Nem akarok politizálni, nem is fogok, amit írni fogok, az szociológia, nem más.
Szerinted az utcán lehet érvényesíteni a jogainkat? Egyrészt nem tulkok vagyunk, hanem emberek, és 2008-at írunk. Másrészt az állampolgárok nagy részének nem a jogait kellene érvényesíteni, hanem a kötelezettségeinek kellene eleget tenni.
Nem politikai okai vannak ennek, lássunk túl a "mocskosgyurcsány" szinten. Semelyik kormány nem cselekedhet a szavazópolgárok többségének akarata ellenére. Egyik sem. Ha például a magyar gárda lenne kormányon, Budaházy lenne a miniszterelnök és Csurka lenne a köztársasági elnök, és 2/3-os többség lenne a parlamentben, akkor sem lehetne megoldani a cigánykérdést. Mert ez ma nem így működik. Ezt anno Kossuth Lajosék elbaszták, a mai világ pedig nem engedi ezt rendezni.
Ugyanígy tökmindegy, ki van kormányon, SEMELYIK nem teheti meg, hogy átalakítja a finanszírozhatatlan szociális rendszert, mert a szavazópolgárok többsége nem ezt akarja! Ez az oka annak, hogy szaros 200e aláírást nem lehet összegyűjteni. Akinek a zsebét pénzzel tömik, nem fogja megkérni az adakozó kart, hogy hagyja abba.
Tehát igen, valóban az emberekkel van baj, de nem olyan tekintetben, hogy nem állnak a sarkukra, hanem mert eszük ágában sincs változtatni a jelenlegi helyzeten. És ezzel nem lehet mit kezdeni.
A másik érdekes, hogy jelen pillanatban melyik kormányalakításra képes és esélyes politikai csoport lenne képes úgy átalakítani a szociális rendszert, hogy közben a magánszektort képes lesz fejleszteni, ezzel párhuzamosan emelni az ország külföldi népszerűségét a befektetők körében? Mindezt egy üres államkasszával és dolgozni nem akarók tömkelegével? Borzasztó nagy és hálátlan feladat, erre nincs jelentkező. Mi több, ezt 2 év alatt nem lehet megtenni, tehát a kormányra lépünk-teszünk valamit-készülünk az újraválasztásra nem megy, ehhez kell legalább kettő, de lehet, hogy három ciklus.
Gyakorta elhangzik a "szakértő kormány" kifejezés. Nem hülyeség, a magánszektor profi szakembereit a kormányba pakolni, működhet. A problémák: csak úgy megy, ha 8 évre kapnak mandátumot. Továbbá az ő kezük is meg van kötve. Hiába van elképzelés, ha ellenük is tüntetnek a parlament előtt... Érdekes kérdés, hogy amint egy szakértői kormány komolyan felmerül, annak egyértelműen deriválható folyománya, hogy az eddigi kormányok nem voltak szakértők. És ebből következik a legnagyobb probléma: a szavazók soha nem fognak egy ilyen kormányt hatalomra juttatni. Ugyanis azzal elismernék, hogy igen, az előző x alkalommal rosszul szavaztam, mert ökör voltam.
Gondoljunk bele, egyetlen szó nincs arról, hogy mondjuk a mostani kormány azért van hatalmon, mert én is rá szavaztam, és megettem a meséjüket, mert fingom nincs a politikáról és a közgazdaságtanról. Nem, ilyet nem hallunk. Azt halljuk, hogy a kormány hazudott. Nem a politikai része a lényeg, hanem a szociológiai jelenség.
Hogy ezt a sok hablatyot mért írtam le? Hogy látszódjon: ennek a képletnek nincs megoldása egy változóra. Az csak úgy megy, ha minden változó megfelelő értéket vesz fel. Ami pedig nem fog bekövetkezni, tökmindegy, hogy a gárda az utcára megy-e, vagy van-e vasutas sztrájk. Legfeljebb egy picit ront a helyzeten. A világ egyrészt nem ért minket, másrészt le sem szar, tehát külső segítséget nem fogunk kapni.
Folyomány: a látszattal ellenére nem utálom ezt az országot. Hánynom kell tőle, igaz, ugyanakkor a szívem szakad meg, akárhányszor ebbe belegondolok. De nem fogom támogatni. Eszemben sincs. Az ember ugyanis olyan dolgot támogat, amelynél ennek látszatja van. Aminek eredménye van. Ha valaki kér tőlem 10 ezer forintot egy jó vállalkozási terv megvalósításához, adni fogok. De ha valaki 1 forintot kér piára, azt elhajtom a picsába. Mert ennyit sem ér meg adni neki, mert nem lesz eredménye.
És ezért nem támogatom az országot. Ha látnám, hogy megyünk valamiben, akármiben előre, akkor támogatnám. De ez az ország, ezek az emberek visszafelé mennek, a múltban élnek, nemzeti ünnepük a két vérbe fojtott forradalom, és hallani sem akarnak arról, hogy fel kellene kelni a padlóról és tenni valamit. Az ország egy hajléktalan alkoholista, akinek mindegy, mennyit adok, azt elbassza. Elég irracionális dolog ennek ellenére adni neki.
Az, hogy valaki mégis ad... ő dolga. Aztán megy a bankba hitelért, gályázik tovább. Az ő nyomora, az ő döntése, nem szólok bele, nem ítélkezem felette. Cserébe viszont elvárom, hogy más is tartsa tiszteletben az én álláspontomat és döntésemet. Sem joga, sem erkölcsi alapja nincs ahhoz, hogy lenézzen emiatt. Nem az én hibám, hogy az országunk itt tart. Ha kellene, én IS segítenék. De az, hogy én támogassam az országot, ezzel egy időben a problémák valós okozói viszont nem... ez nem működik. És őszintén sajnálom azokat, akik szerint igen.
