A döntés megszületett: Szakít!

Szakít 9 hónap után, mely gyötrelmekkel volt teletűzdelve. Gyötrelem, szenvedés, egyás szisztematikus felörlése és a másikban való hibakeresés.

Ez a 9 hónap amúgy megjegyezném, hogy életem legszebb időszaka, a kánaánja ha úgy tetezik véget ért.
A differencia ami felellhetőa két állítás között megymagyarázható a jl elyűtt SZELEM szóval. Ami él tovább csak rentve, titokban, azaz mst még ne mtitokban de lassan hátrrébszorítja.
Enny volt nincs több. Kaputt.

Ma volt az utolsó mérkőzés, a harcban levetkőzem minden holmi gátlást és erkölcsöt csak hogy egy új kapcsolatra bírjam. Férfi létemre térden állva, vörös szemekel, esdeketem a bocsánatért, megkértem (majdnem :-\) a kezét.

Egyelőre nem tudok és nem is nagyon vagyok képes többet írni.
Itt fogok eszámolni a ezjönvendő eseményekről és godnolom majd bevezetlek (magamat) a múltról a hogyanokól és mikéntekről. Legyen ez a blog nem több mint életem története. Hiszen ez a 9 hónap volt az élet. Műrha a maradék 20 évvel összehasonlítom.

Továbbá helyesírást ne is vérjatok, hiszen egy elég rossz érzékenységű billenytűzet tulaja vagyok.

_-_