neki, stb.

Azt kell megtanítani, hogyan kell használni, és megkönnyíteni az eletet, így lesz idő másra is.
(Ezen a vonalon haladva jó pár órát beleölve, tökéletesítettem egy Excel fájlt munkára, így nem kell külön szenvedni minden marhasággal, hanem automatikusan megcsinál mindent rengeteg időt megspórolva nekem)

"Utólag visszagondolva, kizárólag az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy egyáltalán túléltem az első húsz évemet."

Hmm. Szinte szóról szóra ugyanez a mondat hangzott el nemrég egy munkahelyi beszélgetésben, hasonló témában Ha visszagondolok hogy én miket csináltam, hát aggódhatok rendesen a fiamért ha csak a feleannyiszor, feleannyira veszélyes dolgokba megy bele... mostanra értettem meg szüleimet.

Egyetértek abban is, hogy ha a gyerek egész nap a telefont bújja, az csak valaminek a tünete.

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

A mai gyerekekre(és felnőttekre is) messze a legnagyobb veszélyt a rengeteg képernyő jelenti.

Én egész nap a telefonomat bújom.

Na jó nem mert néha a tabletemet, e-book olvasómat és PC-met is. Ez annak a tünete, hogy nem bírom elviselni a buta embereket, persze munkahelyen valamennyire muszáj de a szabadidőmben se erőm, se kedvem nincs hozzá.

Első telefonom talán egy Siemens C35 volt kb. 14 évesen, első okostelefonomra 2011-ig kellett várnom. Facebookom nincs és nem is lesz.

Thanos was right.

"A mai gyerekekre(és felnőttekre is) messze a legnagyobb veszélyt a rengeteg képernyő jelenti."

Hozzászólások 19445 szakmai, 4945 közösségi, 2543 piaci, 6263 blog és lokál

Riszpekt és no offense, csak magas labda volt

Nem (csak) a képernyő előtt töltött idő mennyisége, sokkal inkább a minősége számít. Én 7 éves koromban ültem először számítógép elé, és kb. ottragadtam az elmúlt 30 évben, de mellette meg 10 évesen már fejből vágtam hogy a 1.44MB-os, ARJ-vel tömörített feldarabolt fájlokat milyen paranccsal kell egy lépésben összefűzni és kitömöríteni. Kb. ez határozta meg az egész jövőmet. Ha anyámék akkor azt mondják, hogy kelj fel a gép elől, mert azt se tudjuk mi az a dobozra kötött fekete-fehér TV ('93-ról beszélünk), nem tudom most mit csinálnék és hol tartanék. Ettől még szeretek természetbe járni, vannak offline hobbijaim, a számítógépet és az intenetet is én használom, és nem azok engem.

[ Szerkesztve ]

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

Én most vagyok 29 éves, amikor én voltam 10-12 éves, akkor is voltak "normális" gyerekek, meg volt a "példásabbik" fele. Én bevallom akkoriban a "példásabbik" kategóriába tartoztam, pedig 2000-2002-ben nem igazán voltak okostelefonok. A kategóriák mindig adottak voltak, csak az eszköz változott. Ez mind a szülők hibája, nem az eszközöké.

If you don't do it enough, nothing's gonna really happen.

No, igen. Emlékszem, hogy amikor a szüleim észrevették, hogy az apám 15 éve letárolt 125 -ös MZ -jének a kipuffogójára rá van olvadva a nejlontakaró (kicsit elhúzódott a motorozás és nem maradt időm megvárni, amíg kihül), akkor mit kaptam. Anyám sipákolására előkerült az atyai szigor, de valahogy az mégis más volt. Még a Matchbox-pálya műanyag sínje sem került elő (ez a durvábbnak minősített rosszalkodásaim büntetőeszköze volt) és apám szemében is láttam valami fura csillogást a düh helyett. Persze, ma már tudom, hogy akkor igazából büszke volt.

Samsung XCover 6 pro, Tab S7+ 5G

14 éves koráig nem adni kütyüt a kezébe??? Ma már a pár hónaposoknak is a kezükbe adják (akik már képesek fogni és tartan), pont azért, hogy ne kellejen a gyerekkel foglalkozni.
9 hónapos múlt a fiam, még a tv sincs bekapcsolva előtte és telefont sem adtunk még (szándékosan) a kezébe, hogy inkább azzal múlassa az időt.
De ha bekerül a bölcsibe, majd oviba, egy olyan társadalmi csoportba, ami már nem csak a családból áll, nem egy irányt mutat, hanem egy komplex, szerteágazóbbat nah akkor nem tudom mi fog történni.
Ettől félek, de úgy gondolom, hogy ott van a kutya elásva, hogy ha a szülő megmagyarázza mit és miért szabad és mit miért nem, akkor az már fél siker.
Azért ne felejtsük el, hogy ezek a "fejlődési szintek" azelőtt is léteztek. Érdemes azért visszagondolni, a szülők, majd a nagyszülők gyerekkorára.
Ha nem lenne fejlődés, előrelépés, akkor a mai gyerek is még mindig szalmából készült babákkal játszanának.
Úgy gondolom, hogy a gyerek megfelelő agyi szintjén, folyamatosan magyarázva, oktatva, folyamatosan adagolva kell ezeket bevezetni.
Én 17 évesen jutottam először mobilhoz, miközben másnak már 14 évesen is volt, azért ez is okozott számomra kellemetlen helyzeteket/nehézségeket.

Nem lehet nékem nagyobb tolvajom, mint aki az én időmet eltolvajolja!

A telefon képernyőjének bámulása alapszintű készségek kialakulásától fosztja meg ezt a nemzedéket, amiknek aztán az egész társadalomra nézve lesznek nagyon durva következményei.

- empátia hiánya (nem érzi, mekkorát rúg a másikba egy beszólással, kommenttel; legfeljebb egy szomorú smiley jön rá, nem látja élőben, ahogy összerándul a másik)
- türelem hiánya (azonnali visszajelzés kell)
- normális önértékelés hiánya 1. (már a millennial/Y alkalmazottak is úgy érzik, hogy mindenki vágódjon hanyatt tőle, ha elvégzik az alap feladatuk egy részét)
- normális önértékelés hiánya 2. (mindenki csak a pozitívat posztolja, és mindenki más pozitív posztjaihoz méri magát)
- saját élmények hiánya (nem az a fontos, ő hogyan érzi magát, hanem az, hogyan fog kinézni a poszt)
- FOMO
- figyelemhiány (nem tud huzamosabb ideig egy dologban elmélyedni, másodperceken belül jönnie kell a következő ingernek. A taszkváltás viszont az agyban is eltart egy ideig, a folyamatos váltogatásra összességében rengeteg idő megy el.)
- valódi kapcsolatok hiánya (Messengeren pötyögve sosem fognak olyan eszmecseréket folytatni, mint élő szóban. Nem is alakulnak ki olyan mély lelki megosztások.)

A tej élet, erő, egészség.

"- saját élmények hiánya (nem az a fontos, ő hogyan érzi magát, hanem az, hogyan fog kinézni a poszt)"

ez kb. életkortól függetlenül igaz, és főleg a buta embereket érinti

If you don't do it enough, nothing's gonna really happen.

Pontosan.

Azért néha kell a céltalan baromkodás is, amit el lehet tölteni kint az udvaron, vagy bent a lakásban, és akár a mobiltelefonokkal, számítógép előtt is. Egyszerűen jó az is, amikor összeverődik egy kis társaság, üccsi, kaja, mobil és megy a beszélgetés, a marhulás. Lehet ezt is okosan csinálni.

2024: nem lesz kegyelem a HMD-féle hulladékgyáraknak.

Persze hogy kell, nem is állítja senki az ellenkezőjét, de csak ahogy te is írtad, okosan. Emlékszem, amikor a gyerekeim játszottak a Duck Game - el nem is gondoltam volna hogy ennyire fel fogják majd idegesíteni magukat azon ki nyer, az a jó hogy egyből láttam ezt törölni kell a gépekről. Ezért is írtam, a szülőkön múlik szinte minden.

Ez így igaz. Amúgy teljesen egyetértek veled. Nem digitális nomádokat kell nevelni, hanem lehetőségként kezelni a technológiát.
Én tökre örülök, amikor a szegényeknél is van okosteló. A múltkor a putriknál láttam. Lehet hogy egész életükben csak hülyeségre fogják használni, de a lehetőség ott van a zsebükben, hogy kitörjenek, ha valaki esetleg megmutatja az utat. Ma digitális élet nélkül talán a nyugdíjasoknak terem babér.

2024: nem lesz kegyelem a HMD-féle hulladékgyáraknak.

Kicsi az esélye annak hogy a ....szülők gyerekei majd az okostelefon miatt lesznek valakik, éppen ők nem tudják mire is kellene használni. Okos anyuka is arra használja hogy azon face - ezzen, tegye fel az új profilképeit, és még lehetne sorolni. Ha otthonról nem tud semmit hozni egy gyerek nem sok az esélye hogy ki tudjon majd törni, de legyen úgy. Egem az bosszant nagyon amikor pl. testvérek is a face - en köszöntik fel egymást, azért a személyes kapcsolatoknak nem igazán tett jót ez a nagy digitális jólét. Reagálva az utolsó mondatodra, sosem felejtem el apám, aki úgy tudott magasra jutni életében hogy sosem értett a számítógépekhez ( kezdetben ugye nem is volt), elég volt az utánozhatatlan szakértelme. Volt amikor még így is lehetett, valahol ötvözni kellene a kettőt.

Azért erről már született kutatási eredmény. Ha a kölök böngészik, cseveg, akkor a finommotorikája majdnem úgy fejlődik, mintha kézírna. Ha viszont csak videókat néz naphosszat...
(Tipp: Ha Lakatos Jennifer még tizennyolc éves korára is funkcionális analfabéta marad, akkor gyerek korában vajon intellektuális kitörésre fog készülni szakcikkek olvasásával, vagy inkább videoklippeket és szépségtanácsokat fog nézni egész nap?)

A tej élet, erő, egészség.

Ezt nem tudhatjuk. Lehet nem lesz sok példa, de az esély ott van. Itt a fórumon is sok a funkcionális analfabéta, mégis olvasnak (igaz minek).

2024: nem lesz kegyelem a HMD-féle hulladékgyáraknak.

20 éves vagyok. 13 évesen kaptam az első okostelefonomat, azelőtt csak nyomógombos volt elérhetőségre.

Azonkívül csakis PC-televízió volt meg néha az o.társakkal való lébecolás. Már akkor "digitálisan" éltem, mégis tudok kommunikálni az emberekkel tisztelettudóan.

Sajnálom én is a lejtmenetet ami az én korombeli és nálam fiatalabbak művelnek, de persze kivétel van és én se vagyok szent, de nem akarok beállni a sorba és "díszbuziként" díszelegni.

Valami olyan amit Eastman írt csak nem a gyerekem címszó alatt, hanem saját magam kell úgy tartanom amit leírt.

Amúgy meg mit gondoltok, milyen lenne ha a tanulási forma könyvek helyett Tableten/Notebookon folyna "véglegesen"?

Lenne létformája vagy maradnátok a papír mellett? (Ha már iskolai téma is beleesik a blogba.)

Gyakorlati adalékok a tabletes iskolához (fiamék suliját folyamatosan tömi néhány nagy cég, mert az apuci gyereke ide jár):
- Ott állnak a polcokon, mert a tanár felelőssége, ha bármi történik vele.
- Egy-két év alatt elavul, ennél még a "tartós" tankönyvek is tovább bírják.
- Infobiztonsági és üzemeltetési szempontból agyrém: Frissítések, kölkök által széttúrt beállítások, internetkapcsolat stb.
- Kevés a használható magyar nyelvű app.
- A tanár (még az info tanár is!) jelentős informatikai elmaradásban van a kölkökhöz képest.
- A tableten (vagy monitoron) való olvasástól kifolyik a szem.
- És főleg: A magyar közoktatásnak a legkevésbé sem célja, hogy használható, naprakész tudást, vagy értelmes készségeket adjon át a diákoknak. Az oktatási anyagokat fejlesztők (OFI) is kb. a kontraszelektált legalja, aki egyetért a jelenlegi ideológiai iránnyal.

A tej élet, erő, egészség.

Az itt töltött időmet pont nem sajnálom, de az értelmetlen fb tekergetést igen.

Nagyon érdekes írás:

"mert a való életben nehéz dobni egy smiley-t amikor megakad a beszéd"
Dehogynem. Csak ma már ezeket a szociális viselkedéseket nem sajátítják el. Vagy csak nagyon kevésbé. De kis színesként lehetne nekik szólni, hogy a smiley egy a valós párbeszédben használt nonverbális kommunikációs mimikai gesztusból ered. Értsd: rámosolyog.

"A kérdés költői."

dehamégsem: Tari Annamária összes a youtubon.

"mit fog velük tenni."
MÁr nagyon sok ismeretünk van róla! Egyiksejó.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

"(#1) kolopele"

Én azt tenném hozzá, hogy itt a közös megismerés, tanulás, együtt levés lenne a cél. Ha apuka leül a gyerekkel számgépezni és együtt csináják, akkor lehet belőle sok is. De úgyse lesz.

Tanítani kell a gyerekeket ennyi. Foglalkozni velük, odafigyelni.
Nemrég még votl a duma, hogy az idősek nem értenek a géphez, ezért hozzányögni se tudnak. E ma már nem igaz. A mai 4-5 évesek szülei is már digitális bennszülöttek.

(#6) Eastman:

NOrmális esetben ez a dilemma marginális, nagyon kicsi a nincsmeccet rész.

(#15) Fr@nkieWilde:

Semmi gáz nem lesz. Óvodában nem lesz "szociális" nyomás, hogy mérnemgépezel? később már igen. Szal van még pár éved jáccani a gyerkkel. Fentebb írtam, hogy gépezhettek is, de legyen meg az
- együtt
- szülői felügyelet
- tanulás
- együtt töltött idő.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Szerintem én sem írtam mást. Az ember megvehet mindent a gyerekének, mindez csak pénz kérdése, de azt hogy törődjenek, foglalkozzanak vele, tanítsák, neveljék, szeressék, és még lehetne sorolni, nem lehet megvenni.