Sztori, meseévre

Az üzletünk közelében van egy kisposta.
Kiugrottam két vendég közt, befizetni egy csekket (óhhh, a sárga veszedelem...).
Gondoltam, 10 perc alatt elintézem, de sajna, ki volt írva, hogy: nyitás 13.30-kor. Az órámra néztem, a fenébe, még 15 perc! Megvárjam, vagy jöjjek vissza később?
Ahogy így töprengtem, megállt mellettem egy autó, kipattant belőle egy kezeslábasféle kék munkaruhás fickó, felső zsebén felirat: Büntetés Végrehajtási Intézet. Odajött, ránézett az ajtóra, szerintem káromkodott volna egy cifrát, ha nem vagyok ott, olyan mérgesen nézett, pillantása szinte átfúrta az üvegajtót. Mondtam neki:
- Ebédszünet, sajna!
- Húúú, pedig nagyon sietek.....- és már lilult is a feje. Erre én, szememmel a felső zsebét fürkészve:
- Épp szökésben......?
Volt humora szerencsére, elnevette magát. Majd magyarázkodni kezdett, hogy milyen fontos lenne befizetnie valamit, de már így is késésben van....Aztán én kérdezősködni kezdem mindenféle börtönnel, elítéltekkel kapcsolatos dolgot, már nem is emlékszem, a filmekben látott jeleneteket felidézve, ami eszembe jutott. Jókat röhögtünk, ő naivságomon, én meg azon, hogy jófej volt, vette a lapot. Mire kinyitott a posta, már összegyűlt 6-8 ember.
Mivel én voltam az első, előreengedtem a BVI akkorra már mosolygós alkalmazottját, megjegyezve:
- Siessen csak, nehogy a megszökjenek a maffiózók, míg maga itt ügyintéz....!
Ez egy nagyon kis posta, minden jelenlévő hallotta, ők is jót derültek.

Ez válaszféle Egérke bejegyzésére

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/