Kasza Nova pusztán kapál,
Míg Hableány rá nem talál.
Szép, mint a friss rózsaszál,
De a szája be nem áll,
Üvölt, mint a sakál:
- Kasza Nova ne lazsálj!
De őkelme vitába száll,
S lángra kap a szalmaszál.
Hableányka hangja fullad,
Keserű könnyet hullat.
De mire új nap virrad,
Lelke vidámulhat:
Csillapítva étvágyukat
Kasza Nova nem lohad,
Megveti az ágyukat,
Megtölti az ágyúkat,
S eldobják az agyukat!
...a jó édes annnyukat! 
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
