Sajnálatos módon egy idióta belehajtott a magdeburgi karácsonyi vásárba, ahol számos halottat és sebesültet hagyott maga után.
Korábban láttunk hasonlót Angliából, azt gondolná az ember, hogy a hatóságok mindenhol megtesznek mindent azért, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Sajnos megismétlődött, ami a hatóságok teljes impotenciáját rajzolja elénk.
Pláne úgy, hogy a Reddit szerint egy nem-német lány már korábban próbálta a hatóságok figyelmét felhívni az elkövetőre - sikertelenül. Erre többen is azt írták, hogy kamu, viszont állítólag a szaúdiak is legalább háromszor figyelmeztették a német hatóságokat, amelyeket minden egyes alkalommal figyelmen kívül hagytak - feltételezem, semmilyen szabályzatban nem volt leírva, mit csináljanak, ha a szaúdiaktól vagy magánembertől kapnak ilyen figyelmeztetéseket, így hát félretolták az ügyet.
A közelmúltban sajnos én is megtapasztalhattam, mennyire nincs a németeknél out-of-the-box gondolkodás, mennyire nem használják a fejüket, ha valami nincs leírva.
Dublinba utaztam Budapestről, úgy alakult, hogy frankfurti átszállással lehetett eljutni az ír fővárosba - mindkétszer a Lufthansa szolgáltatásait "élvezve" (csak megjegyzésképpen: prémium áron fapados szolgáltatás). Ha valaki nem lenne tisztában vele: a frankfurti repülőtér egy nagy nemzetközi hub, igen gyakori, hogy itt át kell szállni, hogy elérhessük úticélunkat. A gépem érkezése és a másik indulása között 1 óra volt az időkeret, ami már Budapesten elkezdett csökkenni, mert a gép késett, a pilóta tájékoztatása szerint Frankfurtban aznap reggel nagyon nagy köd volt, így ott minden érintett összegyűjtött legalább fél óra késést. Oké, ezzel nincs mit tenni. Frankfurt közelébe érve a Lufthansa alkalmazáse közölte, hogy esély sincs már a dublini járat elérésére, de úgy voltam vele, hogy azért próba-szerencse.
A gépen többen is voltak, akik csatlakozó járatra igyekeztek volna, ezért leszállás közben amikor utoljára elviharzott mellettünk az egyik stewardess, megkapta a kérdést: amikor leszálltunk, nem lehetne bemondani a hangszórókba, hogy csak azok álljanak fel, akik csatlakozó járatra mennek és még halvány esélyük van elérni azokat? A válasz rövid volt: nem.
Feltételezem, nincs leírva szabályban, hogy ezzel adott esetekben lehetne fokozni a user experience-t, így teljes a rugalmasság és az együttműködési készség hiánya. Ami egy ilyen repülőútnál még csak bosszantó, de amikor életekről van szó, bizony kritikus fontosságú. Nem tudom, hogy Merkelnek sikerült-e ennyire kiherélnie a gondolkodást a németekből, vagy ez a társadalmuk egyik alapvető vonása, ami már Merkel előtt is megvolt bennük, de ez most katasztrofálisra sikeredett és ezért emberek fizettek az életükkel.
(A dublini gépet végül sikerült elérni, utolsóként boardolva. Mint említettem, a frankfurti repülőtér egy nagy hub, landoltunk az A4-es terminálon és a B41-ig kellett körberohanni a gyalogjárdákat.)
Magyarországra repültünk és a kisebbik fiam berakta a táskájába a Batman-es fidget spinerjét. Ami kb úgy nézett ki, mint egy dobócsillag. Kellett is magyarázkodnunk rendesen. 
