Sokat szoktunk beszélgetni egyik jó cimborámmal a hajdan volt szép dolgokról, amibe mindkettőnknél beletartozott a felhőtlen és örömteli játék a számítógépen.
Emlékszem, hogy 10 évesen 1 óra játék, amit a szüleim engedélyeztek, az kb. érzésre 5 percnek tűnt és csak a szüleimnek volt számítógépe, az is csak egy irodai PC, volt így a lehetőségek igen behatároltak voltak és mégis..!
Sőt, visszább megyek. Kaptam egyszer egy leselejtezett PC-t, amin külön DOS és Windows is volt és volt rajta Sim City 2000 meg valami helikopteres játék, ahol pixel helik és ellenségek voltak. Ha a szüleim nem vették észre, órákat el tudtam velük játszani.
Aztán az első PC-mre a pénzt 2007-ben spóroltam össze. Gigabyte p35-ds4 alaplap, 2 db ddr2 memória, E8200 Core 2 Duo és a világsláger MSI 8800GT 1GB, amit ma is őrzök a nappalinkban. Úristen, ha nem voltak otthon a szüleim, volt hogy 4-5 óra játék úgy elszaladt, hogy észre sem vettem, hogy besötétedett.
És a legjobb az volt, hogy ezután úgy feküdtem le, hogy behunytam a szemeimet, újraéltem a kalandokat és azon gondolkodtam, hogy majd másnap milyen új kihívások várnak rám.
Hirdetés
Persze nem voltam full kocka, mert mellette versenyszerűen teniszeztem, cserkészkedtem meg sok egyebet csináltam, de mégis soha nem volt bennem semmi rossz érzés azzal kapcsolatosan, hogy játszom, és sokszor nem is keveset. Ha volt egy jó játék (és régen ezekből nem volt hiány), az megadta a flow érzést. Az beszippantott, magával ragadott és teljesen átszellemített. És a vége szinte mindig katartikus volt.
Ez az, ami elveszett már egy jó ideje. Számítógépem sincs már vagy 4-5 éve, helyette jött a konzol, mivel arra a kevés játékra az is megteszi. Próbáltam ilyen-olyan-amolyan gépeket összerakni, hogy majd megjön az érzés, de az csak nem akart. Végülis mindig eladás lett a vége.
Mostanra ott tartok, hogy szinte lelkiismeretfurdalást érzek, ha leülök játszani, vagy ha azt nem is, egyszerűen unom a játékokat, pontosabban kevés olyan cím van, ami kicsit is le tud kötni.
Persze időközben lett egy csodás feleségem, már van egy picurka is és a velük töltött idő mindennél előrébb való és értékesebb, de azért egy héten mindig akad 1-2 óra, ami üres és velük sem vagyok, és egyszerűen már akkor sem tudom élvezni a játékot.
Egyedül a GT7-tel tudok úgy menni pár kört, hogy na ez jó mulatság volt.
Pedig az érzés annyira hiányzik. Mindig agyalok, hogy mi hozhatná vissza, egy új PC, egy GeforceNow előfizu, egy PS pro, vagy sokszor van, hogy leárazva veszek csak azért egy játékot, mert akkor megvan az érzés, hogy hú de jót fogok vele játszani, aztán nem.
Szóval itt tartok. Hiányzik a gyermekkor ezen része, de talán ez a világ rendje és fel kell nőni.
De egyszer régen olyan jó volt... 
