Az 1999-ben megjelent Outcast máig a kedvenc játékaim között van a Deus Ex és a Witcher első része mellett. Az ünnepek alatt végre volt időm elővenni a 2024-ben megjelent második részét. A végigjátszás után összességében azt gondolom, hogy egy zseniális játékot hoztak össze a készítők, legalábbis ami a világot, a történetet, a karaktereket és a dialógusokat illeti. Ugyanakkor a játékmenetet tekintve nagyon vegyes benyomásaim voltak. A modernizációnak hívott lebutítás, a lélektelen, repetitív open-world elemek megjelenése, a mainstreamnek való erőltetett megfelelés... elszomorító látni, hogy hová jutott 25 év alatt a játékipar (tisztelet a kivételnek).
Az első rész sok szempontból is úttörő volt. A voxel alapon, ray casting megoldással generált, nagy méretű, szabadon bejárható kültéri pálya talán ebben a játékban debütált először (és az akkoriban brutálisnak számító CPU igény miatt nem is terjedt el igazán). A játék viszonylag fejlett, ágens alapú mesterséges intelligenciát használt az NPC-k modellezésére. Az NPC-k élték a saját életüket, végezték a feladatukat, aludtak, stb. Ne gondoljunk bonyolult dolgokra, de legalább nem csak ácsorogtak bambán, mint más játékokban. És persze az összes NPC hangalámondást kapott. A játék története átlagos sci-fi történet, viszont a részletesen kidolgozott világ és az egyedi karakterek, humoros dialógusok, a színvonalas zenével párosítva felejthetetlen, nagyon immerzív, filmszerű élményt nyújtottak.
