Huhuhúúú, megint hitbéli kérdésről megy a vita... Ideális megoldás itt nincs (azaz van, kertes ház Virányoson, 150 milkáért már van, persze azt fel kell újítani). Nálunk is ment az agyalás. Feleségem Zalaegerszegen született, Győrben nőtt fel, Duna mellett, kutya is volt, macska is volt. Én kis faluban, Békés megyében éltem, ott aztán volt minden, még bika is, meg tehén is, majd Monoron éltem kertes házban.
Aztán ingáztam Monor és Budapest között kábé 10 évig. Elég volt. Elég volt a késő vonatokból, a felsővezeték-szakadásokból, a bagószagú utastársakból, hazafelé mellettem mekis kaját evő kamaszból, a gyanús foltokkal tarkított ülésekből, és elég volt az autós dugókból, és pláne elég volt abból is, hogy reggel és este kénytelen voltam zenét hallgatni az autóban, miközben doboltam a kormányon idegesen az ujjaimmal.
Amikor jött a gyermek, mi is agyaltunk, hogy mi legyen, és a nem túl festői Szondi utcából elköltöztünk Zugliget-Virányos határára, kibéreltünk egy lakást. Majd gondolkoztunk, amennyiért ezt a lakást végül megvettük, annyiért marha jó házat vehettem volna szinte bárhol Budapest mellett, amennyit most ráköltünk, annyiért nagyon frankón fel is újíthattuk volna. De nem. Mert:
1. Én utáltam, hogy gyerekként, kamaszként vonatoznom kell, ha múzeumba, koncertre, moziba, buliba akartam menni. Baszki, nekem még egy kefélésért is vonatoznom kellett, soha nem volt monori csajom. Okés, hogy mi milyen baromi fasza gyerekek voltunk a vonaton, akkor is utáltam. És az, hogy mi túléltük, kurvára nem számít. Amikor a 17 éves lányom este tízkor vonatozik haza egy mozi után, akkor valószínűleg nem nyugodtan ülnék, hogy bezzeg mi is túléltük, és egész ritkán molesztálnak 17 éves lányokat a vonaton.* Itt hazatömegközlekedik, vagy beül egy taxiba.
2. Monoron a haverom vakarja a fejét, hogy a körzetes iskolában az elsősök felét, a város legjobb iskolájában az elsősök ötödét adják Kolompárék. Viszi Vecsésre iskolába, ott fasza suli van, igaz, variálni kell a bejelentéssel, meg kell egy ember, aki hozza-viszi. Náluk az asszony nem dolgozik. Én öt busz/villamos megálló körzetben fél tucat kiváló állami/önkormányzati (tehát nem fizetős!) iskolából fogok válogatni. Azaz nem fogok, mert az egy sarokkal (kb. 50 m) arébb lévő általános iskola nagyon jó, nyelvből nagyon erősek.
3. Másik haverom Pécelen lakik, felesége a belvárosban, ő az Árpád hídnál dolgozik. A gyerekeik reggel az elsők, este az utolsók az óvodában. A B verzió az, hogy anya nem dolgozik. De anya dolgozni akar, mert egyrészt azért nem nagyon gazdagok, másrészt nem akar háztartásbeli lenni. Ami pozitív, nekem is megnyugvást ad, hogy Jana dolgozik, nem csak a plusz kereset miatt, hanem azért is, mert ha felrobban a májam, az utolsó gondolatom nem az lesz, hogy éhen fognak halni, hanem az, hogy a nejem fel tudja nevelni a kislányomat.
4. Monoron a gyerek mehet birkózni, meg focizni, meg karatézni, meg van talán egy zeneiskola. Pécelen ugyanez. Szerintem Pátyon, Pomázon, Maglódon ugyanez. Nálunk ismét 5 villamos/busz megállón belül van kortárs balettől elkezdve hárfa oktatáson át szuhaéli nyelvtanfolyamig minden.
5. Jobb eséllyel nem fog a gyerek megzakkani abban, hogy az összes középiskolás osztálytársa A Városban van, és talán nem fogja annyira utálni a falusi létet 18 éves korára, hogy minden álma egy albérlet legyen.
6. Hétvégén mehetek libegőzni, kirándulni, nem kell füvet nyírni meg kerítést festeni.
7. A munkahelyem nem egy óra, hanem legfeljebb fél. Persze ez nem biztos, megkaphatom az álmaim állását Rákoskeresztúron is, de nagyobb eséllyel találok munkát közel így, mintha elköltöznék az agglomerációba. Másrészt a mi szakmánkat figyelembe véve a belváros az esélyesebb.
A fentiek tisztán szubjektív szempontok, nyilvánvalóan eltorzítottan előadva. Nagyon. Nyilván a kertes háznak is megvan az előnye, tök jó, hogy a gyerek kimegy a fűbe, és látom a konyhaablakból, és lehetne egy jó fej kutya is, ez hiányzik. Megértem, ha valakinek ez fontos. Nekem a fentiek voltak fontosabbak. A péceli és a monori haverom nyíltan beismeri, hogy ha újra kezdené, el nem menne Budapestről. A törökbálinti imádja, el nem jönne. Az is ténykérdés, hogy jó szerencsémnek köszönhetően én budapesti viszonylatban baromi jó helyen lakom, de azért vannak ennek a városnak más nagyon élhető, és olcsóbb részei is.
Az pedig szerintem megint csak butaság, ha valaki a munkahelyéhez méri a lakóhelyét, ha kiköltözik Budapestről. Haverom mekkora raj volt már, amikor Diósdon építkeztek, és a Porsche M5-nél dolgozott. Tíz perc oda, tíz perc vissza. Aztán mondták neki, hogy megszűnik a pozíciója, viszlát, és kapott egy jobb állást, a Wallis-nál, a Duna Plaza-val szemben... Most két óra szopóroller naponta. A munkahely változhat, elég könnyen.
Necro, azt csináld, ami neked jó, de előbb győződj meg róla, hogy neked mi a jó... Vagyis szerintem a Végső Nagy Döntéssel várjátok meg, míg a gyerkőc két éves lesz, és látjátok, mivel jár, mivel nem jár egy törpe, jön-e a következő, vissza akar-e menni Tündi dolgozni, stb.
* Ez a "mi is felnöttünk valahogy", meg "mi is túléltük" duma amúgy is nettó fasság. Na ja, minek szuper gyerekülés, én is felnőttem gyerekülés nélkül, szerencsére nem volt semmilyen karambol, mert akkor meghaltam volna (a kislányomnak a 70 ezres Römerjében azért sokkal több esélye van). Meg persze minket sem raboltak ki a vonaton, szerencsére. Párszor verekedtem, szerencsére akkor még nem volt divat kést, viperát, lőfegyvert előkapni, mindenki hazabattyogott felrepedt szemöldökkel, és kész.
"Uram, Ön részeg." "Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek."