Az NTFS támogatja a file-onkénti elérési jogok megadását, míg a FAT32 egyáltalán nem. Enélkül egy rendszer a legkevésbé sem mondható biztonságosnak, mert az éppen használatban levőkön kívül bármely rendszerfile vagy alkalmazás felülírható. Én tehát azt javaslom mindenkinek, hogy legalább az a partíció, ahova a Windows települ mindenképpen NTFS legyen, akár otthon, akár máshol.
Ha esetleg több ember használja a gépet, akkor is minimum nagyon hasznos, de gyakran elengedhetetlen, hogy file elérési jogok megadhatóak legyenek, és így szabályozható legyen, hogy ki mibe piszkálhat bele.
Ha véletlenül ledől a rendszer, akkor sem kell félteni az NTFS-en levő adatokat. Nem egy megoldás létezik arra, hogy DOS vagy Windows 9x alól is olvasható legyen az NTFS, és a Linuxok is tudják olvasni. Legegyszerűbb módszer: CD-ről futó Linuxot indítani (pl. Knoppix), és ezzel átmásolni az adatokat az NTFS partícióról valamelyik másik partícióra.
Évek óta használok NTFS partíciókat, és még soha nem vesztettem adatot amiatt, hogy NTFS és nem FAT32.
''... we as consumers want our content free (as in Freedom) and if we don't get it, we'll take our content free (as in beer).''