Igen, kicsit indulatos lett a bevezető hozzászólás, de a topik nyitása jó ötlet. Pedagógus vagyok én is, igaz, nem iskolában, hanem óvodában. Viszont vmennyire rajtunk is csapódnak le dolgok.

A fizikai fenyítést nem szeretem, de előfordult már, hogy alkalmaztam. Semmi durvaság, csupán a gyerek kezére csaptam, ha rám emelte a kezét, vagy a lábát fogtam le erőteljesen, ha meg akart rúgni. Mert sajnos már az oviban is előfordul, hogy a gyerek az óvónő ellen fordul. Viszont ekkor még igazán tudatos az ellenszegüés, és nem rohan a gyerek a szülőhöz, hogy "bántották".

Úgy érzem az oktatás olyan szolgáltatás lett, ahol a szülő és a gyerek diktál. Ők vették át a szerepet, a pedagógus egyfajta eszköz lett csak, mintha vmi gép lenne. Vissza kellene állni az egyensúlynak, a pedagósuk becsületének. És bizony a szülőknek kellene először ezt végiggondolni, mert ők azok, akik elfelejtették, mire is való az oktatás.

Viszont azt hozzátenném, hogy nem csak a "segghülye szülők" gyerekei ilyenek. Mert a tehetősebb és értelmiségi rétegből származú szülők gyerekei is sokszor viselkednek így.

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.